Vegyes érzelmeket hátrahagyva fejezte be németországi látogatását Recep Tayyip Erdogan. A török miniszterelnök a kilenc halálos áldozatot követelő ludwigshafeni tűz színhelyén óva intette az ottani törököket a felhevült kedélyek fokozásától, a müncheni biztonságpolitikai konferencián nyomatékosan követelte országa felvételét az EU-ba, az Angela Merkellel folytatott tárgyalása során pedig török nyelvű iskolák és egyetem felállítást javasolta, ha ezzel nem is aratott osztatlan sikert. Abban egyetértettek, hogy az itt élő törökök jövője szempontjából elengedhetetlen a németnyelv-tudás.
Erdogannak a beilleszkedésről alkotott véleménye is meglepő: a törökök és németek eltérő vallásúak, más nyelvet beszélnek, különböző nemzetek polgárai. Az integrációt úgy értelmezi, hogy a törököknek joguk van anyanyelvük elsajátítására és nemzeti kultúrájuk ápolására, az asszimilációt viszont az emberiség szégyenének nevezte. Erdogan gátat vet a társadalmi közeledésnek, és arra készteti idegenbe szakadt honfitársait, tartózkodjanak a befogadó nemzet szellemi értékeinek az átvételétől.
A biztonságpolitikai konferencián mondott beszédében a vendég kijelentette, az EU nem a keresztények klubja, és mindazok, akik vallási okból utasítják el Törökország felvételét, visszaélnek az iszlámmal, amely békés és toleráns a más vallásúakkal szemben. Elmar Brok, az Európai Parlament CDU-képviselője úgy vélte, Ankara mindeddig nem tett eleget azoknak a kritériumoknak, amelyek nélkül nincs EU-tagság. Erwin Huber, a bajor CSU pártelnöke megerősítette Angela Merkel irányvonalát: Berlin mindössze „privilegizált társult viszonyra” törekszik Ankarával.
európai unió
Pánikot okozott Brüsszelben a Zelenszkij elleni tüntetésekhez vezető törvénymódosítás
