Nem mi irányítottuk a párosítást

Az év legmélyebb kézilabdás traumáját a januári németországi világbajnokság magyar–orosz mérkőzése okozta, hiszen az ellenfél az utolsó másodpercben lőtt góllal ejtette ki csapatunkat a középdöntőben. Ma megint jönnek az oroszok. Igaz, most a nők, és nem Mannheimben, hanem Párizsban, ott is a vb negyeddöntőjében, de ők sem sokkal törékenyebbek férfi honfi- és sporttársaiknál, ráadásul ugyanazt az erőjátékot képviselik. Ebből következően leginkább ésszel verhetők; ez az a meccs, amelyen a kézilabda két legfontosabb testrésze a fej és a láb lehet.

(Párizs)
Szerda minden volt, csak pihenőnap nem, annyi új inger érte a társaságot. A Dijonból két órán belül Párizsba száguldó gyorsvonat, a francia főváros kavalkádja, az Eiffel-torony közvetlen közelében, a Szajna partján magasodó szálloda, a kongó széksorokkal is lenyűgöző Bercy sportpalota a délutáni edzésen; a vb-végjáték környezete, körítése már önmagában nagy tettekre ösztönöz.
A kedd este azonban még a Koreai Köztársaságtól elszenvedett 31-26-os dijoni vereség emésztgetése és a következmények latolgatása jegyében telt. Aki kívülállóként bundát gyanított, annak érdemes lett volna végignéznie a leszegett fejeken, a könnyben úszó tekinteteken, esetleg meghallgatnia Németh András értékelését. A szövetségi kapitány nem osztotta azt a véleményt, amely szerint amit addig felépítettek, azt egy meccsen le is rombolták, hanem úgy fogalmazott: „Elkövettünk egy hatalmas bakit, ami helyrehozható, mert ha legyőzzük az oroszokat, senki nem fog már a Korea elleni mérkőzésről beszélni. És le tudjuk győzni őket, hiszen több helyen is megfoghatók, hiányzik tőlük Bodnyeva, Bliznova, Marennyikova, nincs bal kezes átlövőjük. Nekünk viszont újra úgy kell kézilabdáznunk, mint a románok ellen, és képesek is vagyunk rá, mert negyvennyolc óra alatt nem felejthettünk el játszani.” Németh emlékeztetett arra is, hogy ha előzetesen választhatott volna a másik ágról beérkező norvég, francia, orosz trióból, akkor minden tényezőt mérlegelve utóbbira voksol. Pedig ekkor még nem is sejthette, hogy a norvégok ellen térdsérülést szenved az egyik húzóember, Bliznova, akit a legfrissebb hírek szerint talán mégis megpróbálnak valahogy összefércelni.
Jevgenyij Trefilov kapitánynak persze nélküle is hatalmas a merítési lehetősége, az utánpótlásra jellemző, hogy Oroszország zsinórban nyerte a legutóbbi három junior-vb-t. No meg az előző három felnőttből kettőt, így Karejeva, Poltorackaja és Romenszkaja Párizsban akár háromszoros világbajnok lehet, ami a sportág történelmében korábban csak négy kézilabdázónak sikerült: honfitársuknak, Bazsanovának a 80-as, valamint három keletnémet klasszisnak a hetvenes években.
Mi persze ne ezzel kalkuláljunk, hanem azzal, hogy megint kiesnek a negyeddöntőben, mint 2003-ban, és ehhez ma nem is kellene korszakos meglepetés. Mert az oroszok eddigi teljesítményét hasonló szinuszgörbével írhatnánk le, mint a magyarokét. Előszörre hátrányból fordítva, 50 percen át küszködve gyűrték le a macedónokat (27-22), másodszorra átrobogtak az ausztrálokon (40-7), harmadszorra az utolsó pillanatokban egyenlítettek a brazilok ellen (31-31), negyedszerre végig uralták a horvátok elleni meccset (30-25), ötödszörre hervatag támadójátékkal kaptak ki az akkor szintén nem túl meggyőző norvégoktól (21-22), hatodszorra agyoncsapták a franciákat (31-20), hetedszerre még annál is jobban Angolát (40-27). Lám, még az is csak egyszer fordult elő, hogy egymást követően kétszer átlag felettit nyújtottak, a triplázást pedig szeretnénk még valószínűtlenebbnek tartani.
Annál is inkább, mert tegnapi beszélgetésünkkor maga Trefilov mester sem tűnt túlzottan magabiztosnak. Ebéd közben telepedtem mellé – a nyolc negyeddöntős alakulat közül hét egy szállodában lakik, csupán a franciák nem közösködnek –, és a mérkőzések alatt olykor vadembernek tűnő edző készségesen, mosolyogva osztotta meg velem kételyeit: „Amikor az Angola elleni mérkőzésünk után elindultam az öltöző felé, azt hittem, Romániával játszunk majd, ezért meglepve hallottam, hogy mégis a magyarokkal. Nem örültem neki, mert erős csapat, ezt legutóbb nyáron mi is tapasztaltuk. De az is igaz, hogy a románokkal sem jártunk volna sokkal jobban, közel hasonló szint, az pedig mindenkit sújt, hogy nem tölthetett elegendő időt a felkészüléssel. Nekünk a vb előtt bő egy hetünk volt, ezért is ingadozik a formánk.”
Eközben játékosaink már méregették a mai vetélytársakat, és a reakciókból kitűnt, tisztelik, de nem rettegik őket. Köreikben leginkább a beszédes „Jeti” becenévre hallgató Poljenova a téma, de ő sem csak kereken 200 centis magassága miatt, hanem azért is, mert valami rejtélyes okból nem hajlandó kezet fogni Görbiczcel. Aki ettől persze még jól alszik.
Legnyugodtabban azonban egyelőre a németek tölthették az éjszakát, hiszen a Romániától elszenvedett csoportvereséggel kiválasztották maguknak Angolát a negyeddöntőre. A látszatra sem ügyeltek túlságosan, már a mérkőzés elején megnyugtató hátrányba kerültek, és a négy-öt gólos mínuszt mindvégig gondosan őrizték. Amikor hármukkal egy liftbe szállva azzal fordultam hozzájuk, hogy gratulálok Angolához, kirobbant belőlük a nevetés, Grit Jurack pedig megjegyezte: ennek így kellett történnie.
Annak viszont nem feltétlenül, hogy a lengyelek 30-29-re lebirkózzák a spanyolokat, ezzel továbbjuttatva Koreát, bár a norvégok esélyeit ez sem csökkentette számottevően. A francia–román párharcra azért is illik külön figyelnünk, mert a magyarok innen kapják szombati ellenfelüket. Persze nagy kérdés, hogy az elődöntőben vagy az 5–8. helyért küszködve.

Mai program. A negyeddöntők műsora, 13.00: Németország–Angola; 15.30: Magyarország–Orosz-ország; 18.00: Norvégia–Korea; 20.30: Franciaország–Románia.