A fiatalok önállóan élnének

É P Í T Ő I P A RA magyarok nagy része nem tervezi, hogy meglévő otthona helyett a következő három évben újat vásároljon, vagy felújítsa azt – mutat rá egy Közép-Európára és Oroszországra kiterjedő kutatás.

A Csehországra, Lengyelországra, Oroszországra, Romániára és hazánkra kiterjedő felmérés szerint a magyarok vágynak a leginkább függetlenségre: a lakosság 82 százaléka külön él szüleitől. A Budapest Bank anyavállalata, a GE Money által készített kutatás alapján a cseheknél és a románoknál is hasonló az arány, míg a legtöbben Oroszországban és Lengyelországban élnek együtt a felmenőkkel, 73, illetve 74 százalékos mértékben. A megkérdezettek többsége húsz- és harmincéves kora között költözik önálló lakásba, de a magyarok egynegyede már 19 éves kora előtt külön él szüleitől.
A saját tulajdon is leginkább Magyarországon jellemző: a válaszadók több mint nyolcvan százaléka lakik saját otthonban, többen, mint Lengyelországban, Romániában vagy Oroszországban. A cseheknél ugyanakkor ez az arány alig valamivel haladja meg az ötven százalékot. Utóbbiak negyede lakik bérelt ingatlanban, és még viszonylag magas – 15 százalék feletti – a szövetkezeti lakások aránya is. A lengyeleknél szintén jelentős a szövetkezeti ingatlanok aránya, csaknem minden ötödik lengyel él ilyen lakásban.
Hazánkban – hasonlóan a térség államaihoz – közepes méretű ingatlanban élnek a legtöbben. A magyar felnőttek csaknem fele 50–75, további egyharmada pedig 75–100 négyzetméter alapterületű ingatlanban lakik. Oroszországban viszont a kis lakások vannak többségben, a százezer fő feletti városok népessége felerészt ötven négyzetméteresnél kisebb lakásban él.
Az elkövetkező három évben a magyarok több mint fele nem tervezi, hogy új lakást vásárol vagy felújítja, fejleszti ingatlanját – mutat rá az elemzés. A változtatásra leginkább a csehek, az oroszok és a lengyelek készek, az ő esetükben a megkérdezettek ötven százaléknál nagyobb arányban válaszolták, hogy a közeljövőben új ingatlanba szándékoznak költözni, vagy javítanának a meglévő minőségén. Az oroszországi polgárok egyértelműen nagyobb lakásra vágynak, a lengyelek jó befektetésnek gondolják a lakásberuházást, a csehek pedig elsősorban a minőségen javítanának.
Ha honfitársunk mégis ingatlanvásárlásra vagy -felújításra szánná magát, a legkevesebbet áldozna rá, megközelítőleg 4,7 millió forintot, míg a csehek a legtöbbet, mintegy 6,6 millió forintot. A magyarok emellett gyorsan lebonyolítják a tranzakciókat, általában három hónapon belül megvalósítják elképzeléseiket, de egy évnél tovább csak elenyésző számban foglalkoznak a lakásvásárlási, netán felújítási ügyekkel. A felmérésben részt vevő többi ország lakosairól kiderült, hogy akár két évnél is többet szánnak otthonuk cseréjére.
A kutatás szerint a lakásvásárlás finanszírozásával kapcsolatos tanácsért a közép- és kelet-európai polgárok döntő többsége a bankokhoz fordul. A megvalósítást illetően azonban a kép árnyaltabb, mert például a magyarok fele inkább saját megtakarításait használná fel a lakáskörülményei fejlesztéséhez. A megtakarítások lakáscélú felhasználásának szándékában az oroszok vezetnek: csaknem hetven százalékuk áldozná e forrásait egy jobb körülményeket biztosító otthon megszerzésére, a legkevésbé a csehek és a lengyelek hajlandók erre. A családi vagy baráti hitel egyik országban sem jön komolyan szóba, ám az elképzelések megvalósításában nagy szerepet kap a banki finanszírozás. Arra a kérdésre, hogy havonta mekkora összeget szánnának a lakáskörülmények javításával összefüggésben felvett hitel törlesztésére, a magyarok átlagosan mintegy 38 ezer forintot határoztak meg. Ennél kevesebbet csak a románok fizetnének, átlagosan legfeljebb 32 ezer forintot, míg a legnagyobb áldozatra az oroszok hajlandók az általuk jelzett több mint 56 ezer forinttal.
– A háztartások pénzügyi és vagyoni helyzetében meghatározók és hosszú távra kihatnak a lakással kapcsolatos döntések – kommentálta a kutatás eredményeit Magapatona Péter, a Budapest Bank jelzálog-hitelezési üzletágvezetője, aki szerint a beruházás és az ehhez kapcsolódó hitelfelvétel nagysága, a törlesztőrészlet aránya a rendelkezésre álló jövedelemhez képest olyan mutatók, amelyek jelezhetik egy-egy család életszínvonalát, teherviselő képességét.