Válasz a szociális válságra

Sok szó esik a Fidesz programjáról. A koalíció eddig azt kifogásolta, hogy az ellenzék csak kritizál, de nem tud alternatívát felmutatni. Most, hogy van egy átfogó program, az a baj, hogy az nem tartalmaz konkrét adatokat. Elfelejtik, hogy öt év alatt képtelenek voltak egyetlen év költségvetését vagy a konvergenciaprogramot év közbeni toldozgatás-foldozgatás nélkül összetákolni. Most a Fidesztől várnak két és fél évre pontos számokat. Pedig a Fidesz programja megoldást jelenthet a jelenlegi országrombolással szemben. A továbbiakban kilencvenegy évesen megkísérlem megindokolni, miért jó ez a program. (Nyakó úr, figyeljen!)
Most hetven éve, hogy az ELTE jogelődjén Moór Gyula európai hírű jogfilozófust hallgattam. Egyik előadásában az állami berendezkedés formáit fejtegette, melynek egyik szélső formája, amikor az állam polgárainak életét végtelen részletességgel szabályozza. A másik véglet, amikor az egyén azt tehet, amit akar. Ez a törvény anarchia. Vegytiszta formájában az állami paternalizmus sem létezik. A Szovjetunió esetében rést ütött ezen a háztáji gazdaság, sőt halvány piaci vonások is érvényesültek. Az anarchiában az egyik egyén szabadsága korlátozhatja a másik szabadságát. Ezért az állam kénytelen kényszerintézkedéseket hozni. E korlátok terjedelme és mélysége határozza meg az államformát. Mindez a társadalmakban úgy rögződött, hogy az állam paternalizmusa felé hajlók a balosok, a szocialisták és ennek változatai. A hagyományokat őrzők és az előrehaladást erre építők a „jobbos” konzervatívok. A liberálisok az állam szerepét – az egyes országokban különböző mértékben – korlátoznák. A mérleg nyelvének szerepében tetszelegve, hol a jobb-, hol a balosokhoz vágódnak, amint azt pillanatnyi érdekük, hatalomvágyuk diktálja.
Az utóbbi hónapok eseményei kényszerítenek, hogy néhány szót ejtsek a mi liberálisainkról. Az én szememben amolyan „vad” liberálisok, akik az állam szerepét a végsőkig meg akarják szüntetni, egy szűk réteget kiemelve – ezek jó körülmények között élnek –, a többi számára kitalálták az önellátást. Ha ügyeskedsz, megélsz, ha nem, beledöglesz. Jellemző erre az egészségügyben játszott szerepük. Néhány „libi” reformer agyából kipattant egy ötlet, melyet minden előzetes, részletekre kiterjedő felmérés, elemzés, hatástanulmány nélkül, félkészen (hiszen száznál több részletkérdés még ismeretlen) átvertek a parlamenten. Segítette őket a szocik főnöke, aki inkább liberális, mint szocialista, akinek egyetlen ostorpattintására az egész frakció meghunyászkodott. Nincs az MSZP frakciójában egyetlen személy, akiben pislákolna a morál, a választók akarata tiszteletének egy picurka szikrája sem. A rövidre vágott farkú bokszer csóválja az egész kutyát. És erre indokoltan büszkék is.
Az egészségügyi törvényt a szervezői készség hiánya, a szervezői készség teljes dilettantizmusa jellemzi. Az egészségügyi miniszter asszony módosítgat, finomítgat konzerválva ezzel az érdekeltek – orvosok, ápolónők, betegek és még egészségesek – bizonytalanságát. Évtizedekig munkafolyamat-szervezéssel foglalkoztam. Meggyőződésem szerint a szervezési munkát a háziorvosi hálózatnál kellett volna kezdeni, majd a járóbeteg-szakrendelőket rendbe tenni, egy-egy körzet lakosságának életszínvonalbeli egészségi, kulturális és egyéb összetételének figyelembevételével a kórházi kapacitásokat meghatározni. Ha fordítva csinálják, ez az eredmény.
De térjünk vissza a Fidesz programjára. Ez is, mint minden párté, ciklusról ciklusra – legalább a súlypontok vonatkozásában – változhat. Ha az ország lakóinak életszínvonala zuhanásszerűen romlik, akkor egy konzervatív, keresztény értékeket valló pártnak is nagyobb prioritást kell adnia a szociális problémák megoldásának. Ehhez pedig a gazdaság növekedésén át vezet az út. A Fidesz megértette a változó körülmények szavát, és tudott módosítani.
A pontosabb adatokat majd a választási kampányban közli. Mikor máskor?
Dr. Sóldos László
Budapest