Egyelőre Szili kérése teljesül

Az MSZP az összes mérvadó felmérés szerint immár tartósan 10 és 15 százalék között vegetál, márpedig ilyenkor szokás pártelnököt, illetve kormányfőt cserélni – ahogy szocialista vezetők korábban azt előszeretettel hangoztatták. Igaz, akkor még népszerűbb volt a párt, amelynek élén az a Gyurcsány Ferenc áll, aki miniszterelnökként az egészségbiztosítási törvényről megrendezett december 17-i parlamenti döntést bizalmi szavazásnak tekintette. Tíz napig örülhetett is a sikernek, ám Sólyom László köztársasági elnök döntése, amellyel visszautalta a jogszabályt az Országgyűlésnek, ismét bizalmi válságba taszította a vezető kormánypártot.

Gyurcsány veszélyes hátországa nem más, mint saját pártja, amelynek ugyan az elnöke, ám politikáját tekintve sokkal inkább lehetne a szabad demokraták által delegált miniszterelnök. Az elmúlt három évben szinte tetszhalott, ám az ősszel újra megélénkülő pártbeli tömörülések igazi kihívást jelentenek a Gyurcsány–Szilvásy– Bajnai érdekkörnek, hiszen a legtöbb platform már önmagában nagyobb szervezeti erőt jelent az SZDSZ-nél. A hagyományosan legkomolyabbnak tartott Baloldali Tömörülés a régi rivális Kiss Péter kancelláriaminiszterrel, MSZP-alelnökkel az élén nem a látványos proaktivitásáról híres, igaz, súlya továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor valódi fenyegetést jelenthet a pártelnöknek a Baja Ferenc által vezetett és újjászervezett Szocialista Platform, amely – a frakció egyes vezetői szerint is – nem kifejezetten ellenséges, mégis elég nagy és egyelőre homályos célok mentén szerveződő képződmény ahhoz, hogy akár a hatalomátvétel fő letéteményese lehessen. Különösen annak fényében, hogy soraiban tudhatja a miniszterelnök régi kritikusa, Jánosi György és a dörzsölt megmondóember, Suchman Tamás mellett az MSZP legnépszerűbb politikusát, Szili Katalin házelnököt és Juhász Ferenc pártelnökhelyettest, aki korábban Gyurcsány szövetségesének számított, ám az elmúlt esztendőben láthatóan eltávolodott tőle. Szili és Juhász köztudottan a szocialisták két erős embere, akik ha összefognak – márpedig így tűnik – a tapasztalt Bajával, Jánosival és Suchmannal, az már önmagában új hatalmi centrumot eredményezhet.
Érdekesség, hogy a minap megalakították a Szocialista Platform Munkacsoportot (SZPM), amely januárban tartja operatív, célmeghatározó ülését. Elindítását az is indokolta, hogy a szocialista frakcióban is több olyan képviselő van, akik a „platformozással” nem tudnak azonosulni, a Szocialista Platform céljaival azonban egyetértenek, vagyis inkább az SZPM munkáját támogatják. Baja Ferenc állítása szerint a munkacsoport egyik célja, hogy a képviselőket ne szavazógépeknek lássák. A politikus közölte: érdemi elbírálással kell fogadni az ellenzéki oldalról érkező javaslatokat, hiszen az érdemi elutasítás is hoz politikai tőkét. – Ma már nincs arra való kényszer, legyen szó gazdasági vagy nemzetközi szerződésekben foglaltakról, hogy elmaradjon a párbeszéd – nyomatékosította Baja Ferenc, ezzel mintegy állást foglalva a Szili Katalin fémjelezte konszenzusos politika mellett, ami egyértelmű alternatívája a gyurcsányi konfrontációs politikának.
A miniszterelnök amúgy is túl sok szocialistával tűzött össze rövid idő alatt. Sokszor átnyúlt a frakció felett, és megpróbálta megalázni egykori szilárd bázisát, a polgármesterek csoportját.
Paradox módon Gyurcsány legszilárdabb támasza hónapok óta hajdani ellenlábasainak köre, vagyis a 2004-ben helyben hagyott pártelit, az élen Kiss Péterrel, Lendvai Ildikó frakcióvezetővel és az önmozgásos Szekeres Imre elnökhelyettessel, honvédelmi miniszterrel. Ők azok, akik az ősszel és az elmúlt hetekben a kedélyeket csillapították a párt berkeiben, hogy Gyurcsánnyal kell végigvinni a reformokat. Kérdés, ők mikortól tartanak kívánatosnak egy személyi konzekvenciákkal is járó stílusváltást, és ebben vajon nézetazonosságra kerülnek-e az egyre erősödő Szili–Juhász–Baja vezette Szocialista Platformmal.
Ráadásul a miniszterelnök az egészségbiztosítási törvényről megrendezett december 17-i parlamenti szavazást bizalmi kérdéssé tette. Mivel a köztársasági elnök visszautalta a jogszabályt az Országgyűlésnek, ismét bizalmi válságba került a vezető kormánypárt. Egyelőre tehát Szili Katalinnak és a renitenskedő szocialista képviselőknek áll a zászló, akiknek igazuk lett: februárig tovább lehet vitázni a biztosítási rendszer átalakításáról.