Röpke barangolás a lagúnák városában

Négyféle úti cél egy helyen: gyönyörű történelmi városok mesés kultúrkincsekkel, a világ egyik legszebb hegyvonulata, sok száz kilométernyi homokos tengerpart és romantikus tavak, dombok, lagúnák között megbúvó wellnessfürdők – mindez Budapesttől alig nyolc óra autóval, másfél repülővel, tizennégy vonattal. Veneto tartomány minden évszakban élményt ad a látogatónak.

Voltaképp kétféle gondolázás van – mondja idegenvezetőnk az egyik lagúna fölött átívelő hídon –: a romantikus és a gazdaságos. A romantikus az, ha ketten bérelünk ki egy csónakot (természetesen daloló csónakossal), a gazdaságos megoldás pedig az, ha hatan osztozunk az élményen. Az észak-olaszországi Veneto tartomány székhelyén, a lagúnák városában vagyunk, a csípős szél és a szemerkélő eső ellenére komoly forgalom van a vízen. Reggel jöttünk, este hazamegyünk – a téli szezontól a Malév sűrítette a velencei járatát, így a hét hat napján megtehetjük, hogy reggel elrepülünk Ferihegyről a Marco Polo reptérre, bemegyünk vaporettóval a Szent Márk térre, bevásárolunk, megiszunk egy jó olasz kávét, barangolunk egyet a lagúnák fölött, és este tízre már itthon is vagyunk. Európa egykori vízi kapuja minden évszakban gyönyörű. Télen kevesebb a turista, de legalább be lehet jutni a dózsepalotába vagy a Szent Márk-székesegyházba, ha még nem láttuk volna, és kevesebb a dugó a keskenyebb csatornákban.
De foglalkozzunk most az Alpok és az Adriai-tenger közé zárt, az itáliai félsziget északkeleti részén lévő régió többi látnivalójával. Ha Velencéből indulunk, látogassunk el a környékbeli kis szigetekre: Muranóra és Buranóra. Előbbi az üvegművészetéről, utóbbi csipkéiről híres. És ne feledkezzünk meg Torcellóról sem, ez a lagúnai civilizáció bölcsője. A brentai riviéra a XVII. századtól a velencei nemesek nyaralóhelye, így a kor legjobb építészmesterei (köztük Andrea Palladio) építették a villákat. Tökéletesen megőrzött épületek, gyönyörű parkok láthatók itt, a folyót szegélyező túrakerékpár-útvonalon még a fölös kalóriáinkat is úgy égethetjük el, hogy közben egy cseppet sem unatkozunk.
Ellátogathatunk Padovába, ahol kétezer éves történelem és a Szent Antal-bazilika, valamint Európa egyik legnagyobb tere, a Prato della Valle vár minket. Ha már ott járunk, nézzük meg az ősi egyetemet, üljünk be egy italra a Pedrocchi kávéházba, majd nézzük meg Giotto remekműveit a Scrovegniek kápolnájában. A várostól néhány kilométerre délre vannak az ásványokban igen gazdag euganeei iszapfürdők. Innen ugorjunk le a Pó deltájához, Rovignóba, ahol beülhetünk a Szociális Színház opera-előadásaira is. Következő állomás Verona, a reneszánsz város: az itteni Arena a legnagyobb szabadtéri operaévad helyszíne. Ha megszomjaztunk, a boráról híres Valpolicellóban találunk gyógyírt bajainkra. A Garda-tó környékét Európa kertjének is hívják változatos növényvilága miatt: a part mentén mediterrán, a szárazföld belsejénél elő-alpesi, a Baldo-hegynél pedig alpesi jegyeket mutat. Innen nem messze van Palladio városa, Vicenza az urak terével, vagyis a Piazza del Signorival (a világhírű építész születésének ötszázadik évfordulóján Palladio-év kezdődik jövőre). A Szent Korona-templom belsejében Berlini és Veroneze festményein ámulhatunk, vagy a környéken dolgozó ezerkétszáz (!) aranyműves kápráztat el bennünket és szabadít meg bankkártyánk tartalmától.
Ha hegyre vágyunk, kapaszkodjunk fel az ezer méter magasan levő Asiagno fennsíkra, amelyet kétezer méteres hegyek zárnak. A hely télen igazi sportparadicsom a síelők és a sífutók számára. Mindenképpen kopogtassunk be a hegyi pásztorkunyhókba, hátha megkínálnak a világhírű asiagnói sajttal.
Errefelé találjuk az élvhajhász Trevisót is: a város bor- és szakácsművészeti hagyományairól híres. A bellunói hegységben nyáron sárkányrepülőzhetünk a tavak felett, ősszel-tavasszal barangolhatunk a hegyvidéki falvakban antik civilizációk nyomait keresve, télen pedig jöhet a sí minden mennyiségben. Ha már a sízésnél tartunk: az idáig nyúló Dolomitok világhírű sícentrumoknak adnak helyet, helyhiány miatt említsük csak Cortina D’Ampezzót a maga ötvenegy síliftjével és száz fölötti, százhúsz kilométernyi pályájával.
Bár most nincs szezon, nem hagyhatjuk ki a strandokat sem: Bibionét a maga négyszáz méter széles és nyolc kilométer hosszú homokpadjával és este kivilágított sétányaival, ahol egy üdülőfalu, öt kemping, kilencvennégy szálloda és tizenháromezer-hatszáz apartman várja a kikapcsolódásra szomjazókat. Itt van a Hemingway által is megénekelt Caorle a halászhagyományaival, katedrálisával és zsúpfedeles házaival a lagúnák mentén, de említsük meg Jesolo tizenöt kilométeres strandját és Chioggia nyüzsgését is.
A tartományba tavaly tizenhárom és fél millió vendég érkezett, közülük nyolcmillió külföldi. Mi, magyarok vagyunk a második leggyakoribb látogatók a németek után. Van miért odamenni: gyönyörű középkori városok, nyári és téli hegyvidék, tenger, tavak, gyógyfürdők, borkultúra és gasztronómia várja a világutazót.

Mankó. A napi kétszeri Malév-járattal repülve ideális esetben ötvenezer forintnál kevesebből megjárhatjuk Velencét, és az ár már a repülőtéri illetékeket is tartalmazza. Ha vonattal akarunk utazni a Sóhajok hídjának városába, a legolcsóbb jegyek odaútra hétezer-négyszáz forinttól kezdődnek, az autóbusz csaknem tizenötezer forint. A gondolánál ne dőljünk be az első ajánlatnak: a reális ár félórás romantikázásért nyolcvan euró. A városban méregdrága a szállás (a legkisebb lyukért is elkérnek száz eurót), érdemesebb a lagúnán kívüli területeken, Mestrében vagy Margherában megszállni. Az autót a Tronchetto nevű sziget parkolójában hagyhatjuk borsos óradíjjal, innen gyalog vagy vaporettóval mehetünk tovább. A vízi taxi ára öt euró, a napijegy tizenkettőbe kerül.