Létkérdésekről vasárnap hajnalban

Volt egyszer egy Vasárnapi újság, amelyért az emberek utcára is mentek. Párthatározatra született – ha már vasárnap nem jelenik meg írott lap, legyen a népnek egy hangos –, és elszabadult hajóágyúvá vált. A Vasárnapi újság – és ezt már nem veheti el tőle senki – a rendszerváltoztatás egyik tényezője lett. Kinyitotta a diktatúra titkos fiókjait, amelyekből ömleni kezdett a mocsok. A történelem elégtétellel szolgált, igaz, sokaknak ez csekély vigasz lett. De legalább félelem nélkül kibeszélhették magukat. Erre is jó volt a Vasárnapi újság.
A műsorhoz, amelyet hetente jelentettek fel a baloldali politikusok, minden rádióelnök hozzá akart nyúlni. És senki nem jutott vele sehová. Jöttek-mentek a főszerkesztők, de a helyzet nem lett békésebb. Ha véletlenül túl békés lett, a hallgatóság lázadt. Most viszont meglepő csend van a Vasárnapi újság tájékán. Találgatni lehet, tudni nem, hogy mi az oka. Such nekiveselkedett a közszolgálat átalakításának, de ügyesen tartott meg embereket innen is, onnan is. Például nem röpült a Vasárnapi újság stábja sem, csak új felelős szerkesztőt kapott, előbb Belénessy Csabát, majd Perjés Klárát. Lássuk, mire jutottak?
Vegyük sorra, miről volt szó az elmúlt vasárnap: búcsú Szabó Magdától, elavult-e a magyar nemzettudat, az európai demográfiai összeomlás elkerülésének lehetőségei, emlékhely lett Bauer Sándor sírja (a fiatalember, aki 1969 januárjában Jan Palach példájára a Nemzeti Múzeum előtt gyújtotta fel magát), ötvenhatos forradalmár a budai katonai sziklakórházbeli emlékeiről, tudósítás a nyilvánosságkonferenciáról, a magyarországi szociális holokauszt, végül beszélgetés a 75 éves Jókai Annával. Hallgatjuk a brutális adatokat: Magyarországon 850 ezer gyermek, összességében hárommillió ember él a létminimum alatt, és ami még ennél is rosszabb, 6,7 millióan a szükségleti fogyasztás szintjén (ha betegek lesznek, a keresetkiesést már nem tudják pótolni), a kormány mindezek ellenére 15–30 százalékot von el a szociális rendszerből.
A Vasárnapi újság tehát lényegét tekintve maradt, ami volt. Továbbra is kellemetlen dolgokat mond, nemzeti létkérdésekkel és történelmi ballépésekkel foglalkozik, és nem utolsósorban teret ad a második nyilvánosságnak. Megszólaltat olyan embereket, akiket nem szoktak meghívni a kormánytámogatásokkal szelídített baloldali médiába. Mitől lett mégis partiképes a műsor? Legerősebben az a gyanúnk, hogy szeleppé tették. Kicsit átpucolták, kidobták a feleslegesnek minősített nehezékeket, a maradóknak meg elmagyarázták, hogy kell ugyanazt kulturáltabban. Végül is vasárnap reggel miért ne lehetne? Így egész hétre ki vannak pipálva a legsúlyosabb problémák.
(Vasárnapi újság. MR1, Kossuth rádió.)