Szárnyaló szlovén ambíciók

Ma mutatkozik be hivatalosan az EU elnökeként a tisztséget január 1-jén átvett Szlovénia a kormány és az Európai Bizottság között zajló találkozón. A 2004-ben csatlakozottak közül e szerepet elsőként vállaló Ljubljanát aligha vádolhatja bárki is az ambíció hiányával. Az előtte álló kihívások Koszovótól a lisszaboni alkotmányos szerződésig már több nagyhatalomnak is a körmére égtek.

Van némi történelmi irónia abban, hogy a volt Jugoszláviából elsőként kiugró Szlovéniának valószínűleg mindjárt elnöksége első néhány hetében kell lenyeletnie a keserű pirulát Szerbiával Koszovó már csak megfelelő időzítésre váró függetlenségének kikiáltása miatt. Miután a kis kelet-alpesi – vagy ha úgy tetszik, nyugat-balkáni – ország karcolásokkal megúszta a saját függetlenségéért vívott 1991-es tíznapos háborút, most egykori támadójával kell megértetnie Koszovó világszerte már kész tényként kezelt elvesztését. A hagyományosan jó szlovén–szerb kapcsolatokon túl Ljubljanának ehhez minden regionális tapintatára szüksége lesz. Janez Jansa szlovén miniszterelnök tegnapi vélekedése szerint a daytoni szerződés örökségének hálójában vergődő Bosznia-Hercegovina még Koszovónál is több kihívással fenyegeti a Balkánt.
A szlovén diplomácia körültekintő manőverekre kényszerülhet a lisszaboni alkotmányos szerződés elfogadtatásáért is. A legtöbb EU-tagország júniusig ratifikálná a szerződést. Ljubljanának addig olyan nagyvadakat kell behajtania a brüsszeli karámba, mint az alkotmányt népszavazáson elutasító Franciaország, vagy a közös európai célkitűzések miatt folyamatosan rúgkapáló Nagy-Britannia.
Szlovénia egyébként is nagyvonalúan készült a mintegy 60 millió euróját felemésztő elnöki szerepre. Még Brüsszelben is aggályosnak tartják, hogy Ljubljana irodát állítana fel az Európa Tanács elnökének és az EU „külügyminiszterének” is – noha a két poszt még csak papíron létezik a lisszaboni szerződés szövegében. Az ország 150 találkozót rendez hat hónap alatt, amelyek közül 14 miniszteri szintű lesz. A találkozókhoz a szlovének festői helyszínt, a fővároshoz közeli Brdo XVI. században épült reneszánsz stílusú kastélyát, Josip Tito marsall egykori kedvenc rezidenciáját választották. Az unió sorsát 1500 szlovén tisztviselő – az összes szlovén közszolga egytizede – intézi, közülük 170 diplomata teljesít szolgálatot Brüsszelben. Ez utóbbi annyi, amennyivel a mérete tizenhétszeresét kitevő Németország egy évvel ezelőtt átvette a stafétát.
E nagyra törő ambíciók ellenére a már 2009-ben uniós csatlakozásra áhítozó Horvátországban kétségekkel néznek a szlovén EU-elnökség elé. A két ország viszonyát feszélyezi az az Olaszországot és az uniót is kényesen érintő halászati tilalom, amelyet Zágráb január 1-jén léptetett életbe környezetvédelmi területnek nyilvánított felségvizein. Jansa a múlt héten feketén-fehéren Zágráb arcába is vágta, a tilalommal kapcsolatban tanúsított makacs horvát magatartás tovább hátráltatja az ország amúgy is évek óta halogatott EU-csatlakozását. A gyanakvás kölcsönös. Amikor Horvátországot tavaly októberben az erről szóló titkos szavazáson egy ellenvokssal beválasztották az ENSZ BT tíz nem állandó tagja közé, a másnapi horvát sajtó címlapon kiáltotta ki bűnbaknak a nyugati szomszédot néhány kétértelmű szlovén megjegyzés után.