Lesz dolguk az új szószólóknak

Ismét meghívót kaptak a Sándor-palotába a parlamenti pártok frakcióvezetői: Sólyom László köztársasági elnök várhatóan kedden bejelenti, kiket jelöl a két üres ombudsmani posztra. Közli: ki lesz a december 13-án leköszönő adatvédelmi biztos utódja, és ki foglalhatja el a jövő nemzedékek biztosának most létrehozott tisztségét.
Mindkét funkció rendkívül fontos, emellett közvetlenül kapcsolódik az államfő személyéhez, életútjához. Az adatvédelmet mint a személyes önrendelkezés egyik alapvető alkotmányos jogát Sólyom László teremtette meg Magyarországon. Az ő kezdeményezésére és alkotmánybírói működésének eredményeképpen indult el az a jogalkotási folyamat, amely 1992-ben jogi formát öltött: az Országgyűlés elfogadta a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályt. Az ezt megalapozó alkotmánybírósági döntés az összes lényeges elvet kifejtette, amikor 1991-ben a személyi szám eltörléséről rendelkezett. A tizenegy jegyű azonosító, amelyet még a szocializmus idején vezettek be, jelenleg néhány hivatalos eljárásban alkalmazható csupán. Az állam így nem avatkozhat be korlátlanul a magánszférába: nem kaphat az állampolgárok életének minden mozzanatára kiterjedő általános képet, nem alkothat személyiségprofilt. Egy billentyű leütésével egyetlen hatóság sem tudhatja meg, mennyi adót fizet, milyen betegségekben szenved, mekkora vagyonnal rendelkezik az érintett személy, melyik politikai oldalhoz vonzódik, milyen a szexuális identitása, volt-e büntetve.
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosát is Sólyom László találta ki. Lányi András jelenlétében 2000 őszén egy sajtóbeszélgetésen jelentette be, hogy kidolgozta törvénytervezetét az adott témában. Az újságírók akkor némi meglepetéssel fogadták a közlést, annyira új volt ez az elképzelés. Ugyebár lenne egy állami tisztségviselő, aki a következő korok, nemzedékek szemszögéből vizsgálná, figyelné a jogalkotók, a kormányok, sőt az üzleti szféra cselekedeteit is, szem előtt tartva, vajon nem teszik-e lehetetlenné ma, hogy az ország holnap is élhető, elviselhető legyen.
Sólyom László 1989-től 1998-ig tartó alkotmánybírói működése és későbbi tevékenysége is megalapozta a most végre megvalósuló elképzelést. A jogtudós számos olyan határozat meghozatalában vett részt, amely a természet és a környezet védelmét a legfontosabb helyre tette az alkotmányos rend kereteiben. Az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a környezetvédelem már elért szintjének megóvását szolgáló 1994-es alkotmánybírósági döntés kimunkálása. A határozat úgy szólt, hogy az államnak vissza kell vásárolnia azt a mintegy 250 ezer hektárnyi védett területet, főként erdőt, amely a kárpótlás és a részaránytulajdon kiadásakor magánkézbe került. Eddig ez csak részben teljesült: 150 ezer hektárnyi erdő visszavásárlása történt meg.
A Köztársasági Elnök Hivatala azt tudatta: az államfő most is szakmai megfontolások alapján jelöli a két ombudsmant, a pártokkal nem egyeztet. A döntés azután az Országgyűlésre vár. A lapok találgatnak. Vajon módot ad-e az államfő Péterfalvi Attilának arra, hogy a szavazatok kétharmadának elnyerése után folytassa a hat évvel ezelőtt megkezdett munkát? Péterfalvit annak idején 96 százalékos szavazataránnyal választották meg. Az ombudsman teljes szakmai vértezetben látta el tevékenységét, noha természetesen voltak vitatott állásfoglalásai. Hogy csak a legutóbbit említsük: a biztos úgy vélte, a rendőrök az utcán fontos közfeladatot teljesítenek, mégsem készíthető róluk olyan fotó- vagy filmfelvétel, amely felismerhetővé tenné a személyüket. Péterfalvi ezzel együtt is az esélyesek között vehető számításba. A zöldombudsman posztját – a legtöbb feltételezés szerint – Nagy Boldizsár nemzetközi jogász foglalhatja el. A professzor szakmai életútja több ponton is találkozott Sólyom Lászlóéval. Az 1980-as években Nagy Boldizsár részt vett a bős–nagymarosi per előkészítésében, a Duna elterelése körüli szomszédjogi helyzet tisztázásában. Később, 2001 februárjában tagja lett annak a Sólyom László által vezetett szakértői bizottságnak, amely a tiszai ciánszennyezés jogi hátterét, összefüggéseit tárta fel. Kommentárok szerint Péterfalvi Attila a polgári, Nagy Boldizsár pedig a balliberális oldalhoz áll közel. Csak remélhetjük, hogy ha az államfő valóban őket jelöli, az egyeztetés hiányának nem az lesz majd a következménye, hogy két szék közt a pad alá ülünk: egyik jelölt sem nyeri el a bizalmat.
Bárki lesz is azonban a jelölt, majd a posztok betöltője, a két országgyűlési biztos a szokványosnál nehezebb feladat elé kerül. A jelenlegi koalíciós többség ugyanis az élet számos pontján indított el a társadalom életét évtizedekre meghatározó úgynevezett reformokat. Az adatvédelmi biztos hatókörét érinti ezek közül például az egészségügyi szolgáltatások átszervezése. A kórházak bezárásával, profiljának módosításával sok helyütt együtt jár, hogy érzékeny, szenzitív adatok kerülhetnek ebek harmincadjára. Gondoljunk csak például az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet adattárára. A polgárok eddigi betegségeit, azok kezelését feltüntető kartotékok avatatlan kezekbe kerülhetnek, különösen akkor, ha megvalósul az egészségbiztosítás privatizációja. A feltáruló magántitkok módot adhatnak arra is, hogy üzleti érdekből ügyfelekre vadásszanak, akik ezt szükségesnek tartják.
A személyes önrendelkezés sérelméhez vezethet az a jogszabálytervezet is, amellyel a parlamenti többség létrehozná az úgynevezett pozitív adóslistát. A kormány ezzel valószínűleg azt a sérelmet akarja kompenzálni, amelyet a banki különadó- és a kamatadó bevezetése okozott a hitelintézeteknek. A pozitív adóslista létrehozásával – a magánszféra aránytalanul súlyos sérelmével – a kormányzat lehetővé tenné, hogy a bankok egy gombnyomással tudomást szerezhessenek arról: mikor, hol, milyen összegű hitelt vett fel az a magánszemély, aki most náluk jelentkezik kölcsönért. A kormány ezzel voltaképpen direktmarketing-tevékenységet, adatkereskedelmet folytat: áruba bocsátja a kifogástalanul törlesztő hitelfelvevők teljes pénzügyi kapcsolatrendszerét, a bankok betekintést nyerhetnének az érintettek vagyoni, jövedelmi viszonyaiba is. Kiküszöbölhetnék saját üzleti kockázatukat. Az új adatvédelmi biztosnak a teljes kiszolgáltatottságtól kellene megvédenie a rászorulókat.
A zöldombudsman hivatalba lépésével új alkotmányos tényező lép a színre: az utolsó pillanatban kap esélyt arra, hogy másokkal együtt megakadályozzon, ellenőrizzen szinte helyrehozhatatlan kárt okozó folyamatokat. A kabinet a tervek szerint például százötvenmilliárdért új kormányzati negyedet hoz létre. A költségeket, 25 éves futamidővel, a következő generációkkal fizetteti ki. A szabályozási tervek remélhetően felkeltik az új biztos érdeklődését. Feltehetően áttekinti a jövő nemzedék szószólója a 4-es metró legalább 300 milliárdos beruházásának ugyancsak hitelfelvétellel kombinált, fedezetlen projektjét is. Emellett nem kerülheti el a figyelmét az egészségbiztosítás 1500 milliárdos vagyonának részleges privatizálása. Az 51 százalékos állami tulajdonrész ugyanis a jogszabály módosításával egy tollvonással kisebbségi tulajdonná változhat bármelyik pillanatban. Az egészségügyi tárca vezetője váltig állítja, hogy reformjuk hosszú távon kedvezően hat majd, ám ebből csak a hosszú táv igaz. Az érintett polgárok úgy gondolhatják, az üzleti érdek megjelenése véglegesen ront a helyzeten. Azt érzékelhetik: nincs menekvés, sokan kieshetnek az elemi szintű ellátásból is.