Támogatás nagyoknak

A több hónapos késéssel elfogadott agrárfejlesztési terv az Európai Unió forrásainak oroszlánrészét a nagygazdaságoknak szánja, s töredék rész jut a kis- és közepes gazdaságok támogatására. A 2007-es pályázatok közül mindössze néhány zárult le, így ezekben a programokban várhatóan az idén nem lesznek kifizetések.

Keveseknek sokat, sokaknak pedig aránytalanul kevés forrást vagy semmit sem ad az uniós agrárpénzek elosztásáról rendelkező vidékfejlesztési program. A hétéves – 2007-től 2013-ig tartó – EU-s költségvetési időtartamra betervezett források elsősorban a nagygazdaságoknak kedveznek: azokra a programokra, ahol a támogatások túlnyomó része található, a potenciális pályázóknak csupán a legerősebb, felső hét százaléka adhat be pályázatot. A többieknek nemhogy nyerési esélyük nincs a mintegy 540 milliárd forintnyi keretből, de a kiírási feltételek miatt be sem nyújthatnak igényléseket. A korlátot elsősorban az jelenti, hogy a gazdálkodási terület nagyságához kötik a programokban részt vevők körét. Bár a szakmai tiltakozások hatására némileg csökkentette a szaktárca az úgynevezett „életképességi határokat”, az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) 2005 végi állapotokat tükröző adatai szerint a nyilvántartott gazdaságoknak így is csak mintegy hat-hét százaléka férhet hozzá a legtöbb forrást tartalmazó pályázatokhoz. Ugyanez az arány a vegyes állattartó gazdaságok esetében mindössze 0,6 százalék, míg az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységből élő gazdaságoknál 22 százalék.
Az aránytalanságokat jól mutatja, hogy a fiatal és idős gazdák támogatására évente átlagosan kétmilliárd forint jut, pedig az elöregedő gazdatársadalom és a családi gazdálkodások megerősítése miatt erre óriási szükség lenne. A kis- és középgazdaságok szempontjából létfontosságú „Termelői csoportok létrehozása” című fejezet évente hárommilliárd forint forrással kalkulál. A százezres létszámú, félig önellátó gazdaságok megerősítésére évente kevesebb mint egymilliárd forint jut. Nem jobb a helyzet a vidéki közösségek megtartására juttatott pénzek esetében sem: erre a kormány az EU-s forrásoknak mindössze két százalékát tervezte be. Az egyenlőtlenségeket tovább fokozhatja, hogy a kedvezőtlen adottságú területek támogatásra a keret fél százalékát szánta a szaktárca, és a kisebbek helyzetbe hozását elősegítendő több programot is törölt a tervből. Ilyen például az állatjóléti és -higiéniai követelményeknek való megfelelés forrásainak elvonása, miközben a kisgazdaságok zöme éppen azért megy tönkre, mert tőke hiányában nem képes a technológiai beruházásokra.
Szakértők szerint a fejlesztési program téves arányai csak felgyorsíthatják azokat a folyamatokat, amelyek a vidéki életet nehezebbé teszik pont abban az időszakban, amikor kistelepülési posták, iskolák zárnak be és szárnyvonalak szűnnek meg. A mostani tervvel kapcsolatban elemzők leszögezik: a 2004 és 2006 közötti időszakra vonatkozó első Nemzeti fejlesztési tervében szereplő agrár- és vidékfejlesztési operatív program 107 milliárd forintos forráskerete is alig több mint 400 vállalkozáshoz jutott el. A vidékfejlesztési program további gyenge láncszeme, hogy a brüsszeli források tízmilliárdjait koordináló helyi vidékfejlesztési irodákat erősen kifogásolható szakértelemmel, szocialista hátszéllel hozták létre. Ezek az irodák irányíthatják a pályázók helyzetbe hozását és a források helyi szétosztását is. A tétet jól mutatja, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében hét évre 1300 milliárd forint áll rendelkezésre. A pályázati kiírások késése miatt az idén azonban csak néhány programot zárnak le, így a 2007-es pályázatokon december végéig nem is lesznek kifizetések.

Hiányos közmegegyezés. A második Nemzeti fejlesztési terv legnagyobb hibája, hogy a parlament megkerülésével adták be Brüszszelbe, vagyis az ellenzéki képviselők nem is fejthették ki álláspontjukat – fogalmazott lapunknak Font Sándor, a Fidesz agrárkabinetjének vezetője. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke leszögezte: a programot még februárban nyújtotta be a kormány az EU-nak, de csak szeptember közepén fogadták el, mert többször is visszadobták, többek között ezzel is magyarázható a programok késlekedése. Font Sándor hangsúlyozta: a hosszú bürokratikus folyamatok és az utófinanszírozás miatt a program első nagyobb kifizetései csak egy év múlva lesznek esedékesek, addig is a gazdálkodóknak kell meghitelezniük a támogatásokat, illetve előállítani az önrészt.