Kórház az ország szélén

Egy évvel ezelőtt negyven Hajdú-Bihar megyei polgármester nyílt levelet küldött az egészségügyi miniszternek, hogy a berettyóújfalui kórházat vegyék fel a kiemelt gyógyintézmények közé. Ugyanezért néhány nap alatt tízezer aláírás gyűlt össze. A következmény megtorláshoz hasonlítható: a debreceni klinika kivételével egyik Hajdú-Bihar megyei – se a debreceni, se a berettyóújfalui – kórház sem került a súlyponti intézmények közé. A Debrecenben lévő, a Hajdú-Bihar megyei betegek ellátására hivatott Kenézy Gyula Kórház-Rendelőintézet aktív ágyainak száma csaknem a felére csökkent. A drasztikus változás különösen a belgyógyászatot, a szülészetet és a szemészeti osztályt érintette. A berettyóújfalui kórház aktív ágyainak számát kétszázzal csökkentették, és ez megbillentette az intézmény gazdasági egyensúlyát.

A román határ közelében található berettyóújfalui területi kórházhoz huszonegynéhány település kilencvenezer lakosa tartozik. Az intézmény az utóbbi tíz-tizenkét évben 2,2 milliárd forint fejlesztési támogatást kapott. Tavaly fejeződött be egy csaknem 700 milliós beruházás, így a térségben élők joggal feltételezték azt, hogy a kórház a bihari térség meghatározó gyógyítóintézménye lesz. Csakhogy a több mint hetvenöt éve jól működő kórház a kormány fűnyíróelvének és átgondolatlan egészségügyi reformjának esett áldozatul.
Az úgynevezett kórházfejlesztési törvény ugyan megállapítja, hogy a „reform” előtt fennálló ellátórendszer torz és igazságtalan, mára viszont az is kiderült, hogy a régióban csak Karcagon és Debrecenben van kiemelt kórház, így a sárréti térség több települése is kívül esik a körzővel és vonalzóval meghatározott 55 kilométeres elérési határon. Így félő, hogy az ott lakók nem fognak időben megfelelő egészségügyi ellátáshoz jutni.
Az utóbbi években a kormányzat kétszeresen is sújtotta a kórházakat. Miközben a megszorításokkal csökkentették az intézmények bevételeit, a gáz-, a villany- és a gyógyszeráremelésekkel jelentősen megnövelték működési költségeiket. A teljesítménykorlátozással, ezzel a kollektív büntetéssel ráadásul két éve számos kórházat hoztak lehetetlen helyzetbe.
A berettyóújfalui kórháznak két éve még 320 millió forint tartaléka volt, ám ez mára eltűnt. Amikor a kórházban jártam, éppen arról szóltak a hírek, hogy az egészségügyi intézményekben a jövőben már kétféle menü közül választhatnak a betegek. „A szokásos látszattevékenység. Nincs pénz gyógyszerre, rendes vizsgálatokra és a műtétek elvégzésére, de kétfajta menüt biztosítanak a betegnek. Jóllakhat, de nem tudják megoperálni, mert az arra a hónapra tervezett műtéti keret már elfogyott” – mondja valaki a főépület folyosóján.
Trianon után Bihar vármegye kórháza Nagyváradon maradt, ezért nyitották meg 1928-ban az ellátatlan magyarországi területen, Berettyóújfaluban a Gróf Tisza István Közkórházat. Azóta viszonylag töretlen fejlődés jellemezte az intézményt, egészen az előző évekig – meséli Muraközi Zoltán orvos igazgató. Magyarázatként hozzáteszi: amikor Magyarországon bevezették a teljesítményfinanszírozásos rendszert, a 2003. évet vették alapul. A kórházak nagy többsége abban az évben felpörgette a teljesítményét, ez alól kivétel volt a berettyóújfalui, húsz százalékkal kisebb volt a produktuma, mint a korábbi években. A kórház tehát egy nyomott teljesítményre szabott korlátot kapott, innentől fogva hátrányosabb helyzetbe került, és április elsejétől, a „reform” időszakától még inkább gazdasági problémákkal küzd.
– A leépítés előtt 690 ágyunk volt, és 679 lett a leépítés után. Bár ez csupán tizenegy ágyat jelent, a gyakorlatban mégsem ilyen rózsás a helyzetünk – szögezi le az orvos igazgató. – Az összes ágyból az aktívágy-szám 535 volt, és 346-ra csökkent, ez tehát 189 ágyas leépítést jelent. Az aktív ágyakat úgynevezett homogén betegségcsoportok alapján finanszírozzák, a krónikus ágyakat pedig napidíj szerint. Az utóbbiakra, amelyeknek a száma megduplázódott (155-ről 333-ra ugrott), fele-harmada finanszírozás jár, így elmondható, hogy bár csak tizenegy ággyal csökkent a teljes ágyszám, a kórház finanszírozási struktúrája igen hátrányossá vált – magyarázza Muraközi Zoltán.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az átalakítás előtt volt egy osztály-összevonási, ágymegszüntetési pályázat, amely során a berettyóújfalui területi kórház 108 aktív ágyat ajánlott fel a krónikus ágyak növelésére. Így gazdaságosan működtethetőnek tartották az intézményt, és a száznyolcmillió forintos pályázati pénzt meg is kapták a szaktárcától.
Kiderül tehát, hogy a pályázattal leadott ágyakon felül még hetven aktív ágyat elvettek tőlük, és ezt gyakorlatilag semmiféle szakmai egyeztetés nem előzte meg. A szülészettől elvett ágyak indokoltak, de nem indokolt a rettentően megcsonkított belgyógyászatnál, ahol a százból negyvenötöt veszítettek. A betegségcsoportokat nézve ez indokolatlan, hiszen egy nagyon szegény régióban – a táplálkozási szokásokra és az alkoholfogyasztásra gondolva – rendkívül gyakoriak a belgyógyászati problémák. Kevesebb ágy, kevesebb aktív ágyas fekvő beteg. Rövidebb lett az átlagos ápolási idő, és gyakran nem veszik fel a beteget, hanem ambulánsan látják el. Ezért mára megszaporodott az orvosok és az intézmény ellen tett feljelentések száma. Milliárdok mennek el a népegészségügyi programokra, ám ebből az orvosok nem sokat tapasztalnak. Igaz, a népegészségügyi megelőzés inkább az alapellátás feladata lenne (szűrővizsgálatok, helyes életmódra nevelés, megelőzés). – A bihari, sárréti térség elöregedett, rettentően nagy a munkanélküliség. Már ez is jelzi azt, hogy az itt élők sem a fitnesz-wellness életszemléletet, sem a drágább, odafigyelőbb életmódot nem engedhetik meg maguknak. Amit tapasztalunk, az ennek az ellenkezője, a betegek egyre súlyosabb állapotban, elhanyagoltan kerülnek hozzánk, a gyógyszereket hiába írjuk fel, nem tudják kiváltani, mert egyszerűen nincs rá pénzük – avat be a kórházi vezető. – Mondhatom én követendő példaként a betegnek a bőséges zöldséges táplálkozást sok pihenéssel, dohányzásról való leszokással, ha közben alkalmi munkákból él, kocsmázik, és kannás bort iszik! – tárja szét a karját az orvos.
Az egészségügyi átalakítás készületlenül érte az embereket. Például azzal, hogy behoz valakit a mentő, de este nem fogja hazavinni, itt, a kórházban szembesültek. Háromszáz forint vizitdíjra nem sok. De ahhoz, hogy egy beteg kórházba kerüljön, meg kell jelennie a háziorvosnál, meg kell jelennie a szakorvosnál, vagy jöhet beutaló nélkül, és akkor 600 vagy 1000 forintot fizet. Ez egy gyermeket nevelő, munkanélküli családnak vagy kisnyugdíjasnak nagy összeg – figyelmeztet.
A szakma problémákat lát a vizitdíjköteles besorolásban is. Ha valaki felhorzsolja a lábát, mivel vérzése van, azt lehet vizitdíjmentesnek tekinteni, de ha olyan combcsonttörése van, amelynek nincs külső nyoma, az vizitdíjköteles. Vizitdíjmentes az öngyilkosság vagy az alkoholos intoxikáció, míg a kiugró vérnyomás-emelkedés, amely ugyan nem veszélyezteti a közvetlenül az életet, de roncsolja a szervezetet, vizitdíjas.
És a vizitdíj hogyan is szüntetné meg a hálapénz rendszerét? Egy már nem is olyan kezdő szakorvos százezer forintot visz haza, amit húsz-harmincezer forintnyi ügyeleti díjjal pótol ki, és tulajdonképpen örülhet, hogy állásban van.
A kormányzati kommunikáció ellenére a vizitdíj nem az orvost illeti. A vizitdíj a kórházé. – A vizitdíjakból és a napidíjakból havi szinten körülbelül ötmillió forint bevételünk van, ezt a kórház költségvetése elnyeli, mert a réseket, hiányokat tömjük be vele. A visszaosztása kivitelezhetetlen. Egyáltalán, milyen arányban és milyen szisztéma szerint kellene és lehetne? – teszi fel a kérdést Muraközi Zoltán orvos igazgató.
Olyan biztonságos közérzetet nyújtó orvosi bérekre van szükség, amikor az orvos azt mondja, köszönöm szépen, engem a munkahelyemen megfizetnek, így ezt az összeget nem veszem el, és nem is viselkedem úgy, hogy a beteget erre késztessem.
Az 1974-es egészségügyi törvényben az áll, hogy az orvos a szolgáltatásért nem fogadhat el pénzt, és a betegnek nem szabad felajánlania. Tehát ez törvénytelen.
A berettyóújfalui kórháznak 2007. január 1-jén 873 dolgozója volt, és most ebből 47 állást szüntettek meg, ami nagy vitákat váltott ki a fenntartó önkormányzatnál. A képviselők most megszavazták, de a jövőben leépítések nem lehetnek, valamilyen más úton kell a kórház pénzügyi egyensúlyát megteremteni – tudom meg az orvos igazgatótól. Ezt két módon lehet megtenni: vagy a bevételeket növelik, vagy a kiadásokat csökkentik. – A bevételek növelése az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát miatt nehézkes, a kiadás csökkentése pedig megint kétélű dolog, hiszen a legnagyobb tétel a bér, és a közüzemi díjakon, a gyógyszerköltségen nincs mit csökkenteni. Tudomásul vesszük az önkormányzat észrevételét, és igyekszünk forrást találni – mondja a kényszerű helyzetről a szakember.
Berettyóújfalunak nagy ívű, de reális tervei vannak a strandfürdő fejlesztésével és egy gyógyszálló építésével kapcsolatban. Ugyanis ugyanaz a medence fekszik alattuk, így ugyanaz a vizük is, mint Hajdúszoboszlón, valamint a romániai, Nagyvárad melletti Félixfürdőn. Ha erre a gyógyvízre alapozhatóan egészségügyi és wellnessturizmus lesz Berettyóújfaluban, akkor az orvosi és a szakszolgáltatások és az étkeztetés révén a kórház is új bevételekhez juthat.
Az erőszakos ágyszámcsökkentés pénzügyi megvonásokkal, szakmai kontroll és a társadalom felkészítése nélkül történt. Berettyóújfaluban egy komputertomográfos készüléket, CT-t szeretnének üzemeltetni. Egy készülék 70–210 millió forintba kerül, és ez az összeg az önkormányzat rendelkezésére áll, ám az üzemeltetéséhez szükséges egészségbiztosítási befogadás elmaradt. A pontos diagnózist segítő készülék üzemeltetéséhez technikusokra, orvosokra, asszisztensekre és karbantartókra lenne szükség, de mindez még csak álom. Tőlünk Nyugatra ekkora régióban ekkora egészségügyi, de még rehabilitációs intézmény sem működik már ilyen készülék nélkül.