A sors iróniája, hogy a politikusra azon a helyen (a pakisztáni főváros közelében fekvő Rawalpindiben, a Liakat Parkban) lőtt rá az öngyilkos merénylő, ahol 1951-ben meggyilkolták Pakisztán első miniszterelnökét, Liakat Ali Khant. Benazir Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt (PPP) most Musarraf elnököt vádolja a hanyag biztonsági intézkedések miatt. A gyilkosság után a párt egyes hívei és más erők véres zavargásokkal már-már polgárháborús állapotokat okoztak.
A szomszédos Indiával ellentétben Pakisztánban a demokrácia igen gyenge intézményi alapokon nyugszik. Eddig az összes kormány tekintélyuralmi stílusban uralkodott az országban ahelyett, hogy a demokrácia játékszabályait követték volna. A politikai élet itt nem annyira az intézmények, mint inkább a politikai személyiségek köré szerveződött. Félő, hogy a választások lebonyolítása önmagában nem segíti elő a demokratikus átalakulást, ahhoz az intézmények megerősítésére is szükség lenne.
A hadsereg mindig is komoly szerepet játszott a politikában. A Pakisztán születése óta eltelt idő legalább felében a hadsereg közvetlenül irányította az országot. Az egyenruhások a polgári kormányok alatt is erős befolyást gyakoroltak a politikára. A pakisztániak többsége fellélegzett, amikor 1958-ban Ayub Khan, 1969-ben Yahya Khan vagy 1999-ben Pervez Musarraf vér nélküli katonai puccs keretében átvette a hatalmat. Az emberek üdvözölték, hogy a hadsereg megpróbált véget vetni a politikai zűrzavarnak. Ám az is tény, hogy eddig egyetlen tábornok sem adta ki kezéből önként a hatalmát. Musarraf – aki az Egyesült Államok hathatós erkölcsi és anyagi támogatása mellett sikeresen mutatta magát felvilágosult diktátornak – sem fog így tenni.
Bhutto visszatérését tömegek üdvözölték. Annak ellenére, hogy a múltban miniszterelnökként két alkalommal is igen gyenge teljesítményt nyújtott, és ellentmondások vették körül, most mégis nagyon sokan benne látták a reményt a demokratikus folyamatok újraindulására. Azt hitték, ő majd visszaszorítja a szélsőséges iszlamistákat, és enyhít a szegénységen. A gyilkosság és az azt követő zűrzavar következtében kiderült, a választásokat január 8-án nem fogják megtartani, sőt a zavargások megszüntetése érdekében akár a hadsereg is közbeléphet. Ennek ellenére a nemzetközi nyomás miatt is szükség lesz a demokratikus választások mielőbbi lebonyolítására. A PPP-nek még Bhutto nélkül is jó esélye van arra, hogy megnyerje a választásokat.
Pakisztánban már többször megpróbálták kombinálni a katonai uralmat valamiféle látszatdemokráciával. A civil politikusok előtt két lehetőség kínálkozik. Együttműködhetnek Musarraf elnökkel, aki ugyan levetette az egyenruhát, de lélekben továbbra is katona maradt, és ma is erős a befolyása a hadseregre. Ezzel azonban elveszítenék a tömegek előtt a hitelességüket. A másik verzió szerint szembeszállhatnak az elnök hatalmával, ám ezzel meghosszabbítanák a politikai válságot. Musarraf azt tervezi, hogy egy vele kiegyező, legitim módon megválasztott politikai erővel együtt stabilitást hoz az ország számára. Ez egyre nehezebben kivitelezhető, mert a válság folyamatosan mélyül. Az ellenzéki pártok megpróbálhatnak szövetséget létrehozni Musarraf elnök leváltása érdekében. Egy ilyen ellenzéki szövetség azonban igen bizonytalan alapokon nyugodna. Az érdekellentétek és a hosszú távú közös célok hiányában nem sokáig lehetne fenntartani az együttműködést. Az ország múltját figyelembe véve akár az is megtörténhet, hogy egy új katonai vezető veszi át a hatalmat. Ez a személy Asfak Kiáni altábornagy is lehet, aki Musarraf embereként került a hadsereg főparancsnoki posztjára, ám a Bhutto-klánnal is jó kapcsolatokat ápol. A legrosszabb lehetőség, hogy az ország destabilizálódik, polgárháborús viszonyok alakulhatnak ki. A szélsőségesek hatalomátvétele után a szeparatista országrészek elszakadhatnak, és Pakisztánból új Afganisztán lesz. Ez azonban nem valószínű. A hadseregnek, illetve a kormánynak Pakisztán fennállása alatt eddig még mindig sikerült felülkerekednie a hasonló politikai válságokon.
Sem a szűkebb régió, sem a nemzetközi közösség szempontjából nem lenne kívánatos, hogy a nukleáris fegyvereket is felvonultató Pakisztánban eluralkodjon a káosz. Az ország kulcsszerepet játszhat az afganisztáni helyzet megoldásában. A nemzetközi haderő és az afgán hadsereg hiába szorítja vissza Afganisztánban a tálibokat, ha a határ túloldalán háborítatlanul uralkodhatnak a mozlim szélsőségesek. Különböző hírszerzők azt gyanítják, hogy az al-Kaida a pakisztáni Vazirisztánban vonta össze főbb erőit. Az ország és a régió stabilitása érdekében a legfontosabb teendő a szélsőségesek visszaszorítása. Erre jelenleg Musarraf elnök mutatja a legnagyobb hajlandóságot. Az elnök épp a Bhutto-merénylet előtt találkozott Afganisztán vezetőjével, Hamid Karzai elnökkel a pakisztáni fővárosban. Megerősítették azt a korábbi elhatározásukat, hogy hathatósabban fognak együttműködni a szélsőségesek ellen.
A szomszédos óriásállamok, India és Kína számára sem kívánatos egy talibanizálódó, széthulló Pakisztán. A régi szövetségesnek számító Kínának jelentős üzleti érdekeltségei is megkívánják az ország stabilizálását. Bár Indiában nem egy olyan politikai erő akad, amely szívesen látná Pakisztán bukását, az ország szétesése és a mozlim radikálisok hatalomátvétele ezeknek a csoportoknak sem érdeke. A kasmíri régió hovatartozása hatvan éve állandó vita tárgya a két ország között, időről időre fegyveres konfliktusok is kirobbannak miatta. A kasmíri kérdés közös rendezését India csak egy stabil Pakisztántól várhatja.
2001-ben az amerikaiak a „velünk vagy ellenünk” választása elé állították Pakisztánt. Musarraf pillanatok alatt gyökeresen megváltoztatta országa Afganisztán-politikáját: a tálib rendszer ellen fordult. Azóta az ország az antiterrorista szövetség jegyében közel tízmilliárd dollárnyi támogatást kapott az Egyesült Államoktól. Benazir Bhutto halálával meghiúsulni látszik Bush elnök terve, hogy az egyre népszerűtlenebb Musarrafot megbékítse az ellenzékkel. Komoly amerikai stratégiaváltásra vagy az anyagi támogatás megvonására azonban nem kell számítani. Az Egyesült Államok ugyan valószínűleg hajlandó lenne támogatni egy katonai hatalomátvételt is, de hosszabb távon mindenképpen sürgetni fogja egy legitim kormány demokratikus megválasztását. Így a pakisztáni vezetés valódi tömegtámogatást tudhat majd maga mögött. A történelmi párhuzamok szerencsére arra a reményre adnak okot, hogy Pakisztán mérsékelt erői ezúttal is sikeresen felülkerekednek a válságon, és stabilizálni fogják ezt a közepes nagyságú atomhatalmat.
Telefontanú
Belenézett a kamerába a súlyos testi sértés miatt keresett férfi + videó
