A mélypont ünnepélye

Tegnap este a Néprajzi Múzeumban látványos külsőségek között Hiller István megnyitotta a reneszánsz évet. A kultuszminiszter újabb nagy bejelentéseket tett az ünnepségen.

Hiller, a humanista gondolkodó. December közepén az Országgyűlés kulturális bizottsága több mint öt órán át hallgatta meg Hiller Istvánt. Az idő jórészt a kultusztárca vezetőjének hosszadalmas fejtegetéseivel telt el, érdemben arra az ellenzéki felvetésre sem reagált, milyen megfontolásból hirdették a reneszánsz évet pucér nős bulvárlapban. Hiller inkább művelődéstörténeti előadást rögtönzött, amelynek címet is adott: mi a reneszánsz? A miniszter szerint e fogalom alatt nem csupán az épített örökséget vagy képzőművészeti alkotásokat kell érteni, hanem például azokat a tizenhatodik században írott illemtankönyveket, amelyek arról értekeznek, hogyan illik orrot törölni, vizelni, vagy illik-e köpködni. Figyelmébe ajánlotta a bizottság tagjainak: a reneszánsz alkotó, ha úgy tartotta jónak, művészetének tárgyául a ló farát választotta. Bár erős jóindulattal Hiller fejtegetéséből ki lehetett hámozni, a reneszánsz év nem csupán a művészeti eseményekre vagy az értelmiség megszólítására fókuszál, hallgatósága joggal kifogásolhatta, a konkrét felvetésekre konkrét választ nem kapott, legfeljebb kiselőadásokat, amelyek szerint a minisztérium igazi sikertörténetet ír. Pedig ha csak arra gondolunk, az alapfokú művészeti intézmények normatíváját is csökkentették, ez aligha jutna eszünkbe. Hiller szereti a hangzatos bejelentéseket, vonzzák a látványos események – a prózai kérdések nem igazán zavarják. Remélhetőleg azon már elgondolkodott, hogy a túlzott ellenzéki szimpátiával nem vádolható Heti Világgazdaság a minap úgy jellemezte kultúrpolitikáját: kissé fapados. (T. G.)

Mintegy egymilliárd forintos költségvetésből tegnap este hivatalosan kezdetét vette a reneszánsz év. Bár az évad apropóját Hunyadi Mátyás királlyá választásának ötszázötvenedik évfordulója adja, a nevezetes napon, január 24-én a Mediciek fénykora címmel nyílik nemzetközi kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Az állami támogatás késedelme miatt a visegrádi palotában csak szeptember közepétől látható az évadhoz kapcsolódó állandó tárlat. Az egész éves eseménysorozatban hatvanhat múzeum és kiállítóhely vesz részt, az ünnepségekbe a kultusztárca mellett hét minisztérium is bekapcsolódik. Az évad kiváló alkalom a kormányzatnak arra is, hogy feledtetni próbálja: gazdaság- és társadalompolitikájának köszönhetően az idei esztendő a mélypont éve lesz.
Hiller István minisztertől a tegnapi eseményen sem állt távol, hogy nagy bejelentéseket tegyen. Kiderült, tekintettel arra, hogy idén az egyházi közgyűjtemények a múlt évhez képest jóval kevesebb támogatást kaptak, a tárca kifejezetten az egyházi közgyűjtemények részére kiír egy százmillió forintos pályázatot. Az egyházi közgyűjtemények a reneszánsz évadban forráshiány miatt egyelőre nem tudnak részt venni.
A minisztérium pontot szeretne tenni a Vitéz János esztergomi érsek studiolója körül kialakult helyzetre is: Hiller István szerint még az év végére csoportosan látogatható állapotba kerül annak a Vitéz Jánosnak a dolgozószobája, aki éppen hatszáz éve született. Az eredeti tetőszerkezet helyreállítására szintén százmilliós keretet biztosít a tárca. Mindenesetre az ott dolgozó restaurátorok nem tegnap vagy tegnapelőtt jelezték, hogy a studioló folyamatosan beázik. Év végére a kolozsvári Mátyás szoborcsoportot is helyrehozzák, román–magyar együttműködéssel, a költségeket 50-50 százalékos arányban megosztva. De a kulturális vidékfejlesztés varázsszava is elhangzott: a tárca ösztönözni kívánja a kistérségeket, kisközösségeket kulturális közösségi terek létrehozására, jelentős összegeket fordít az irodalmi emlékházakra, a tájházakra, illetve arra, hogy a meglévő házakat többfunkciós terekké alakíthassák át az ott élők. Arról az ünneprontó tényről természetesen nem esett szó, hogy a múlt évben mintegy háromszor annyi művelődési házat zártak be vagy vontak össze, mint 2006-ban.
A levéltárak és a közgyűjtemények digitalizálására pályázatokat hirdet a kultusztárca, az erre fordítható összeg 460 millió forint. E nemes szándékra szinte rímel a Műcsarnokban júniusra tervezett kortárs művészeti nagy kiállítás – kortárs alkotóink ugyanis az utóbbi években folyamatosan kiszorulnak a kulturális színtérről, elsősorban magából a Műcsarnokból.