Heves ünneplés a pólóparádé után

„Heves ünnepléssel” zárult a férfi vízilabda Magyar Kupa tegnapi döntője a BVSC uszodájában, hiszen az Eger parádés játékkal 12-6-ra verte a Domino-Honvédot. E meghökkentő végkifejlet után Egerben természetesen abban bíznak, hogy valami elkezdődött, a Kőér utcában pedig abban, még semmi nem fejeződött be.

Szalonközönség előtt rendezték az MK szombati elődöntőit, mert bár összegyűlt pár száz néző a BVSC-uszoda lelátóin, Fradi-, Újpest- és Eger-tábornak híre-hamva sem volt, és amint a Honvéd vezérszurkolója „Most mindenki!” felütéssel buzdította közös üvöltésre társait, hárman csatlakoztak hozzá. Az első találkozó a vízben is ingerszegényen telt, mert a Domino favorithoz méltóan, komoly összpontosítással és 3-0-lal kezdett, 7-2-es félidővel folytatta, az Újpest fiataljai pedig illő, de nem feltétlenül kellő tisztelettel adták meg magukat, és szenvedtek 15-4-es vereséget.
A Ferencváros merészebb terveket dédelgetett az Eger ellen, különösen azt követően, hogy Kis Gábort rögtön a harmadik percben végleg, cserével kiállították. Ő értetlenül fogadta a döntést, és valóban nehezen feltételezhető egy messze nem zöldfülű pólósról, hogy a meccs esélyeseként, annak legelején, mindenféle sérelem híján máris szándékosan üssön víz felett, de játékvezető efféle ítéletet vissza még sose vont, legfeljebb kompenzált. Regős Áron kirekesztése a túloldalon részben talán ezzel is magyarázható, mindenesetre a Fradi már a 12. percben elveszítette egyetlen centerét. Az összecsapást viszont akár meg is nyerhette volna, mert 3-1-re és 5-4-re is vezetett, de a lassan magához térő Eger Varga II Zsolt három góljával fordított, és 8-6-ra győzött. Jászberényi Gábor hiába halmozta a bravúrokat előző klubja ellen, és amikor Vargával szemben ő is tehetetlen volt, kétségbeesetten kérlelte bekkjeit: „Tépjétek le a fejét!”
Ez természetesen elmaradt, a tegnapi fináléban így a Honvéd rajtolt „fejetlenül”, ezúttal 3-0 helyett 0-3-mal. Három elszórt labdából három egri kontra volt a nyitány, és ahogy ezeknél az akcióknál, úgy később az egész mérkőzés során sem lehetett már utolérni a hevesi gárdát. Az összecsapás végleg talán akkor dőlt el, amikor az első félidő utolsó momentumaként Hegedűs remek egyéni mutatványsorozatával 6-2-re növelte az előnyt, amely a harmadik játékrész zárásakor 9-2-esre duzzadt, úgyhogy a már létszámban és hangerőben is csapatához méltó drukkerhad kockázatmentesen skandálhatta: Kupagyőztes, kupagyőztes! Az egriek kegyelmi állapotban pólóztak, a honvédosok ezzel szemben rossz passzokat váltogattak blokkolt lövésekkel, hátul pedig semmi, még a kapuscsere sem segített rajtuk. A fejüket csóváló, olykor hitetlenkedve és kényszeredetten elmosolyodó klasszisok maguk sem gondolták volna, hogy ilyesmi velük megtörténhet. Ez ellenkező előjellel persze a 12-6-os diadalt arató, 1972 után másodszor MK-győztes egriekre is igaz volt, bár a reakciókból az is kitűnt, hogy az egyik fél sokkal többet nyert, mint amennyit a másik vesztett.
Kovács István, a Domino trénere nem is dramatizálta túl a szituációt, tárgyszerűen mondta: „Nagy öngólt lőttünk. Minden, ami korábban működött, most egyáltalán nem, a mi elrontott támadásainkból húzhatott el az Eger. Kulcsembereinknek semmi nem jött be, hibát hibára halmoztunk. A szezonban ez volt a második rossz mecscsünk, kár, hogy így fejeztük be az évet.” A túloldalon a kötelező ünnepléstől csuromvizes Gerendás György helyzetéből fakadóan sem érhette be száraz értékeléssel: „Egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen mérkőzés fér bele egy edzői pályafutásba. Végre átléptük azt a küszöböt, amelyet eddig három év során nem. Mert Egerben több kitűnő mérkőzést játszottunk, de idegenben ezt soha nem tudtuk megismételni. Most igen, talán mert Budapesten ez az uszoda van legközelebb Egerhez.”
Az egri szívekhez legalábbis tegnap óta biztosan.

Eredmények. Magyar Kupa, férfiak, elődöntő: Domino-Honvéd– Újpest 15-4, Eger–FTC 8-6. Döntő: Eger–Domino-Honvéd 12-6. Nők, elődöntő: OSC–Dunaújváros 4-3, Domino-Honvéd–Szentes 16-7. Döntő: OSC–Honvéd 8-6.