Az elmúlt három-négy év egyik sajátos jelensége, hogy megszaporodott a külföldi pénznemekben felvett kölcsönök száma, és tetemesre duzzadt azok összege is. A bankok maguk is erős reklámtevékenységet folytatnak külföldi pénznemekben történő hitelkihelyezéseik érdekében. Kedveltek az euróban, a svájci frankban nyújtott kölcsönök, de újabban a japán jen is divatba jött. Ma már nem- csak az állampolgárok és a vállalkozók vesznek fel kölcsönöket külföldi pénznemekben, hanem egyre többször az állam is ezt a forrást használja. Érdemes áttekinteni, hogy a hazai pénznem miért veszti el egyre inkább vonzerejét a kölcsönműveletekben részt vevők körében.
Devizahitelek és árfolyamkockázat
Az első és legnyilvánvalóbb ok a kamatlábakban rejlik. A forint kamatai azóta kiemelkedően magasak, amióta a nemzetközi pénzügyi arénában szabadon átváltható (konvertibilis) pénzként megjelent. A magas kamatlábakat több körülmény együtthatása okozza. Mindenekelőtt nálunk a kormány által keltett és életben tartott infláció folyamatosan magasabb, mint a világgazdasági környezetben. Az inflációs különbözetnek meg kell jelennie a kamatlábakban, különben senki sem kölcsönöz. A másik kamatfelhúzó tényező abból adódik, hogy a magyar állam folyamatosan többet költ, mint amennyi bevétele van, így állandó keresletet támaszt hitelekre. Harmadik tényezőként említhető, hogy a bankrendszer még nem kényszerült igazi versenyre, kiváltképpen a lakossággal történő műveletei területén. Megteheti, hogy betétekért keveset fizet, a hiteleket pedig magas felárral adja. Csak idő és jogi lehetőségek kérdése volt, hogy az ügyfelek enyhíteni próbálják súlyos kamatterheiket. A hazánkba települt multinacionális exportorientált vállalatok már kezdettől ezt teszik. Hiteleiket már régóta alacsony kamatozású külföldi pénznemekben veszik fel. Mára nagyobb összegekben élnek ezzel a lehetőséggel a nemzeti vállalkozók, a lakossági ügyfelek és a magyar állam is. A kérdés csupán az, hogy az alacsonyabb kamatozású hitelekkel biztosan le lehet-e tudni a kamatteher egy részét, vagy várnak az adósra kínos meglepetések.
Az idegen pénznemben adott kölcsönt természetesen ugyanabban a pénznemben várja vissza a bank, kamatokkal együtt. Ez így van rendjén. A hitel futamideje alatt azonban sok minden történhet. A hazai pénz erősödhet, gyengülhet, vagy nem változik az árfolyama, ami a legritkább. A multinacionális cégeket ez nem hozza lázba, hiszen jobbára exportjukért olyan pénzben lesz árbevételük, mint amiben a kölcsönt felvették. Nem számít, hogy közben a forinttal mi történt. A legtöbb hiteladósnak azonban forintért kell megvenni a külföldi pénzt a hitel lejáratakor. Ezt teszik a magyar vállalkozók, az állam és a lakosság is. Ők könnyen elveszhetik azt a néhány százalékot, amit a kamatokon nyertek azzal, ha a forint közben magasabb százalékkal értékelődött le. Sőt, annál sokkal többet is. Egy masszív veszteség kapcsán könnyen szertefoszlik az a média és kormánypropaganda által sugallt reklámmaszlag, hogy ők is élni tudnak a pénzpiacon, a verseny adta választási lehetőséggel. Nem mindegy, hogy lejáratkor egymillió euróért 250 vagy esetleg 280 millió forintot kérnek. A verseny ugyanis klasszikus sajátossága a szabad piacnak, de hazánkban az úgy működik, hogy egyeseknek klassz, míg másoknak kuss. Őket a költséges kaland után visszaterelik az oligopolisztikus hazai kölcsönpiacra.
A bankoktól is visszakérhetik a pénzt
Tekintsük át ezek után, hogy a jelen piaci helyzetben milyen esélyek vannak arra, hogy tömeges katasztrófához vezessenek a külföldi pénznemben felvett hitelek. Ebből a szempontból a hazánkban működő multik szerepe közömbös, ők ugyanis az exporttal kitermelik azt a pénzt, ami importjukhoz és esetleges hiteleik visszafizetéséhez kell. Tevékenységük nem támaszt többlet-devizavételi keresletet. Ma azonban az állam a magyar vállalkozók és a lakosság is növekvő mértékben kölcsönöz devizában. Emiatt a bankrendszernek nagy összegeket kell külföldön felvenni, hogy ezt a keresletet ki tudja elégíteni. A három szektor (állam, magyar vállalkozók és a lakosság) együttes hitelállománya ma eléri a 30 ezer milliárd forintot (120 milliárd euró). Amikor a bankok importálják a külföldi pénzt, a forintnak támasztanak keresletet, tehát a forintot erősítik. Ez történik, amikor nyakra-főre veszik fel a külföldi pénznemekben a kölcsönöket. Könnyen eljön az idő, hogy a bankoktól visszakérik a pénzt a nekik kölcsönzők, mert rossznak ítélik meg a magyar gazdasági helyzetet. A magyar bankoknak pedig az ügyfeleket kell visszafizetésre szólítani. Elég lesz, ha a visszafizetés nagyobb lesz az új devizahitel-felvételeknél. A folyamat megfordul. A magyar bankok az ügyfelektől kapott forintért idegen pénzt vesznek, így a forintot gyengíteni fogják. Minden hitelfelvevő rosszul jár, aki devizában vett fel kölcsönt, de forintbevételei vannak. Az állam is ezek közé tartozik és növekvő mértékben az állampolgárok.
Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb piaci zavart maga az állam tudja okozni a devizakölcsönök piacán is, a maga domináns súlyával. Nyilvánvaló, hogy a devizahitelek felvételét rövidlátó célok mozgatják. Ezzel a trükkel akarják az éves kamatkiadásokat csökkenteni, hogy sikereket jelentsenek a konvergenciatervben, hogy csökkenjen az éves államháztartási deficit. Megtehették volna ezt azon a módon is, hogy inflációellenes pénzpolitikát folytatnak, így csökkent volna a forinthitelek kamata. Az inflációra azonban mint egy falat kenyérre volt szükségük, hiszen a magasabb árak, a magasabb áfatartalma miatt sokkal több bevétel folyt be az államkasszába 2007-ben. Az infláció miatt az elinflált jövedelmek is magasabb adókulcs alá estek. El is dicsekedtek már ezzel, mikor büszkén emlegették, hogy a hiány jóval kevesebb a vártnál. A szegények adójának is hívott többletinflációval újabb 250-300 milliárd forinttal csapolták meg a polgárok pénztárcáját.
2008-ban is várhatóan a tervezett feletti infláció mellett, immár a devizahitelek alacsonyabb kamatai miatti deficitcsökkentést is meg akarják játszani. A bűnös játék teljes kockázatát azonban a magyar országlakókra hárítják. A 2008-as év amúgy sem indult rózsásan a pénzpiacokon. Még nem zárult le a másodlagos záloghitelek miatti krízis. A hitelezők óvatosabbak lesznek. Először mindig a diszkreditált országokból menekül a pénz és a tőke, mint amilyen hazánk. Könnyen megismétlődhet a tavaly év vége, azzal a különbséggel, hogy a kifelé áramló tőkét már nem pótolják a fogyasztói hitelek miatti bejövő devizamilliárdok, hanem együtt indulnak kifelé. Mindez masszív forintgyengülést hoz. Romba dönti a devizahitel-adósok ezreit. A dráguló import miatt az infláció is beragad.
Gyenge forint, leértékelt ország
Lesznek azonban még súlyosabb következmények is. A gyengébb forint mellett az ország tovább értékelődik le. Olcsóbb lesz a munkabér, kevesebbet érnek az ingatlanok, a nyugdíj, és lehet tovább sorolni. Eközben természetesen lassan, valamikor újra létrejön egy egyensúly. Ekkor a külföldiek szívesen fektetnek be újra, de a magyarok csökkentett bérrel, nyugdíjjal és vagyon nélkül csatlakoznak az euróövezethez, valamikor 2015 táján. Mindeközben gyorsvonatként száguldanak el mellettünk a volt szovjet blokk országai, akik 2001 táján még etalonnak tekintettek bennünket. Ezt tette Csehország, Szlovénia és legutóbb Szlovákia. Nyomunkban liheg Románia is. Komoly inflációellenes gazdaságpolitika helyett újra a látszatok és a trükkök idejét éljük, ismét a magyarok bőrére megy a játék.
A szerző közgazdász, volt miniszter
Szergej Lavrov Kínában tárgyalt
