Nagybörzsöny Szent István-temploma

Román kori nyugati tornyos, egyhajós, félkörszentélyű egyházaink közt talán a legszebb a nagybörzsönyi. Állam- és egyházalapító királyunk ilyennek álmodhatta azt a templomot, amely tíz falu jámbor népét volt hivatva kiszolgálni a szentségekkel. Szent István uralkodása (997–1038) idejében Magyarországon még nem épültek ilyen formájú és kivitelű falusi parókiális egyházak – amint tőlünk nyugatabbra, osztrák, cseh, bajor földön sem –; a XI. század első feléig csak a kontinens déli felén, a Földközi-tenger mentén és az Adria partvidékén találunk példákat rá. Hazánkban az ezredforduló táján készült dalmáciai és észak-itáliai épületek szolgálhattak a szóban forgó épülettípus, így a nagybörzsönyi templom előképéül.
A Börzsöny nyugati lábánál, Szobtól északra található, ma 800 lakosú zsákfalu neve viszonylag későn, csak a XIII. század második felében jelenik meg írásban – Wersen, Bersen alakban –, azonban szinte bizonyos, hogy már az ezres esztendők elején létezett település az Ipolyba siető Börzsönyi- és Nyergesi-patak völgyében. Hont vármegye földjét, amelyhez 1950-ig Nagybörzsöny is tartozott, Szent István király az őt hatalomra segítő bajor Hont és Pázmány lovagoknak adományozta. Legelső egyházi központunk és fejedelmi, királyi udvarunk, Esztergom közelében a legkorábbi időszakban létesültek jobbágyfalvak, a környékén található fémérceknek köszönhetően Börzsöny már a XI. században az érsekség birtoka volt. Lakói Zsigmond királytól 1417-ben nyertek bányajogot, majd a település – nagyarányú német betelepedés után – 1439-ben szabadalmas mezővárosi rangra emelkedett. Ekkor épült a második, gótikus stílusú bányásztemploma.
A Szent István király tiszteletére felszentelt régi plébániatemplom a Nagybörzsönybe bevezető út mentén, a község nyugati szélén van. Kisebb dombháton álló, keletelt tengelyű épület. Vulkáni eredetű szürke bazaltból rakott, ovális alaprajzú kőfal keríti körbe, bejárás a keletről nyíló kapun át lehetséges. A templomot magát szürkésvörös színű trachitból faragott, egyenes és íves homlokú kváderkövekből építették az 1200-as évek folyamán. Vagy egyszerre, vagy két periódusban a tatárjárás (1241) előtt és után. Az előbbi vélemény mellett szól az épület egységes, arányos tömege, szerkezete és stílusa, a második változatot régészeti jegyek alapján feltételezik. Kapuja a hajó déli oldalán található, fölötte három tölcsérablak nyílik szabályos rendben, egy sorban. Négyzethasáb alakú harangtornya kilép a hajó elé, két emeletén kettős ikerablakok néznek a négy égtáj felé. Egyenes deszkamennyezet fedi a hajót – amint ez az 1100-as évek végéig általános volt Magyarországon –, a keskenyebb szentély már boltozott. A félköríves apszis külső falán látható az épület fő „attrakciója”, a vakárkád ívsorában kifaragott, összesen 19 bajuszos-szakállas emberfőt ábrázoló dombormű-galéria. A magyaros karakterű férfiarcok már sok megfejtésre ihlették a hivatásos és műkedvelő kutatókat, ezek ismertetésétől ezúttal eltekintünk. Két további faragott emberfejet fedezhetünk fel a román stílusú, félköríves, bélletes kapu két oldalán is.
Wersen, más szóval Pilsen, Deutsch-Pilsen német lakói a gótikus bányásztemplomot használták plébániai egyházukként a település virágkorában. A Szent István-templom a település szélére sodródott, a XVII. századra fölöslegessé vált, az 1779. évi egyházmegyei szemlén még a lebontására is gondoltak. Szerencsére nem így történt. A leromlott épületet legutóbb az 1960-as években Erdei Ferenc építészmérnök vezetésével renoválták. Ma az egyik legszebb, legbecsesebb román kori műemlék templomunk. Jó érzés látni, amint a Börzsöny turistaútjait mind nagyobb számban felkereső, természetkedvelő embereket megállítja és megérinti ez az időtlen, kőbe faragott, rejtőzködő szépség.