Kórházon kívüli szülészet

Szülész-nőgyógyász szakorvos vagyok, aki a kórházon kívüli szülészetben gazdag tapasztalattal bír. Tapasztalataim Svájcból származnak, ahol ma a szülések körülbelül egy százaléka kórházon kívül történik. Huszonnyolc éven keresztül (2005-ig) vezettem Bázel környékén szakorvosi magánrendelőt. Ebben az időben csaknem 1800 szülést vezettem saját felelősségemre, ezeknek 60 százaléka privát klinikákon, 40 százaléka kórházon kívül zajlott le; a szülészetnek ezen lehetőségeit egymás mellett műveltem.
A kórházon kívüli szülésnél helyileg két változatot különböztetünk meg: az otthon szülést a várandós kismama otthonában, illetve a szülőotthoni szülést. A szülőotthonok megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek egy hüvelyi szülészeti műtéthez is, tulajdonképpen a császármetszésen kívül bármely szülészeti operáció elvégezhető bennük. A szülésnél jelen lévő kísérők szempontjából három változatot kell megkülönböztetni: 1. szülőotthoni vagy házi szülés szakorvos és bába által; 2. szülőotthoni vagy házi szülés bába és általános orvos által; 3. szülőotthoni vagy házi szülés bábával, orvos nélkül. A jogi helyzet Svájcban az, hogy a bába diplomájában foglaltatik: önálló szülésvezetésre jogosult. Ez a szülés helyétől független; a bábaképzés hároméves alapos elméleti és gyakorlati tanulmányokból áll. Szülésvezetésre minden orvos jogosult, nem csak a szakorvosok.
Saját gyakorlatomban a kórházon kívüli szülészet optimális változatát valósítottam meg: szülész szakorvos és bába által együtt. Így 681 tervezett kórházon kívüli szülésből mindössze hat kismamát utaltam kórházba, és ezekből is csak kettő (0,29 százalék) végződött császármetszéssel. Svájcban évekig az egyetlen szülész-nőgyógyász szakorvos voltam, aki kórházon kívüli szülést vállalt. A felelősség kétségkívül nagyobb, mint egy kórházban, és a honorárium kisebb. Ez is oka annak, hogy nem lelkesednek érte a szakorvosok. Ezenkívül a kórházon kívüli szülészethez magasabb fokú szakmai felkészültség szükséges, mint a kórházi szülészethez. Aki a manapság szokásos 20 százalék fölötti császármetszés-gyakoriságot orvosilag indokoltnak tartja, annak a szakmai felkészültsége nem elég kórházon kívüli szülészethez.
Bizonyos polemizálás a kórházon kívüli szülészet ellen Svájcban is folyt. Egy bázeli egyetemen készült tanulmány – Házi vagy kórházi szülés? címmel – 1993-ban egyértelműen bizonyította, hogy a kiválasztott rizikószegény kórházi szülések eredményei semmivel nem rosszabbak, mint a hasonló rizikószegény kórházi szülések eredményei. Ezt más nemzetközi objektív összehasonlítások is bizonyítják.
Itthon elsősorban a jogi viszonyokat kell tisztázni: ki jogosult kórházon kívül szülni szándékozó kismamának segíteni? A kérdés szakmai részét részleteiben törvénybe kell foglalni, vagyis hogy milyen esetekben szülhetnek kórházon kívül, azt teljes mértékben értelmetlennek tartom. Aki a szülés vezetésére jogosult, annak magának kell tudnia, hogy mit vállalhat, és a felelősséget is magára kell vállalnia. De nem kellene kitennie magát annak, hogy bizonyos körök elvből támadni fogják.
Dr. Világhy István
szülész-nőgyógyász szakorvos
Ispánk