Ültem a vizsgáztató tanárral szemben, nem készültem fel, link voltam és lusta, a vizsgáztató tanárt Kovács Istvánnak hívták, a vizsgatárgyat lengyel filmtörténetnek, a húzott tételt Jerzy Kawalerowicznak; ültem csupaszon, megszégyenülten, s a vállamat vonogattam.
Azaz mégsem.
Valamire azért határozottan emlékszem, mondtam. Mire? Kérdezte szelíden. Az éjszakai vonat című film zenéjére, válaszoltam. Na, fütyülje csak el, kérte Kovács István. Én pedig ott a bölcsészkaron, abban a tenyérizzasztó, szigorú csendben fütyülni kezdtem Kawalerowicz talán legkülönlegesebb hangulatú filmjének fülbemászó melódiáját. És Kovács István tanár úr ezért a füttyért átengedett.
Neki köszönhettük, hogy Jerzy Kawalerowicz személyesen is meglátogatott bennünket a piliscsabai egyetemi campuson. Emlékszem, arról beszélt, miért fontos a lengyel történelmi filmek hagyományának újraélesztése: a gigantikus tablófilmekhez ő is hozzátette a magáét, tizennyolcmillió dolláros költségvetésből forgatta le Sienkiewicz klasszikus regénye, a Quo Vadis legfrissebb adaptációját. Ő rendezte a korszakos Mater Johannát, Az elnök halálát vagy A fáraót, amelyet Oscarra is jelöltek. Az életműdíjas Kawalerowicz a lengyel filmművészek szövetségének tiszteletbeli elnöke volt – a lengyel filmunió tegnap késő este bejelentette, hogy a filmművész nyolcvanöt éves korában elhunyt.
Az éjszakai vonatot egyetlenegyszer, tíz éve láttam, videón, az egyetemen. Akárhogy is, a film borongós hangulatára, zenéjére most is tisztán emlékszem. S megint a fülbemászó melódiát dúdolom; Jerzy Kawalerowicz, Isten veled.
Világhatalom adhat háttértámogatást Oroszországnak
