Szerb jutalom Moszkvának

December közepén az orosz kormány egymilliárd eurót kínált fel a szerb nemzeti olajvállalat, a NIS többségi, 51 százalékos részvénypakettjéért. Ennek az összegnek mintegy felét fizetné ki, a másik felét a vállalat korszerűsítésére fordítaná. A döntés mögött politikai érdekek állnak.

Az orosz ajánlat, amely a nyilvánosság előtt nem ismert, állítólag azt is tartalmazza, hogy ha létrejön az üzlet, Szerbián keresztül halad majd a Déli Áramlat gázvezeték, és orosz segítséggel befejezik a Banatski Dvorba tervezett föld alatti gáztározó építését. Az előbbi azért csábító, mert amellett, hogy biztosítaná Szerbia gázellátását, busás jövedelemmel kecsegtet a tranzitdíjakból is, hiszen a vezeték Bosznia-Hercegovinába haladna tovább, s még más országok is rákapcsolódnának. A vajdasági tározókban pedig Szerbia egész Közép-Európa számára szeretne gázt olcsón „betározni”, és fűtési szezonban jó áron értékesíteni. Az orosz bőkezűséget a szerb kormánynak azzal kellene meghálálnia, hogy közvetlenül, tender kiírása nélkül adná el a NIS többségi tulajdonát. A szerb gazdaság beható ismerete nélkül is feltételezhető, hogy a felajánlott összegnek ezer helye volna a hiányos szerb költségvetésben, nem beszélve a hosszabb távú előnyökről, amelyekkel elfogadása járna. Mégsem tartja mindenki „bomba üzletnek”, még akkor sem, ha több mint nyilvánvaló, hogy valójában egyfajta ellentételezése a Koszovó ügyében Szerbiának nyújtott orosz támogatásnak.
A NIS privatizálása már hoszszabb ideje napirenden van, az előző kormány stratégiai tervet készített a magánosítására, és nemzetközi tender kiírása útján kívánta értékesíteni. Vojiszlav Kostunica mostani kabinetjére sem lehet ráfogni, hogy nem kezeli értékén a nemzeti olajvállalatot, hisz az orosz ajánlatról tárgyaló delegációt a kormányfő személyesen vezette, egyebekben azonban tökéletesen szembemegy azzal, amit a korábbi stratégiai tervben elfogadott. A Szerbia szorult helyzetét kihasználó orosz ajánlat nyomán alkudozás, sőt zsarolás kezdődött a koalíciót alkotó két nagy szekértábor, a kormányfő pártjából, a Szerb Demokrata Pártból (DSS) és az Új Szerbiából (NS) álló oroszbarát, úgynevezett hazafias blokk és Szerbia EU-tagsága mellett kardoskodó Demokrata Párt (DS) és a G17 Plusz között. Az előbbi méltányosnak tartja az ajánlatot, s azt hangsúlyozza, hogy Szerbia területi sérthetetlenségének kérdésében Moszkva álláspontja sziklaszilárd elveken nyugszik, nem holmi haszonlesésen. A másik tábor szerint az orosz fél megalázóan alacsony árat kínál a NIS-ért, az ígért beruházásokra pedig nem ad garanciát. A korábban orosz kézre került Beopetrol korszerűsítésére vállalt és elmaradt beruházások óvatosságra kellene hogy intsék a kormányt. A gázvezeték nyomvonalára és kapacitására nézvést az ajánlat semmi alapot nem ad a hatalmas tranzitbevételekről szőtt álmokra, mert a tervezett áteresztő képesség csak Szerbia ellátására elegendő, s a nyomvonalra vonatkozóan sem tartalmaz semmi konkrét információt. A Banatski Dvor-beli gáztározó üzembe helyezését 2013-ra tervezi, továbbiak építéséért a Vajdaságban pedig nem kezeskedik, továbbá azért sem, amitől az olajszakmában sokan tartanak, hogy nem vesződik a korszerűtlen pancsovai, még kevésbé a NATO által alaposan megbombázott újvidéki finomító korszerűsítésével, hanem bezárja azokat.
A DSS és az NS, a nyomasztó parlamenti többséggel rendelkező Szerb Radikális Párt és szövetségesei támogatásával nem válogat az eszközökben, hogy megnyerje a DS és a G17 Plusz beleegyezését a NIS-üzlethez. Annak nyélbeütéséhez kötik például a stabilizációs és társulási megállapodás aláírását az EU-val. Koncentrált támadást indítottak Mladjan Dinkics (G17 Plusz) pénzügyminiszter ellen, aki a leghangosabban kifogásolta, hogy a nemzeti olajvállalatot olyan áron adják el, mint egy több mint tíz éve felszámolás alatt lévő belgrádi áruházláncot. A hirtelen támadt „hangzavarban” orosz részről elsősorban a Koszovó kapcsán Szerbiának nyújtott támogatásuk „önzetlenségét” igyekeznek hangsúlyozni, ugyanakkor abból sem csinálnak titkot, hogy nem kívánnak alkudozni, s mihamarabb nyélbe akarják ütni az üzletet, vagyis még mielőtt Koszovó kinyilvánítja függetlenségét.