Életveszélyes mértékű devizaadósságok

Boros Imre
2008. 02. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az elmúlt három-négy év egyik sajátos jelensége, hogy megszaporodott a külföldi pénznemekben felvett kölcsönök száma, és tetemesre duzzadt azok összege is. A bankok maguk is erős reklámtevékenységet folytatnak külföldi pénznemekben történő hitelkihelyezéseik érdekében. Kedveltek az euróban, a svájci frankban nyújtott kölcsönök, de újabban a japán jen is divatba jött. Ma már nem- csak az állampolgárok és a vállalkozók vesznek fel kölcsönöket külföldi pénznemekben, hanem egyre többször az állam is ezt a forrást használja. Érdemes áttekinteni, hogy a hazai pénznem miért veszti el egyre inkább vonzerejét a kölcsönműveletekben részt vevők körében.
Devizahitelek és árfolyamkockázat
Az első és legnyilvánvalóbb ok a kamatlábakban rejlik. A forint kamatai azóta kiemelkedően magasak, amióta a nemzetközi pénzügyi arénában szabadon átváltható (konvertibilis) pénzként megjelent. A magas kamatlábakat több körülmény együtthatása okozza. Mindenekelőtt nálunk a kormány által keltett és életben tartott infláció folyamatosan magasabb, mint a világgazdasági környezetben. Az inflációs különbözetnek meg kell jelennie a kamatlábakban, különben senki sem kölcsönöz. A másik kamatfelhúzó tényező abból adódik, hogy a magyar állam folyamatosan többet költ, mint amennyi bevétele van, így állandó keresletet támaszt hitelekre. Harmadik tényezőként említhető, hogy a bankrendszer még nem kényszerült igazi versenyre, kiváltképpen a lakossággal történő műveletei területén. Megteheti, hogy betétekért keveset fizet, a hiteleket pedig magas felárral adja. Csak idő és jogi lehetőségek kérdése volt, hogy az ügyfelek enyhíteni próbálják súlyos kamatterheiket. A hazánkba települt multinacionális exportorientált vállalatok már kezdettől ezt teszik. Hiteleiket már régóta alacsony kamatozású külföldi pénznemekben veszik fel. Mára nagyobb összegekben élnek ezzel a lehetőséggel a nemzeti vállalkozók, a lakossági ügyfelek és a magyar állam is. A kérdés csupán az, hogy az alacsonyabb kamatozású hitelekkel biztosan le lehet-e tudni a kamatteher egy részét, vagy várnak az adósra kínos meglepetések.
Az idegen pénznemben adott kölcsönt természetesen ugyanabban a pénznemben várja vissza a bank, kamatokkal együtt. Ez így van rendjén. A hitel futamideje alatt azonban sok minden történhet. A hazai pénz erősödhet, gyengülhet, vagy nem változik az árfolyama, ami a legritkább. A multinacionális cégeket ez nem hozza lázba, hiszen jobbára exportjukért olyan pénzben lesz árbevételük, mint amiben a kölcsönt felvették. Nem számít, hogy közben a forinttal mi történt. A legtöbb hiteladósnak azonban forintért kell megvenni a külföldi pénzt a hitel lejáratakor. Ezt teszik a magyar vállalkozók, az állam és a lakosság is. Ők könnyen elveszhetik azt a néhány százalékot, amit a kamatokon nyertek azzal, ha a forint közben magasabb százalékkal értékelődött le. Sőt, annál sokkal többet is. Egy masszív veszteség kapcsán könnyen szertefoszlik az a média és kormánypropaganda által sugallt reklámmaszlag, hogy ők is élni tudnak a pénzpiacon, a verseny adta választási lehetőséggel. Nem mindegy, hogy lejáratkor egymillió euróért 250 vagy esetleg 280 millió forintot kérnek. A verseny ugyanis klasszikus sajátossága a szabad piacnak, de hazánkban az úgy működik, hogy egyeseknek klassz, míg másoknak kuss. Őket a költséges kaland után visszaterelik az oligopolisztikus hazai kölcsönpiacra.
A bankoktól is visszakérhetik a pénzt
Tekintsük át ezek után, hogy a jelen piaci helyzetben milyen esélyek vannak arra, hogy tömeges katasztrófához vezessenek a külföldi pénznemben felvett hitelek. Ebből a szempontból a hazánkban működő multik szerepe közömbös, ők ugyanis az exporttal kitermelik azt a pénzt, ami importjukhoz és esetleges hiteleik visszafizetéséhez kell. Tevékenységük nem támaszt többlet-devizavételi keresletet. Ma azonban az állam a magyar vállalkozók és a lakosság is növekvő mértékben kölcsönöz devizában. Emiatt a bankrendszernek nagy összegeket kell külföldön felvenni, hogy ezt a keresletet ki tudja elégíteni. A három szektor (állam, magyar vállalkozók és a lakosság) együttes hitelállománya ma eléri a 30 ezer milliárd forintot (120 milliárd euró). Amikor a bankok importálják a külföldi pénzt, a forintnak támasztanak keresletet, tehát a forintot erősítik. Ez történik, amikor nyakra-főre veszik fel a külföldi pénznemekben a kölcsönöket. Könnyen eljön az idő, hogy a bankoktól visszakérik a pénzt a nekik kölcsönzők, mert rossznak ítélik meg a magyar gazdasági helyzetet. A magyar bankoknak pedig az ügyfeleket kell visszafizetésre szólítani. Elég lesz, ha a visszafizetés nagyobb lesz az új devizahitel-felvételeknél. A folyamat megfordul. A magyar bankok az ügyfelektől kapott forintért idegen pénzt vesznek, így a forintot gyengíteni fogják. Minden hitelfelvevő rosszul jár, aki devizában vett fel kölcsönt, de forintbevételei vannak. Az állam is ezek közé tartozik és növekvő mértékben az állampolgárok.
Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb piaci zavart maga az állam tudja okozni a devizakölcsönök piacán is, a maga domináns súlyával. Nyilvánvaló, hogy a devizahitelek felvételét rövidlátó célok mozgatják. Ezzel a trükkel akarják az éves kamatkiadásokat csökkenteni, hogy sikereket jelentsenek a konvergenciatervben, hogy csökkenjen az éves államháztartási deficit. Megtehették volna ezt azon a módon is, hogy inflációellenes pénzpolitikát folytatnak, így csökkent volna a forinthitelek kamata. Az inflációra azonban mint egy falat kenyérre volt szükségük, hiszen a magasabb árak, a magasabb áfatartalma miatt sokkal több bevétel folyt be az államkasszába 2007-ben. Az infláció miatt az elinflált jövedelmek is magasabb adókulcs alá estek. El is dicsekedtek már ezzel, mikor büszkén emlegették, hogy a hiány jóval kevesebb a vártnál. A szegények adójának is hívott többletinflációval újabb 250-300 milliárd forinttal csapolták meg a polgárok pénztárcáját.
2008-ban is várhatóan a tervezett feletti infláció mellett, immár a devizahitelek alacsonyabb kamatai miatti deficitcsökkentést is meg akarják játszani. A bűnös játék teljes kockázatát azonban a magyar országlakókra hárítják. A 2008-as év amúgy sem indult rózsásan a pénzpiacokon. Még nem zárult le a másodlagos záloghitelek miatti krízis. A hitelezők óvatosabbak lesznek. Először mindig a diszkreditált országokból menekül a pénz és a tőke, mint amilyen hazánk. Könnyen megismétlődhet a tavaly év vége, azzal a különbséggel, hogy a kifelé áramló tőkét már nem pótolják a fogyasztói hitelek miatti bejövő devizamilliárdok, hanem együtt indulnak kifelé. Mindez masszív forintgyengülést hoz. Romba dönti a devizahitel-adósok ezreit. A dráguló import miatt az infláció is beragad.
Gyenge forint, leértékelt ország
Lesznek azonban még súlyosabb következmények is. A gyengébb forint mellett az ország tovább értékelődik le. Olcsóbb lesz a munkabér, kevesebbet érnek az ingatlanok, a nyugdíj, és lehet tovább sorolni. Eközben természetesen lassan, valamikor újra létrejön egy egyensúly. Ekkor a külföldiek szívesen fektetnek be újra, de a magyarok csökkentett bérrel, nyugdíjjal és vagyon nélkül csatlakoznak az euróövezethez, valamikor 2015 táján. Mindeközben gyorsvonatként száguldanak el mellettünk a volt szovjet blokk országai, akik 2001 táján még etalonnak tekintettek bennünket. Ezt tette Csehország, Szlovénia és legutóbb Szlovákia. Nyomunkban liheg Románia is. Komoly inflációellenes gazdaságpolitika helyett újra a látszatok és a trükkök idejét éljük, ismét a magyarok bőrére megy a játék.

A szerző közgazdász, volt miniszter

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.