Kétesélyes versenyfutás Szerbiában

Célegyenesbe fordult a szerb választási kampány, s csupán három napja maradt a kilenc elnökjelöltnek a bizonytalankodók meggyőzésére. Csütörtökön éjfélkor ugyanis megkezdődik a kampánycsend, amely a szavazóhelyek vasárnap esti bezárásáig tart.

Rendkívül hangosan – lövöldözéssel, petárdázással, tűzijátékkal, nagy mulatozással – kezdődött a kampányfinis. A jelöltek ugyanis kihasználták, hogy Szerbiában a Julianus-naptár szerint tegnapra virradó éjszaka várták az új esztendőt, s maguk is megjelentek a rendezvényeken, az utcabálokon, és kortesbeszédeket mondtak.
A kampány legnagyobb meglepetése mindenképpen a radikális párti jelölt, Tomiszlav Nikolics retorikájának módosulása. Ha most vetné össze az elemző a két esélyesnek kikiáltott jelölt, a demokrata párti Borisz Tadics államfő és a radikális Tomiszlav Nikolics beszédeit, kiderülne, hogy szinte ugyanazt mondja mind a kettő. Nemcsak Koszovóról, hanem az EU-csatlakozásról is. Nikolics is síkraszáll, hogy Szerbia mielőbb az EU tagja legyen, s tréfának nevezte korábbi nyilatkozatát, amely szerint a legjobb lenne, ha Szerbia orosz kormányzósággá válna. Korábbi harcias nyilatkozatait egy demokrata békülékeny hangja váltotta fel. Dehogy akar már háborúzni Koszovóért. A Blic belgrádi lap tudni véli, hogy Nikolics imázsának átalakítását egy neves amerikai lobbicégre bízták. Az „új radikálisok” elnevezésű kampány első látható jele, hogy lekerült az elnökjelölt melléről a jelvény Seselj arcképével. Maga Nikolics ezt a lépést azzal magyarázta, hogy minden szerb elnöke kíván lenni, azoké is, akiknek nem a Hágában megvádolt Vojiszlav Seselj a példaképük.
Ha az elemző csak a programokat és a jelöltek nyilatkozatait veszi szemügyre, akkor már nem érvényes a korábbi fekete-fehér ábra, amely szerint az elnökválasztások második, döntő menetében a demokrata Európa-párti jelölt küzd meg a nacionalista, szélsőséges, Európa-ellenes jelölttel. Ilyen szempontból ez a kampányfinis a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít az előző elnökválasztásra, amikor is ugyanebben a felállásban harcoltak az elnöki posztért, s akkor még a határok módosítását is célként határozta meg a radikális kampánystáb.
A közvélemény-kutatások Nikolics sikerét jósolják a választások első menetében, de a végső győzelmet Tadics szerzi meg. Az elemzők csak olyan szempontból latolgatják a többi elnökjelölt esélyeit, hogy a második fordulóban ki mennyi támogatót „adhat” az egyik vagy a másik jelöltnek.
A magyar szavazók nagyobbrészt csak három jelöltre voksolnak, Pásztor Istvánra (Magyar Koalíció), Borisz Tadicsra (Demokrata Párt) és Csedomir Jovanovicsra (Liberális Demokrata Párt). A Vajdaság Ma internetes újság által szervezett szavazás szerint a magyar közösség tagjainak a háromnegyede Pásztort támogatja, s körükben tíz százalék alatt van mind Tadics, mind Jovanovics támogatottsága. A maradék vagy nem szavaz, vagy más jelöltet támogat. Ezen adatok szerint nem lesz nagy átszavazás, mint a legutóbbi, parlamenti választásokon volt. A magyarok közös jelöltje most más kisebbségek tagjainak a voksaira is számíthat. Legutóbb a szerbiai montenegróiak sorakoztak fel mögé – a magyar jelölt programját tartva a legelfogadhatóbbnak –, korábban pedig más nemzeti kisebbségek határoztak ugyanígy, de internetes fórumokon a szerbek is jelezték, hogy elegük van politikusaikból és a magyar jelöltre szavaznak. Ez azonban inkább csak tiltakozás.