Kristy Curry gyermeke kilencéves, de már kétszer felvágta az ereit, felgyújtotta a fürdőszobáját, és az utóbbi négy évben hat alkalommal kellett elzárni saját biztonsága érdekében. Curry a WellCare Health Plans nevezetű úgynevezett HMO-t (egészségmegőrzési szervezet) okolja. Az Egyesült Államokban az HMO-k kezében van a döntés, hogy a fizető tagjaik által kérelmezett orvosi kezeléseket finanszírozzák-e, vagy sem. A WellCare az anyuka elmondása szerint többször is megtagadta vagy késleltette a gyermeke gyógyulásához szükséges kezeléseket, illetve gyógyszereket – írja a Florida állambeli St. Petersburg Times. A baj azonban nem feltétlenül helyi jellegű.
Az országosnak kikiáltott problémáról az amerikai baloldal hősének számító Michael Moore egy egész filmet is készített Sicko címmel, amelyben a rendszer visszásságait mutatta be. Bár az amerikai szisztémával szembe állított angol, illetve francia egészségügy idillisztikusnak hathat, a The Philadelphia Enquirer napilap rámutatott, hogy az angolok éves jövedelmük 27 százalékát, a franciák pedig 42 százalékát fizetik be az államkasszába az „ingyenes” egészségügyért cserébe.
Az amerikai rendszert kritizálók szerint ugyan az ottaniak fizetésének nem vonják le rögtön csaknem a felét tb-re, de bizonyos biztosítók elfogadhatatlanul alacsony színvonalú szolgáltatást nyújtanak, és csak a profit vezérli őket. Gyakran történik ezért az, hogy kizárólag pénzügyi okokból nem engedélyeznek egy orvosi beavatkozást. Egyesek olyannyira kilátástalannak látják a helyzetüket, hogy újságok segélyrovatához fordulnak. A The Miami Heraldnak címzett egyik levélben a következőt írta például olvasójuk: „Folyamatos és súlyos fájdalmaim vannak, és műtétre van szükségem az egyik nyakcsigolyámon. Már csak ez maradt; semmi más nem használt. De az HMO-m nem hajlandó jóváhagyni. Úgy hiszem, nem akarnak rá pénzt adni.” Az újság sem tudott segíteni, mivel a Total Choice Health névre hallgató szervezet három agysebésszel is megvizsgáltatta az esetet, akik egybehangzóan állították, hogy a műtét nem indokolt.
Évi 14 500 dollár az egészségre
A leginkább rászorulók ugyan számíthatnak ellátásra az állami programokon keresztül, de – ahogy arra a jobboldali The New York Sun rámutatott – egy átlagos család éves egészségügyi kiadása 14 500 dollár körül mozog.
Ahogy azonban a fent említett Kristy Curry és kisfia esetében történt, még ha be is fizetik a tagok a havonta esedékes összegeket az HMO-juknak, akkor sem lehetnek biztosak az ellátásban. Néha az ellátást ugyan elvégzik az orvosok és a kórházak, de a számlákat nem tudják rögtön behajtani az HMO-kon. Ahogy arról a The Boston Globe is beszámolt, a Brooklynban székelő Brookdale Egyetemi Kórház és Orvosi Központ bíróság elé citálta a több mint egymillió tagot számláló Health Insurance Plan of Greater New York szervezetet, amely a kórház elmondása szerint illegális összeesküvéssel rutinszerűen utasított el jogszerű kérelmeket. A legkirívóbb eset egy idős nőt érintett, akit rosszindulatú agytumorral műtöttek és 11 napot kellett a kórházban töltenie. A súlyosan beteg hölgynek nemcsak az agydaganattal, de szerveinek leállásával is szembesülnie kellett. A kórházi tartózkodása alatt csövek segítségével etették, de az HMO-ja nem volt hajlandó fizetni a 11 napos tartózkodás utolsó 8 napjáért, mondván, hogy „a páciens orvosilag stabil állapotban volt”.
Egy másik, szintén a Brookdale kórházat érintő per dokumentumaiban az a vád fogalmazódott meg: az érintett HMO által a kórházba rendelt orvosok azt az utasítást kapták, hogy olyan diagnózisokat alkossanak, amelyek segítségével könnyebb lesz majd elutasítani a kezelésekre vonatkozó kérelmeket.
Kaliforniában már állami beavatkozás is történt – írta a Los Angeles Times egy olyan cikkben, amely arról a tendenciáról számolt be, hogy a biztosítók mondvacsinált okokkal érvénytelenítik tagjaik szerződését pont akkor, amikor költséges orvosi kezelésre lenne szükségük. Ilyen esetekben hatalmas kórházi számlákkal nézhetnek szembe a betegek. A fenti esetben a Kaiser Foundation Health Plan egy olyan nő biztosítását törölte, akinek sürgős beavatkozásra volt szüksége nagyméretű vesekövei miatt. Az indoklás: a hölgy félre akarta vezetni az HMO-ját egészségügyi előéletével kapcsolatban. Kalifornia illetékesei nem értettek egyet, és utasították a Kaisert, hogy indítsa újra az érintett hölgy biztosítását.
A magánpraxist folytató orvosokkal szembeni hozzáállásról az egyik Atlanta állambeli doktor számolt be a Time magazinnak. Elmondása szerint a nagy HMO-k jelentős mennyiségű – egyébként szükséges – ellátást tagadnak meg, aztán megpróbálják kifárasztani az ellenkező orvosokat azzal, hogy elárasztják őket papírmunkával.
A liberális Salon Magazine rámutatott arra is, hogy miért nem hajlandók több pénzt áldozni a biztosítók a megelőző kezelésekre olyan betegségek esetén, mint például a cukorbetegség. Az emberek körülbelül húsz százaléka évente vált biztosítót, és mivel akár tíz évbe is beletelhet, mire megtérül egy megelőző kezelést érintő befektetés, a biztosítók gyakran buknak, ha hosszú távra terveznek, hiszen kuncsaftjaik már másik társaságnál is lehetnek tíz éven belül.
A vita természetesen átszivárgott a politikai színtérre is. A baloldal számára olyannyira elfogadhatatlan a több-biztosítós rendszer, hogy egymást próbálják túllicitálni az HMO-k szapulásában. Nemrégiben – ahogy arról a CNN és az AP hírügynökség is beszámolt – a demokrata elnökválasztás éllovasa, Hillary Clinton és John Edwards szenátor keveredtek szócsatába, miután a szenátor azért kritizálta, s nevezte álszentnek a volt First Ladyt, mert kampánytámogatást fogadott el egészségbiztosítóktól, illetve azok lobbistáitól. Clinton azzal védekezett, hogy a pénz nem befolyásolja döntéseit.
Túlfeszítették a húrt
Ahogy a Time magazin is megírta, a politikusokon kívül maguk a biztosítók is próbálják már megreformálni a kialakult helyzetet, hiszen ők is érzik, hogy a végtelenségig nem tartható az orvosok elégedetlensége és a biztosítókhoz szerződött tagok dühe.
A Business Week magazin szerint negyvenhatmillió amerikainak nincs biztosítása, a piacon kapható gyógyszerek pedig átlag 18–67 százalékkal drágábbak, mint más fejlett országokban. Az interneten viszont rengeteg helyen árulnak olcsó gyógyszert, gyakran recept nélkül is, így sokan onnan szerzik be az orvosságot. Craig Schmidt egy ilyen olcsó, ugyanakkor nem feltétlenül megbízható medicinának esett áldozatul 2004-ben, amikor a stresszt és a hátfájást próbálta csillapítani a világhálón vásárolt Xanax és Ultram pirulákkal, amelyeket orvosi véleményezés nélkül szerzett be. Miután a frissen megérkezett gyógyszerekből bevett egyet-egyet, elindult a barkácsboltba. Legközelebb három hét múlva ébredt fel a kórházban, mivel az általa bevett Xanax a normál kezdő dózis négyszeresét tartalmazta. A jelek szerint elájult vezetés közben és összetörte az autóját. Szívrohamot kapott, kómába zuhant, és agykárosodást is szenvedett. Bár nagyjából felépült azóta, még mindig gyógyszert kell szednie az utóhatások miatt.
Az U. S. News and World Report magazin egy olyan, a 90-es második felében történt esetről is hírt adott, ami szintén az HMO-k nem feltétlenül betegbarát hozzáállására világít rá. A 26 éves Jacqueline Lee éppen a hegyekben barangolt, mikor lezuhant egy szikláról. Egy Virginia állambeli kórházba szállították repülővel a mentők, ahol számos törést kellett kezelni: a koponyája, a karjai, és a medencéje mind beavatkozást igényeltek. Amikor Lee megkapta a tízezer dolláros kórházi számlát, az HMO-ja nem volt hajlandó fizetni. Az indoklás: nem kért előzetes engedélyt a sürgősségi ellátásra. Mindez annak ellenére történtek, hogy Lee elmondása szerint eszméletlenül érkezett a kórházba, és az utána következő két napon is túl beteg volt ahhoz, hogy telefonálni tudjon.
Ausztráliában az állam is versenyez
Az ausztrál egészségbiztosításért jelenleg felelő Medicare 1975-ben látott napvilágot még Medibank néven. Az évek során a politika folyamatosan napirenden tartotta és folyamatosan átalakította (vagy éppen visszaállította) mind az adminisztrációt, mind az orvosoknak és a kórháznak tett engedményeket. 1976-ban jelent meg a Medibank Private, egy, a kormány kezében lévő magánbiztosító, amely vetélytársa minden más nyereségorientált pénztárnak. Jelenlegi nevét és működési alapelveit 1984-ben kapta. Az ausztrál kormány tavaly áprilisban bejelentette: amennyiben megnyerik a következő választásokat, akkor eladja a jelenleg is létező Medibank Private-ot, mivel összeegyeztethetetlen, hogy egy kézben egyesül mind az egész magánszférát szabályozó erő és a piac legnagyobb versenyzője.
Tragikus koraszülések, rasszizmus, hosszú várólisták, nővérhiány – Ausztráliában ezt eredményezte az évtizedek óta működő több-biztosítós egészségbiztosítás. „Még a harmadik világban is jobb ellátást kaptunk volna. A feleségem Szlovákiából származik, ez egy elég szegény ország, de ilyesmi ott nem fordulhatott volna elő.” Mindezt egy ausztrál férfi mondta, miután hitvese a hosszú várólistának köszönhetően kénytelen volt az ország egyik legnagyobb kórházának mellékhelyiségben életet adni koraszülött gyermekének. A több-biztosítós modell Ausztráliában sem vált be. A dancewithshadows.com hírportál beszámol az Australian Medical Association azon jelentéséről, amelyben az áll: a kórházak várólistáján a színes bőrű őslakosokat hátrébb sorolják, vagy nem megfelelő kezelésben részesítik őket. Az is gyakran előfordul, hogy a bennszülötteket olyan orvosokhoz irányítják, akiknek nem az angol az anyanyelve. Mukesh Haikerwal, a szövetség elnöke azt mondja, hogy „mindez elsősorban nem annak az eredménye, hogy egyes dolgozók, vagy a rendszer alapját képező elvek rasszisták volnának”, de ahogy a rendszer működik, az azt eredményezi, hogy a bennszülöttek nem kapnak megfelelő ellátást.
A kontinensnyi állam egyik legnagyobb kórházában (Sydney’s Royal North Shore Hospital) egy családnak a haldokló családfő mellé személyesen kellett keresnie (és fizetnie) egy nővért, mivel az intézménynek már nem volt kapacitása, hogy megfelelő számú személyzetről gondoskodjon. A 87 éves beteg gyógyszereire és ruhájára felesége ügyelt. A New South Wales-i Nővérek Szövetségének (NSW Nurses Association) titkára, Judith Kiejda az Ausztráliában általánossá váló nővérhiány kapcsán a Sydney Morning Heraldnak úgy nyilatkozott: „Előfordul, hogy nincs regisztrált nővér a műszakban, s ez illegális.”
Ugyanebben a 700 ágyas kórházban fordult elő, hogy két terhes anya is kénytelen volt a mellékhelyiségben életet adni koraszülött gyermekének – ez egyik esetben a gyermek életébe került. „Senki sem segített, nekem kellett kivennem a vízből. Ezután bejött valaki, és elvitte tőlem” – idézi fel a tragikus eset kapcsán az asszony szavait a wsws.org.
Profi ellátás csak jómódúaknak
Az eset kapcsán volt, aki inkább az ingyenes állami ellátás helyett a magánkórházakat választotta. Erre azonban nincs mindenkinek módja: a The Medical Journal of Australia egy tanulmányában beszámol arról, hogy Ausztrália vidéki lakosságának mindössze néhány százaléka tagja valamilyen profitorientált biztosítónak. Az írás szerzői ennek egyik legfőbb okaként a szegénységet említik.
Vidéken a kórházaknak mindössze tizenhat százaléka van magánkézben, ezért nem meglepő, hogy az itt élők inkább az állami kórházakat részesítik előnyben. Ez azt eredményezi, hogy további befektetések nem is várhatók, hiszen a nyereségérdekelt biztosítók (ahogy a bankok és más kereskedelmi vállalatok – jegyzi meg a tanulmány szerzője) csak olyan térségekben érdekeltek, ahol a nagyszámú lakosság miatt nagyobb az igény a különböző egészségügyi szolgálatokra. Így a magánbiztosítók nem képesek levenni a terhet ezeken a területeken az állami kórházak válláról. Ez az aránytalanság pedig ahhoz vezethet, hogy tovább nő a különbség a városi és a vidéki ellátás színvonala között – zárul a Magánbiztosítás és a vidéki Ausztrália (Private health insurance and regional Australia) című tanulmány.
Új-Zélandon a munkáspárti kormány tette lehetővé a részleges, regionális alapokon szerveződő ingyenes egészségügyi ellátást, igaz, emellett magánpénztárak is működnek. Azonban – ahogyan ez Ausztráliában is visszatérő probléma – a hosszú várólistákat ez a rendszer sem tudta megakadályozni. Jellemző, hogy az orvosok állami állásuk mellett magánpraxist is fenntartanak – itt gyakorlatilag nincs várakozási idő.
Ennek folyományaként történhetett meg, hogy egy Hawke-öbölbeli kórházban három ember életét veszítette, miközben életmentő szívműtétre várakoztak. Az orvosok elmondták: kifejezetten frusztrálja őket, hogy várólista van, és ezért ehhez hasonló tragédiák fordulhatnak elő – adta hírül a stuff.no.nz. A portál azonban másfajta kórházi problémákról is hírt ad: az egészségügyi intézményekben nem tudják megoldani, hogy a betegek tudjanak aludni az intenzív osztályon. A szigetország kórházaiban azonban sokkal nagyobb problémát jelent, hogy „második világbeli” betegségekkel, például a hörghurut vagy a reumás láz) kell szembenézniük, amelyekre az orvosok és a személyzet nincs felkészülve az egészségügyi minisztériumnak pedig nem volt összehangolt programja a problémákra.
Egy másik portál, a wsws.org az Új-Zélandi rendszer kapcsán a Harvard egy korábban keletkezett nemzetközi tanulmányát idézi: eszerint a szigeten élők mintegy negyedének nem telik orvosi ellátásra. A kimutatás arról számol be, hogy az 1984-ben bevezetett (és folyamatosan formálódó) reformok óriási torzulással jártak: az évekig mintaszerűnek tartott modell az évek során teljesen megváltoztatta a közép- és a munkásosztály egészségügyi feltételeit.
Bizonytalanság Új-Zélandon
A felmérés más visszásságokról is hírt ad: megjegyzi, hogy a vizsgált országok közül (Új-Zéland, Ausztrália, Nagy-Britannia, Egyesült Államok) Új-Zélandon a legbizonytalanabbak az emberek az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban. Negyvenkét százalékuk tart attól, hogy szükség esetén nem lesz elég pénzük megfizetni a beavatkozásokat, harmincnyolc százalék pedig attól fél, hogy egyszerűen nem fogja megkapni a szükséges ellátást valamilyen baleset vagy betegség esetén. Újabb harmincnyolc százalék abbeli aggályait fejezte ki, hogy a nem sürgős műtétek esetén a hosszú várólista végén kap majd helyet, a megkérdezettek ötven százaléka pedig meg van róla győződve, hogy nem tudja kifizetni házastársa, rokona kórházi számláit.
A weboldal rávilágít, hogy a költséghatékonysági szempontból mesterségesen felgyorsított betegforgalomnak köszönhetően mindössze hat és fél napot töltenek kórházban a betegek. A bevezetett intézkedések szabályos válságot idéztek elő: a „kétkulcsos” rendszer létrehozott egy drága és exkluzív magánbiztosítókon alapuló ellátást a gazdagoknak, és egy alulfinanszírozott állami ellátást a tömegeknek – hivatkozik Alister Scott egészségügyi szakértőre a portál.
Ebben a megosztott rendszerben történt meg, hogy a középkorú, maori származású Rau Williamstől adminisztratív okokból megtagadták a dialízist. A hatóságok akkor azzal indokolták a később halállal végződő esetet, hogy Williams a cukorbetegsége miatt nem kapta meg a szükséges kezelést.
A munkás családja nem fogadta el az indoklást, ahogy számos egészségügyi szervezet sem, mondván: a cukorbetegségtől még el lehetett volna végezni a kezelést. A család állította: a Whangarei Hospital egyszerűen azért nem kezelte a beteget, mert az eljárás túl drága volt.
Fucsovics Márton
Fucsovics Márton varázslata, erre Gael Monfils sem számított
