A civil szerveződések nélkülözhetetlenek

Tudjuk-e, hogy az embereknek a belső hozzáállása nem kis ügy, hanem éppen ez a legfontosabb. Ettől függ, mi lesz Magyarország helye az átalakuló világban; ettől függ, lesz-e közös akarat arra, hogy a nemzet fennmaradjon a Kárpát-medencében – többek között e szavakkal köszöntötte „a Kárpát-medencében és az egész világon élő” magyarokat újévkor Sólyom László köztársasági elnök.

Ősidők óta minden civilizációban megünnepelték, hogy a világ a sötétségből újra a világosság felé fordul – kezdte január 1-jei beszédét Sólyom László. Ez a remény, az újrakezdés ünnepe. Az óévet vidámsággal búcsúztatjuk, s így fogadjuk az újat is. Éjfélkor egy pillanatra elkomolyodunk – ám a Himnusz könyörgését is bizakodással énekeljük: víg esztendőnek kell végre jönnie.
Aki reménykedik, annak van belső iránytűje, van miből erőt merítenie. Hogy állunk tehát? – vetette föl a kérdést az államfő, aki szerint az ország állapotát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni; hogy egy országban jó-e élni, „azzal mérhető leginkább, hogy milyen az emberek egészsége, meddig élnek, jók-e az iskolák, milyen a természeti környezet, mennyire sikerült a szegénységet és a kirekesztettséget visszaszorítani”. Még fontosabb, hogy van-e az országban általánosan elfogadott, közös elképzelés a jövőről, hogy van-e összetartás az emberek között.
Azoknak az országoknak a sikere, amelyek kilábaltak a miénkhez hasonló nehéz helyzetből, ezen a kettőn alapult: egy határozott cél akarásán és a szolidaritáson. Nálunk ezzel szemben mindenki az ország pusztító megosztottságáról panaszkodik. S valóban sok kárt okoz a mindent a mi-ők sémára leegyszerűsítő fekete-fehér gondolkodás – hangsúlyozta Sólyom, s figyelmeztetett: az élet színesebb és teljesebb.
Kifejtette: országjárásai során rengeteg igyekezettel, jóakarattal, találékonysággal és együttműködéssel találkozott; „ezek az emberek mind hisznek egy közös célban. Hány település jut előre, ahol az emberek szót értenek egymással, és milyen jó tapasztalni jogos büszkeségüket!”
A családot állította példaként a széthúzással szemben: „a család maga is közösség, de a nagycsaládosok mozgalma településeket és egész vidékeket szervez meg. Nagyon sok iskola nemcsak jól tanít, hanem hatása messze kisugárzik az iskola falain túlra; bizony nemcsak kis falvakban, hanem – mint unokáim révén magam is örömmel tapasztalom – a fővárosban is” – hangoztatta az államfő. Hozzátette: „Rengeteg a segítő szervezet. Belegondolni is rossz, mi lenne nélkülük. A civil szerveződések immár nélkülözhetetlenek az ország számára. Az is reményt keltő, milyen sokan őrzik szakmájuk tisztességét és színvonalát! Ezek látszólag mind apró ügyek; többnyire egy-egy helyi közösséghez kapcsolódnak. De végül is ebből áll össze az ország.” A kérdés az: akarjuk-e, hogy ami kicsiben működik és jó, az országosan is úgy legyen – hangsúlyozta Sólyom László.
Tudjuk-e, hogy az embereknek ez a belső hozzáállása nem kis ügy, hanem éppen ez a legfontosabb. Ettől függ, mi lesz Magyarország helye az átalakuló világban; ettől függ, lesz-e közös akarat arra, hogy a magyar nemzet fennmaradjon a Kárpát-medencében – mondta a köztársasági elnök, rámutatva, újévkor, újrakezdéskor érdemes meggondolnunk és megerősítenünk, hogy van belső iránytűnk, hogy megőriztük a reményt.