Biztató szeniorakció

Számtalan váratlan fordulatra található magyarázat. Talán nem első pillantásra, de oknyomozás eredményeként. Az európai, német nyelvű sajtó egyik legmegbecsültebb lapja, a konzervatív Neue Zürcher Zeitung (NZZ) hosszú idő óta ismételten pozitív megállapításokkal mutatta be olvasóinak a Gyurcsány-kormány működését, elferdített képet festve a valós magyarországi helyzetről. Legutóbb viszont meglepő fordulatra került sor. A helvét újság Prágában székelő tudósítója – korábbi megfogalmazásaival ellentétben – diszkreditált személynek nevezte a miniszterelnököt, aki már saját táborában sem élvez maradéktalan támogatást. A cikk érdemi megállapításait Lovas István a Magyar Nemzetben „minicsodának” nevezte, és feltette a kérdést, vajon mi okozta ezt a „pálfordulást”? A magát – jogosan – nagyra tartó zürichi kiadótól aligha szivárog ki magyarázat. Létezik viszont Budapesten néhány olyan ember, akik elégedett örömmel nyugtázzák a csodadolgot, abból a meggyőződésből kiindulva, érdemes volt magukévá tenni az 1981-ben elhunyt indiai bölcs, Nisargadatta Maharaj tanácsát: „Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!”
Péntekenként rendszeresen tíz-tizenkét fős társaság találkozik fenn a Várban. Nyugdíjaskorú, de szellemi agresszivitásában töretlen csapat, öntudatában és önérzetében kettős élettapasztalattal rendelkező gárda, amelynek gondolkodásmódjára a magyaros virtus éppen úgy jellemző, mint a svájci alaposság és józanság. A zürichi egyetemen és a világhírnévnek örvendő Technikai Főiskolán (ETH) eltöltött esztendők szálai kötik össze őket. Legtöbbjük majd fél évszázadot töltött el a Limmat folyó mellett, mielőtt úgy döntött, visszatér az óhazába. Hozva magával a svájci életstílus talán unalmasnak mondható józanságát, de egyben megbízhatóságát és kiszámíthatóságát is.
– Rendszeresen olvastam az NZZ-t, mert nagyra becsültem magas színvonalát, objektivitását, sokoldalúságát, azt hogy nem volt részrehajló sem balra, sem jobbra – hangoztatta Batthyány Bálint, a nevét viselő Kultur-Press Kft. ügyvezető igazgatója. Az IBM egykori számítógépes specialistája, jelenleg a tokaji borászatban a „Borok bora-alapítványt” életre hozó Dusóczky Tamás emlékeztet arra, hogy a zürichi lapot dédapja Budapesten már 1870-ben olvasta.
Az elismerés megroppant, amikor a magyar nyelvet bíró Oplatka András helyét – mint az NZZ tudósítója – Udo Schmidt vette át, hogy a Moldva partjáról szemlélje és kommentálja a Duna menti eseményeket. – Tőle is hasonló kimért tudósításokat vártunk. De teljesen félremagyarázza a dolgokat! Szerintem mindenekelőtt SZDSZ sugallatra – vélte Radvánszky Ferenc óraszakértő, akinek antik órákból összeállított kiállítását másfél éven keresztül mutatta be az Iparművészeti Múzeum. Hasonló véleményt képviselt Batthyány Bálint: „Információit nyilvánvalóan az SZDSZ központjától kapja!” Dusócky Tamás már felvetette a témát az NZZ szerkesztőségében, és közölte a külpolitikai rovat vezetőjével, tudósítójuk nem azzal az objektivitással dolgozik, amit a laptól el lehet várni. Vele párhuzamosan több svájci magyar szervezet is tiltakozott az elferdített beszámolók miatt. Miután Udo Schmidt tendenciózus munkája nem változott, a felháborodott svájci– magyar csoport – saját megfogalmazásban segélykiáltásként – újabb akcióra szánta el magát, és levélben fordult az NZZ főszerkesztőjéhez, Markus Spillmannhoz. Felhívták a figyelmét, hogy olyan emberek tiltakoznak, akik életük legnagyobb részét Zürichben töltötték, évtizedeken keresztül a Neue Zürcher Zeitungból tájékozódtak.
– Schmidt szeptember közepén megjelent cikkével (Morzsolódik a Gyurcsány elleni oppozíció frontja) azután végleg betelt a pohár! A szó legszorosabb értelmében sokkolt bennünket – hangoztatta társai nevében is Mohos János Károly, a Swissair légitársaság hajdani osztályvezetője, jelenleg egy magyar szolgáltatóvállalat fejlesztési igazgatója. Szerintük minden külföldi tudósítónak ismernie kellene annak az országnak a történelmét, társadalmi és politikai viszonyait, amelyről ír. Emellett semlegesen és kiegyensúlyozottan kellene tudósítania a belpolitikai és társadalmi konfliktusokról. – Szerintünk U. Schmidt úr – akinek Magyarországról írt beszámolóit halk döbbenettel olvassuk – egyetlen ilyen követelménynek sem felel meg. Vagy tájékozatlan a jelenlegi történésekről, vagy tudatosan szubjektív és egyoldalú. Cikkének minden mondatát konkrét adatokkal tudnánk cáfolni – fogalmazott Svájc egykori harminckilencszeres kardvívó bajnoka (27-szeres csapat, 12-szeres egyéni), aki még a legendás Gerevich–Kovács–Kárpáti-időszakban, a Budapesti Honvéd versenyzőjeként sajátította el a pengeforgatás művészetének alapelemeit.
A levélre Cyrill Stieger, a lap külpolitikai rovatvezetője válaszolt, természetesen védelmébe véve a tudósítót. Egyetlen rangos szerkesztőség sem reagált volna másként! Ezt követően viszont bekövetkezett a „minicsoda”.
Udo Schmidt eltávolodott Gyurcsány Ferenctől mint „látszólag pótolhatatlan” politikustól. A csoport nem verte büszkén a mellét, de szolid – svájci – józansággal megállapította: „Nem hiába léptünk fel határozottan!” Ezen túlmenően nem adták fel a reményt, hogy az NZZ-tudósító eleget tesz meghívásuknak, és legközelebbi budapesti látogatása során eljön közéjük is, hogy személyesen vitatkozhassanak az objektív zsurnalisztika érdekében.