Tizenötezer cipősdoboz

Karácsony előtt vagyunk, ilyenkor kötelező módon elönti a magyar médiát a szolidaritás és a szeretet. Történnek persze apróbb hibák – az egyik kereskedelmi televízióban például advent idején A passiót mutatták be, amely kimondottan húsvéti film, de hát nálunk, a keresztény gyökerekkel rendelkező országban is meg kell hagyni a kreativitást a filmszerkesztőknek.
Ami jó hír: az eladósodó-leszegényedő magyar társadalomból nem halt ki a szolidaritás. Bár a segélyszervezetek is megérzik a konvergenciaprogramot (drasztikusan csökken mind a magánszemélyektől, mind a vállalatoktól beérkező készpénzadományok és felajánlások száma), vannak akciók, amelyekre soha nem tapasztalt módon reagál a magyar társadalom. Ilyen a Baptista Szeretetszolgálat jótékonysági kampánya – idén minden korábbi rekordot megdöntve több mint tizenötezer cipősdoboz érkezett be a gyűjtőhelyekre. Bár a gyűjtés december tizenhatodikán hivatalosan lezárult, még mindig érkeznek a karácsonyi ajándékok, frappánsan rímelve az idei szlogenre: Szeretet… Fér még bele?
Az idén negyedik alkalommal megszervezett Tízezer Gyermek Karácsonya elnevezésű akció talán attól működik, mert összehozza a családot és nem egy nagy kalapba kerül az ajándék, hanem jól címezhető módon egy rászoruló gyereknek. A szolgálathoz beérkező levelek és a különféle netes fórumokba beírt élménybeszámolók alapján a dobozok összeállítói is úgy érzik, hogy ajándékot kaptak: a családdal közös bevásárlás során megtapasztalhatták saját gyerekük önzetlenségét és a közös ajándékozás örömét.
Lám, Amerikából is érkezhet hozzánk valami jó – szűrhetjük le a tapasztalatot, hiszen a cipősdobozos ajándékozás ötlete onnan való. Sőt, annak idején hozzánk jöttek az ajándékok – néhány éve még Bill Clinton amerikai elnök és felesége is küldött két cipősdoboznyi ajándékot két rászoruló magyar gyereknek. Jó, hogy ma már az egykor megajándékozottak dobozolhatnak, és az is becsülendő, hogy az összes doboz magyar gyereket boldogít. Ezret Erdélybe vittek – múlt szombaton a parajdi Sóbányában Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes által létrehozott árvaházak és nappali iskolák szegény sorsú diákjai örülhettek az ajándékoknak –, a többit itthoni nagycsaládos és szegény, rászoruló gyerekek kapják, akiknek e nélkül talán nem is jutna ajándék. A november 22-én, látványos jégkosármeccsel és ismert sportolók, sztárok részvételével indított akció tehát célba ért – a széles társadalmi összefogásnak köszönhetően a legtöbb adakozót megszólító célcsoportos segélykampánnyá vált Magyarországon. Az akció során összegyűlt ajándékokat a Baptista Szeretetszolgálat vidéki irodái és önkéntesi hálózata juttatja el országszerte a rászoruló gyermekekhez és családokhoz, ezzel érvényesítve a szervezet egyik legfontosabb alapelvét, amelyet Ukrajnától Kelet-Ázsiáig a világ minden pontján szem előtt tart: add kézből kézbe az adományt!
A siker ellenére nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mindezt lehetne még jobban, még hatékonyabban csinálni. Milyen volna, ha beállnának a sorba azok a médiaszemélyiségek is, akik talán éppen egy szeretetszolgálatnak köszönhetik szakmai és anyagi sikereiket? Segíthetett volna például Jakupcsek Gabriella, a TV2 egyik arca is, aki értelmesnek tűnő kérdésekkel szimulál érdeklődést teljesen érdektelen alanyaival szemben. Jakupcseknek jó a sajtója, a legváratlanabb helyeken tör rá az emberre – legutóbb egy vidéki vonaton olvastam róla több oldalon keresztül az ingyenes InterCity Magazinban. A hölgy a kereskedelmi televíziózás jobbik részéből való – felkészültségéhez nem fér kétség (a félbehagyott színművészeti főiskola után két bölcsész szakot is elvégzett), hallhattuk rádióban, láthattuk joghurtreklámban és beszélgetős műsorban, de a Multimilliomos című kvízműsor tette igazán ismertté. Legnagyobb szakmai elismerését, a Pro Európa-díjat egy hatrészes dokumentumműsornak, a Világ árváinak köszönheti, a díjat egyébként azok kapják, akik a legtöbbet tettek Magyarország európai integrációjáért.
A 2006 novemberében indult, kéthetente jelentkező műsort nagyon későre, negyed tizenkettőre programozta a csatorna, ennek ellenére meglepően magas nézettséget ért el. A nehéz sorsú gyerekekről szóló riportokat döbbenetes helyszíneken forgatták, Kambodzsától Kárpátalján át Kongóig. A sorozatban olyan magyarok is felbukkantak, akik a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Fogadj örökbe! akciójával havi rendszerességgel támogatnak egy távoli országban nagy szegénységben élő gyereket.
Kis túlzással fogalmazva Jakupcsek azóta ebből a műsorból él. Ha interjú készül vele, néhány mondat után óhatatlanul erről kérdezi a riporter (az aktuális hajviseleten és az épp futó műsorának kötelező promókérdésén túl másról nem nagyon tudnak beszélgetni). Az InterCity Magazin interjújának fele is erről szólt. Ez nem is baj, ha valaki valamit jót csinál, megérdemli a publicitást. Amit azonban nem tudok elfogadni, ahhoz kell még egy mondat magyarázatul. A Világ árvái műsor költségeit ugyanis a szeretetszolgálat fizette ki súlyos tízmilliókkal – gyakorlatilag megvásárolták a műsoridőt a TV2-n, és a forgatást lebonyolító produceri irodának nagyon kerek összeget számlázott érte a műsorvezető is. A helyszínekre a szeretetszolgálat munkatársaival utaztak, az általuk felkutatott gyerekekről szóltak a riportok (mint ahogy ez a hat filmből ki is derült). Azzal nincs semmi bajom, ha valaki (nem is kevés) pénzt kap a munkájáért – aki teheti, srófolja minél magasabbra az árat. Az azonban már nem fér bele az értékrendembe, ha utána elfelejtek mindent, és csak a saját fényezésem és emberi nagyságom jut eszembe. Jakupcsek ugyanis azóta tökéletesen elfeledte azt, aki neki ezt a lehetőséget megadta. A vele készült interjúk döntő többségében meg sem említi, hogyan került bele ebbe a történetbe, helyette saját emberi nagyságáról és kreativitásáról zeng ódákat. „A műsor volt a szívem csücske” – mondja a vasúti magazinban –, és csak azért nem tervezi a folytatást, mert nincs rá pénz. Egyetlen szó sincs arról, hogy őt ki kérte fel erre a szerepre – felkérhettek volna mást is –, ki fizette a költségeket, és hány százezer plusz áfát számlázott műsoronként. Ez talán nem is tartozna az olvasóra, de úgy gondolom, ha egy segélyszervezet jóvoltából valaki élete (szakmai) lehetőségéhez jut, igazán megérdemelne egy félmondatot a sokoldalas interjúkban. Ha másért nem, az árva és szegény gyerekek érdekében – az olvasó tudná, hogy hol tudja őket támogatni, ha meglágyul a szíve az interjúban olvasottak hatására.
Mielőtt végképp kiábrándulnánk a tévésekből, azért gyorsan mondjuk el, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet négynapos karácsonyi melegétel-osztásán – amelyet hajléktalanoknak és rossz szociális körülmények között élőknek szerveznek a XIII. kerületi Országbíró utcában, naponta tizenegy órától – az összefogás jegyében több televíziós csatorna ismert műsorvezetője segédkezik. A Magyar Televíziót D. Tóth Kriszta képviseli, a Duna Televíziótól Szöllősi Györgyi lesz ott, a Hír TV-ből Eszményi Anett megy, míg a TV2-t a Bárdos András–Máté Krisztina házaspár reprezentálja. Az RTL Klub sem marad ki az osztásból, tőlük Barabás Éva megy, hogy napi hat-nyolcszáz adag ételt merjenek ki a tányérokba. A társadalmi folyamatokat különben jól jelzi a segélyszervezet szociális munkatársainak tapasztalata, amely szerint az elmúlt években egyre több család és idős ember állt be a sorba egy-egy tál meleg ételért és teáért.