Két nagy biztosítási ágazat verseng a bevételekért. Az életbiztosítások és az úgynevezett nem életbiztosítások növekedése között jelentős különbség mutatkozik. Míg az életbiztosítások 13,6 százalékkal bővültek, túlteljesítve az inflációt, addig a nem életbiztosítások bevétele csupán három százalékkal gyarapodott, a pénzromlásnál alacsonyabb mértékben.
A nem életbiztosítási ágazat zömét a gépjármű-biztosítások teszik ki, amelyeknek bevétele lényegében nem változott az előző évhez képest. Szilágyi József, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) főmunkatársa úgy véli, a stagnálást az új gépjárművek forgalmának lassulása és a biztosítási díjak csökkenése eredményezte.
Tavaly történt meg először, hogy az életbiztosítási ágazat vette át a vezetést a bevételek terén; jelenleg körülbelül a befolyó összeg 52 százalékát mondhatja magának az ágazat. Ez az aránya fejlett piacokra jellemző – közölte Szilágyi József, aki szerint a lakosság egyre inkább tudatában van az öngondoskodás fontosságának. Nyugat-Európában az életbiztosítások aránya eléri a 60 százalékot.
Az életbiztosítási ágazat sikerének motorja az úgynevezett unit-linked biztosítás, amelynek bevételei 27,5 százalékkal növekedtek, és anyagi bázisuk jelenleg az életbiztosítások 65 százalékát adja. Ez a konstrukció annak köszönheti a népszerűségét, hogy az ügyfelek a biztosító ajánlataiból kiválaszthatják, hogy mely befektetési alapokban szeretnék szaporítani a megtakarításaikat, így jóval nagyobb hozamot érhetnek el, mint a hagyományos életbiztosításokkal. Az unit-linked valójában az adókedvezmények miatt biztosításnak álcázott befektetés.
Tóth András pénzügyi tanácsadó az unit-linked biztosításokat „pénzügyi Porschéknak” nevezi, mivel a mögöttük álló befektetési alapok a piac legjobb hozamait produkálják. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a legbonyolultabb konstrukciók, az átlagos ügyfelet még az adatok ismeretében is megoldhatatlan feladat elé állítja a legmegfelelőbb alapok kiválasztása. Tapasztalatai szerint a befektetéseiket önállóan kezelő ügyfeleknek csupán tíz százaléka tud megfelelő hozamot elérni. Ennek egyik oka, hogy a biztosítók nem elég alaposan tájékoztatják az ügyfeleket, és nem hívják fel a figyelmüket az időközben felmerülő kockázatokra és kedvezőbb lehetőségekre. Gyakori hiba, hogy az ügyfelek túl kis összeggel vágnak bele, így a költségek elviszik a hozamok jelentős részét. Tóth András szerint évi 200-250 ezer forint megtakarításnál húzódik az a határ, ahol már igazán nyereséges lehet egy unit-linked biztosítás.
A befektetés hossza szintén kulcskérdés. Legalább négy évre van szükség ahhoz, hogy a hozamok fedezzék a költségeket, de tíz év után bontakozik ki igazán az előnyük. Másrészt két éven belül nem lehet felmondani őket, mert csak a befizetett összeg töredékét kapja vissza a biztosított.
Tóth András azt javasolja, hogy mielőtt aláírnánk a szerződést, alaposan nézzük át az alapok korábbi hozamait, mert bár a tájékoztatókban szerepel, hogy a múltbéli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve, azért jelzésértékűek lehetnek. A konstrukcióban lévő alapok számára is figyelni kell, legalább öt, de inkább több jól teljesítő alapra van szükség a megfelelő biztonság eléréséhez. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) néhány hónapja vezetői körlevélben hívta fel a társaságok figyelmét a tájékoztatás fontosságára, és egy egységes költségmutató bevezetését javasolta. Binder István, a PSZÁF szóvivője szerint idővel törvény írja elő az egységes mutató használatát. Ugyanakkor úgy véli, hogy mivel az alapok adatait a biztosítók a honlapjaikon nyilvánosságra hozzák, az ügyfelek tájékozódni tudnak a hozamokról, az igazi problémát az igen szövevényes költségstruktúra jelenti.
vihar
Másodfokúra mérsékelték a harmadfokú meteorológiai riasztásokat
