A hatályos magyar alkotmány szerint az állampolgároknak joguk van a legmagasabb szintű egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ha valaki az utóbbi időszak hátramozdító kormányzati terveit tekinti, meglehetősen hihetetlenül hangozhat, hogy mindezt egy, a hazai alaptörvényre felesküdött vezetés teszi. Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik még a laikusok számára is a kormányzati társadalombiztosítási tervek alkotmányellenes volta.
– Aki így érzi, valószínűleg nem jár messze az igazságtól, bár nem szabad prejudikálni. Ne feledjük ugyanis, hogy egy még meg sem született jogszabályról van szó. Az alaptörvény valóban azt mondja ki, hogy a legmagasabb színvonalú szolgáltatásokhoz van jogunk, ám az Alkotmánybíróság ehhez magyarázatot fűzött. Eszerint nem a tudományosan, hanem a társadalmilag lehetséges legmagasabb nívóhoz ragaszkodhatunk.
– A kabinet viszont, úgy tűnik, az alacsony szinthez szeretne ragaszkodni. Ráadásul egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy a társadalombiztosítási kassza eladásából származó, méltatlanul szerény bevételt sem az egészségügybe akarják visszaforgatni.
– Márpedig az alkotmányban előírt szolgáltatások megelőzik a más, programmá emelt tennivalókat. Vagyis a közbevételeket elsősorban azokra a célokra kell fordítani, amelyek alkotmányos közfeladatok. Csak akkor költheti másra a kabinet a bevételeket, ha marad elosztható pénzeszköze. Egy biztos: a kormány a szolgáltatás alkotmányosan kötelező szintje alá nem mehet, hogy aztán helyette más célokat valósítson meg. Az egészségügy azért is kényes terület, mert részben biztosítási jogviszony, és igen sokak számára egy életen át fizetett járulékok következtében járna, így tulajdonként védett. Másrészt az alkotmány szerint mindenkit megilletne az ellátás, függetlenül attól, hogy biztosított-e, hiszen szolidaritási alapon szerveződött.
– Az Egészségügyi Minisztériumnak milyen alkotmányossági szempontokat kellene figyelembe vennie?
– Az Alkotmánybíróság lefektetett egy minimálmeghatározást. Eszerint kötelező olyan intézményi hálózatot fenntartani, amellyel a szolgáltatás teljesíthető. Ugyanígy az egészségbiztosítási pénztár révén garantálni kell az orvosi ellátás ingyenességét. Az állami szolgáltatási feladat nem üzlet, nem lehet a piacra tartozó kérdés. Az élet és az emberi méltóság védelmében fenn kell tartani ezeket az alkotmányosan kötelező szolgáltatásokat.
– A Bokros-csomag idején, 1995-ben már nekirugaszkodott a kormányzat a legkülönfélébb szolgáltatások megnyirbálásához, fizetőssé tételéhez, ám az Alkotmánybíróság a legtöbb kérdésben megálljt parancsolt. Ma még vehemensebb a próbálkozás.
– Az a gond, hogy az eladósodottság miatt a kormány az üzleti szempontok felé vált nyitottá, s a jogállami, valamint a szolidaritáselvű megfontolásokat elutasítja. Úgy véli, az üzleti prioritások szponzorokat hoznak, akik megdolgozzák a választókat.
– Pedig ez a kísérletezés inkább elviszi tőle a választókat, mintsem hozná. Az emberek nagy része nem mer már orvoshoz fordulni, mert fél a vizitdíjjal és a megemelt gyógyszerárakkal járó kiadásoktól.
– Afelé haladunk, hogy a minimális ellátás is luxussá válik. Az alkotmányosan mindenkinek járó szolgáltatás tehát nem magas szintű, aránylagos lesz, hanem semmilyen, és fizetőssé válik az ellátás minimuma is. A kormány a jelek szerint nem azon munkálkodik, hogy az alapellátás minél színvonalasabb legyen. Ezt a kórházösszevonás vagy a mentőszolgáltatások leépítése is példázza. Ha egy kórházat megszüntetnek, és messzebb kell utazni az ellátásért, akkor a megközelítési lehetőséget kellene könnyebbé tenni. A kabinetnek el kellene tudni számolni a parlament, illetve az ország felé arról, hogy amit az egyik oldalon elvett, azt a másik oldalon hozzáteszi – magasabb színvonalon. Tudniillik ezt nevezik reformnak, amely eredeti értelme szerint jobbá alakítást jelent. Ma viszont nem reformok folynak, csupán igen-igen veszélyes, durva intézkedések – alkotmányosan megkérdőjelezhető módon.
– Mindez a jogállamba vetett hitet ássa alá a társadalomban. Elveszti a tekintélyét a parlament is, hiszen nehezen hihető, hogy nem lehet rászorítani a kormányt az alkotmányosság tiszteletben tartására.
– Egyszer valaki azt kérdezte, miért nem írják bele az alkotmányba, hogy be kell tartani. Azt válaszoltam, hogy benne van. Tudniillik éppen ettől alaptörvény. Ám a mi alkotmányunk értéktartalmú, tehát a szabad pozitív döntéseknek nyit utat. Sajnos ezt a szabadságot és értékcentrikusságot most egyesek szeretnék önkényesen úgy értelmezni, hogy az emberi életnél egy autópálya völgyhídjának valamely betoneleme többet nyomhat a latban, mert nagyobb üzletet, píárértéket látnak benne.
– Az emberek mégis joggal érezhetik úgy, hogy valami nincs rendjén, ha az alkotmányos berendezkedés megengedi, hogy ne választhassanak szabadon orvost és iskolát, de lassanként még a helyváltoztatási lehetőségek elől is elzárják őket a vonat- és buszjáratok megszüntetésével, s még a postától, azaz a kapcsolattartástól is megfosztják őket.
– Papíron a mindenkori kormányzat programjának betartását a parlamentnek kellene ellenőriznie. A gyakorlatban azonban ez nem érvényesül, mert már csak névleg népképviseleti az Országgyűlés – valójában pártképviseletinek kellene hívni. Ha egy kormánypárti képviselő meg akarja őrizni a stallumát, engedelmeskednie kell, még akkor is, ha nem listáról jutott be, hanem egyéni körzetből. Nagy úr az anyagi csábítás is, hisz ma Magyarországon kifizetődő honatyának lenni.
– Ilyen megfontolás alapján azonban inkább ellenállniuk kellene az esztelen kormányzati döntésekkel szemben, mivel könynyen lehet, hogy egy életre eljátsszák a választók bizalmát, s így a képviselőség közelébe sem szagolhatnak.
– Jelenleg nem nagy üzlet az alkotmány értékeinek tiszteletben tartása, ám hoszszabb távon mégis ésszerű lehet. Előfordulhat, hogy a politikusok rájönnek: ők fognak belebukni, ha semmibe vesznek egy több évszázadon át kikristályosodott parlamentáris normarendszert. A hatalomnak azonban más eszközei is vannak. Megtalálja azokat, akik helyileg érdekeltté tehetők egy rosszabb állapot kialakításában. Amennyiben bezárnak egy gyógyintézményt, biztos lesz pár helységgel odébb egy kórházigazgató, akit anyagilag jutalmazni fognak az együttműködésért. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az oktatási intézményeknél is.
– Mint kiderült: az uniós pénzelosztást és az egész állami támogatásrendszert is átszövi ez a korrupciós háló.
– A kabinet külön-külön juttat pénzeket, hivatali pozíciókat mindenkinek, akire szüksége van. Tulajdonképpen ilyen külön állásokkal van feltöltve Bajnai Gordon ügynökségén kezdve a regionális elosztóbizottságokon keresztül az úgynevezett Leader-csoportokig és a kistérségi megbízottakig az egész igazgatás. Végül is egy nyers anyagi érdekeltségi rendszert építettek ki, amelynek egyik célja, hogy elfogadtassák az emberekkel a saját magukra nézve hátrányos változtatásokat. A bizalom viszont elvész, holott a jogállamnak éppen ez lenne az alapja – ahogy Sólyom László köztársasági elnök is rámutatott.
– A társadalmi egység viszont lassanként kialakul az életellenes intézkedésekkel szemben. Olyannyira, hogy a polgárok alkotmányos gondolkodása is kezd kibontakozni. Alkotmánybírósági beadványokkal gátat lehetne-e vetni az egészségügy szétverésének?
– Még nem lehet tudni pontosan, milyen lesz a végleges törvény, ám valószínűsíthető, hogy sok passzusával szemben élni lehet majd panasszal. Alkotmányossági szempont, hogy ha nem tudjuk fejleszteni egy alkotmányos szolgáltatás szintjét, rontani nem szabad rajta. A rendelkezésre álló eszközöket igenis arra a célra kell fordítani, amire szánták. Az egyoldalú forráskivonás ezért szintén aggályos. A törvényjavaslatban szereplő egészségügyi pénztáraknál világosan kimondják: a kiadásoknak néhány százaléka a betegpénztárak garantált profitjára megy. Egyértelműen alkotmányellenes, ha elvesznek az egészségügy alapjából azért, hogy piaci nyereséget kínáljanak – közpénzből, magántársaságoknak.
– Nehéz józan ésszel elképzelni, hogy még a szabad orvosválasztást is eltöröljék.
– Az az elsődleges, hogy minden betegnek legyen orvosa egy településen. Ha viszont máshová akar menni, tehesse meg azt is. Az állam büntetni akarja a szabad választást. Azt mondja: akkor nem finanszíroz semmit, ha én nem azt választom, amit ő felkínál. Ez azonban jogszerűtlen. Az rendben lenne ugyanis, hogy az egyéni választásom többletköltségét nem fedezik, ám arra a támogatásra jogosult vagyok, amit akkor kapnék, ha a kijelölt orvoshoz fordulnék. A kormányzat ugyanezt a kirekesztő logikát akarja érvényesíteni a szociális ellátásoknál és az iskolaválasztás terén is. Sőt az orvosoknál is így zajlik a választás szankcionálása. Ha nem azt a gyógyszert írják fel, vagy nem azt a gyógymódot alkalmazzák, amit egy bürokrata megszab, akkor komoly összegekre büntetik meg őket
– Holott a mi befizetett pénzünkkel teszik kockára a mi ellátásunkat.
– Így van, s ha ez az összeg nem lenne elég, az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalása szerint az államnak hozzá kellene tennie ehhez a pénzalaphoz a szolidaritás értelmében, nem pedig elvenni belőle. A kormányzati demagógiával szemben ingyenes ellátás ma sem létezik, mivel a költségeket a polgárok már előre befizették.
– Csúnya játék folyik az önkormányzatokkal is. A központi végrehajtó hatalom azt mondja: ha akarod, tartsd fönn a kórházat, iskolát, vasutat, ám a számlát te fizeted. Holott az alkotmányban az is szerepel, a helyhatóságokra csak olyan állami feladat terhelhető, amelyhez forrást is biztosítanak.
– Az alkotmány valóban védi az önkormányzatokat. De a kormány azt a gyakorlatot folytatja, hogy az európai nivellálási költségeket, vagyis a felzárkózáshoz, konvergenciához szükséges pénzt kiveszi a büdzséből, és az államadósság törlesztésére fordítja. Így azonban nem marad fedezet a szolgáltatások teljesítésére, ezért lejjebb viszi azok nívóját. Csakhogy ez alkotmányellenes, mivel az elért szintből nem lehet viszszalépni. Ellentétes az alaptörvénnyel, ha lecsökkentik a vasút, az iskola, a kórház, a rendelőintézet fenntartási költségeit a felére, mondván, a maradékból is fenntartható, vagy ha nem, meg kell szüntetni.
– A hatalom erre azt mondja: azért vonunk el, hogy majd fejlesszünk.
– Ez csak szlogennek jó, a valóságban semmi jelét nem tapasztalni. Még a tervek szintjén sincs nyoma az állítólagos fejlesztéseknek. Az alkotmányos alapelveket nem mindig könnyű respektálni, de ez nem jelentheti azt, hogy ne is törekedjenek rá.
– És hogy állunk az egyenlő közteherviseléssel?
– Alkotmányellenes, hogy miközben folyik a kötelező állami szolgáltatások brutális leépítése, mindennek a terhe nem egyenlően, hanem igazságtalanul oszlik el a társadalom tagjai között. Még a minimálbérből származó jövedelmeket is megadóztatják, ám a másik oldalon a kiemelkedő nagy kereseteket érő elvonás egyáltalán nem növekszik. Az alkotmány ezzel ellentétben kimondja, hogy a módosabbaknak arányosan többet kell fizetniük. Ugyanilyen érthetetlen megkülönböztetés figyelhető meg a külföldi nagyvállalatokkal szemben, amelyek különféle kedvezményeket kapnak a kormányzattól, s így csak kismértékben járulnak hozzá a terhek viseléséhez. A kabinet azokat preferálja, akiktől hasznot remélhet, s ezért nem egyenlő arányban terheli ki a közköltségeket. Akik könnyebben viselnék – a gazdagok –, kevesebbet fizetnek, a szegények aránytalanul többet.
– A hivatalban lévő kormány gyakorlatában megfigyelhető, hogy alacsonyabb szintű jogszabályokkal igyekszik felülírni a törvényeket vagy éppen az alkotmányt.
– Ez sajnos jellemző tendencia. Az állami vagyon kezelésére meghozott törvénynyel kapcsolatban kollégáimmal a taláros testülethez fordultunk. A kormánytöbbség által elfogadott szöveg ugyanis az állami tulajdont a pénzügyminiszter mint egyszemélyes részvénytársaság kezébe adja. A törvény abszurd módon még az alkotmány szövegén is módosított. Ott az szerepel, hogy az állam tulajdona nemzeti vagyon. A koalíció által megszavazott szöveg viszont azt tartalmazza: az állami tulajdon állami vagyon. A nemzeti kontroll tehát megszűnne az állami vagyon kezelése fölött a „nemzeti” jelző kiiktatásával. A Professzorok Batthyány Köre egy másik kérdésben élt alkotmánybírósági óvással. Az alkotmány rendelkezik a tudomány autonómiájáról, ám a kabinet kivette az oktatást és a kutatást a tudomány képviselői kezéből, és a miniszterek által kinevezett gazdasági bürokraták kezébe adta. Ez lehetetlen állapotokat idéz elő.
– A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság döntését a spontán és békés tüntetések jogszerűségéről szintén felülírja a kurzus.
– Pedig a strasbourgi döntés a mi joggyakorlatunkra is irányadó, és ezt nemzetközi egyezmény garantálja. Ennek a jogalkalmazás minden szintjén érvényesülnie kell. A spontán összejöveteleket amúgy a hazai hatályos jog sem tiltja. Csak azért kell bejelenteni egy tüntetést, hogy a rendőrség biztosíthassa a zavartalan lebonyolítást. Ha egy magától összegyűlt társaságban túlbuzog a hazafiúi lelkesedés, s kedvük támad kimenni mondjuk a Batthyány-örökmécseshez, semmi ok nincs a szétoszlatásukra, ha csendzavarást sem követnek el.
Orbán Viktor
Tölgyessy Péternek szúrt oda Orbán Viktor, Török Gábort is szívén találta
