Az olajárak éve

A hordónkénti olajárak az év első napjaiban a „lélektaninak” gondolt száz dollár fölé emelkedtek. Az okokat a szakértők most elsősorban a nigériai politikai válsággal hozzák kapcsolatba: a világ egyik legnagyobb olajforrásának termelése 2006 óta – a fegyveres csoportok tevékenysége miatt – húsz százalékkal csökkent. A második gyakran emlegetett ok a dollár utóbbi években bekövetkezett jelentős értékvesztése. Nyugtalanságra ad okot az is, hogy több nagy olajtermelő országban (Pakisztán, Nigéria, Venezuela, Irak) politikai bizonytalanság veszélyezteti a kitermelést. Az olajárat befolyásoló főszereplők egymásra mutogatnak: az olajexportáló országokat tömörítő szervezet, az OPEC szerint van elég olaj a piacon, az árnövekedést a spekulációs célú vásárlások okozzák. Az Egyesült Államok szerint viszont a kínálat elégtelen, ezért azt szeretné, ha az OPEC az olajárak mérséklése érdekében növelné termelését, saját stratégiai készleteiből azonban nem hajlandó a piacra dobni.
Reálértékben számolva az olajárak elérték a hetvenes évek végén, a második olajárrobbanás után bekövetkezett maximumot. Akkor a két olajárrobbanás (1973–74 és 1979–80) gyakorlatilag megállította a fejlett ipari országok korábbi dinamikus gazdasági növekedését, és hosszabb inflációval egybekötött stagnálás után egy sokkal alacsonyabb növekedési pályára kényszerítette őket. Az alacsonyabb növekedési pálya az energiahatékonyságot növelő intézkedésekkel együtt,lényegesen mérsékelte a kőolajszükségletet, ezértn a kőolajárak rohamosan csökkentek, és reálértékben nemsokára már alig voltak az első kőolajár-robbanás előtti árszint felett. Ezt követően azonban hamarosan egy újabb – a jelenlegi – árrobbanás következett, amikor is az olajárak felfutása legalább olyan meredek volt, mint a hetvenes években. Annak idején számtalan fogadkozás hangzott el az energiaigények mérsékléséről és az alternatív energiahordozók kifejlesztéséről, az olajárak mérséklődésével azonban ennek jó része feledésbe merült, a termonukleáris erőmű kifejlesztésének gondolatát például most vették elő újra és ugyanúgy 30 év múlva ígérik az eredményeket, mint a hetvenes években.
Kérdés, hogy most is az fog-e bekövetkezni, mint egy emberöltővel ezelőtt, vagyis hogy megint lemennek az árak? Több tényező arra int, hogy ez most másképp lesz. Bár a magas olajárak a fejlett ipari országokban megint visszavethetik a termelést, ami mérsékelheti az olajigények növekedését és ezzel együtt az olajárakat, ugyanakkor két hatalmas új fogyasztó jelent meg a piacon, akikkel harminc évvel ezelőtt még nem kellett számolni: ezek Kína és India. Jelenleg például az Egyesült Államok fogyasztja a világ olajtermelésének egynegyedét, miközben népességének egyhuszadát adja. Ezzel szemben Kína és India a világnépesség közel negyven százalékát adják, miközben a kőolajfogyasztásnak csak egynyolcadát teszik ki. E két ország ma nagyon gyorsan fejlődik és épp a motorizáció felfutásának szakaszában vannak, amikor az olajigények hatványozottan növekednek. Ez azt valószínűsíti, hogy nemcsak 2008-ban, de a későbbi években is magas olaj-, és ebből kifolyólag benzinárakkal kell számolnunk, s az olajárakat a lakásfűtésre használt gáz ára is követni fogja.