A seol kapui

Mindenki ismeri Kossuth Lajos 1848. július 11-i híres beszédének – amelyben 200 ezer újoncot és 12 millió forintot kért az első népképviseleti országgyűléstől – még híresebb mondatát: „Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban; és Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.”
Azt már kevesebben tudják, hogy Kossuthnak e különös, de kedvelt, már korábban is (például a Pesti Hírlap július 2-i vezércikkében) használt kifejezése a Szentírásból való. Jézus e szavakkal tette Kajafást [Kéfást: Pétert, azaz sziklát] egyházának fejévé: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s a poklok kapui sem vesznek erőt rajta” (Máté 16, 18).
Időnként fölvetődik, hogy Kossuthnak ez a kijelentése „minden idők leghatásosabb képzavara”. Hegedűs Lóránt Kossuth Lajos, legendák hőse (1935) című könyvében a szónoki stílus tökéletességét fölmutató Kossuth egyetlen képzavarának minősítette. Fölrótták, hogy a pokol kapui nem viaskodnak, tehát nem diadalmaskodhatnak, nem is vehetnek erőt az egyházon. A pokol kapui különben is elégnének…
A magyar szólásfejtés két legnagyobb kutatója, Kertész Manó és Csefkó Gyula is elemezte e bibliai mondatot. Fölidézték gyakori változatait a kódexirodalomban, Sylvester János, Félegyházi Tamás, Károli Gáspár, Káldi György, Pázmány Péter, Cserei Mihály, Gvadányi János és más irodalmi, egyházi aprószentek műveiben. Káldi, akinek bibliafordításából vált leginkább közismertté e metafora, megmagyarázta fordításának értelmét: „A pokol kapuin pedig az ördög hatalmát kell érteni” (1631).
Fényes Mór meg arra mutatott rá, hogy e különös költői kép (porto inferi) mögött nem az újszövetségi pokol, hanem az ószövetségi Ézsaiás (Izajás) alvilágának, a seolnak képzete áll: Hiszkija mondja hálaénekében: „Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz…” (38, 10). „Tüzet pedig a seolban sem ismerünk, az sötét.”
Ha így olvassuk akár Kossuthot, akár a Bibliát, nem találunk benne képzavart.