Erős a GMO-pártiak lobbija

Ma elválik, valóban többen gondolják-e úgy az Európai Unió mezőgazdasági bizottságában, hogy a génmanipulált növényeknek nincs helyük a közösségben. A grémium ma négy növény Európán belüli sorsáról dönt, ám a döntés nem lesz kötelező érvényű. A tagországoknak ugyanis még egy esetleges bizottsági igen után is megmarad a joguk az elzárkózásra.

Az agrárminiszterek részvételével szavaz ma az Európai Unió mezőgazdasági bizottsága két génmódosított (GMO) kukoricafajta négy különböző variációjából előállított termékek forgalomba hozatali engedélyéről. A négy kukoricafajta mellett egy génmódosított burgonya ipari, illetve takarmányozási célú termesztésének engedélyezése is napirendre kerül. A génmanipulált termékekhez eltérően viszonyulnak az agrárminiszteri tanácsban, s várhatóan az előző szavazásokhoz hasonlóan ezúttal sem fognak érdemi döntést hozni. Ez esetben az Európai Bizottság saját hatáskörében dönthet arról, hogy engedélyezi-e a szóban forgó termékek közösségen belüli forgalmazását.
A GMO-termékekről heves viták zajlanak mind az unión belül, mind világgazdasági szinten. A génmanipulált termények elterjesztését főként az e téren meglehetősen előrefutott Egyesült Államok erőltetné. Az agrártanács elé kerülő öt variáns közül három kukoricahibrid is amerikai gyártmány, a negyedik egy svájci cégé, a GMO-krumplit pedig a német BASF vállalat állítja elő. Az Európai Bizottságra amerikai részről erős nyomás nehezedik annak érdekében, hogy engedélyezze a génmódosított agrártermékek elterjedését a közösségen belül.
Emlékezetes, hogy az Egyesült Államok egy időben igen komoly problémába ütközött amiatt, hogy gazdáinak saját akaratára bízta, használják-e a GMO-termékeket. Ez például a kukorica esetében azt eredményezte, hogy a jelentős részben az unió számára termelő amerikai farmerek nagyobb része piac nélkül maradt, mert a közösségen belül az egészségügyi hatásait tekintve nem kellően kivizsgált kukoricafajtákat nem vették át. Lényegében ennek következtében tért át az Egyesült Államok a bioetanol-gyártás erőteljes támogatására, hiszen ezzel tudta biztosítani gazdáinak megélhetését. Mára ugyanakkor az etanolgyárak oly mértékben elterjedtek, hogy alapanyag-szükségletük és a növekvő távol-keleti fogyasztás együttesen már komoly terményhiányt okozott. Többek között ennek is volt köszönhető a tavalyi drasztikus gabonaár-emelkedés. Mindez azonban hátrányos helyzetbe hozza az állattartókat, akik nem tudnak versenyezni az energiaiparral, többek között költségeik elismertetése terén sem.
Mindenesetre úgy tűnik, az unióban többségben vannak a GMO-termékeket elutasítók, főként egészségügyi félelmek miatt. A megosztottság a tagországok között is érzékelhető. Egy – elsősorban északi államok alkotta – csoport szerint a technikai fejlődés jegyében be kellene engedni e terményeket, a másik csoport – a nagyobb mezőgazdasági potenciállal rendelkező országok – pedig elutasítja azok forgalmazását. Utóbbiakhoz csatlakozott hivatalosan Magyarország is, mondván: szakmailag nincs bizonyítva, hogy a GMO-termékek nem tesznek kárt a természetben vagy az emberi szervezetben.
A ma az agrártanács elé kerülő négy GMO-variáns már 2004 óta futja köreit az unióban. Ha ezúttal sem születik döntés, úgy bizonyos idő után az Európai Bizottság dönthet a kérdésről. Az egyes tagországok ugyanakkor nemzeti hatáskörben még megakadályozhatják a GMO-termékek forgalmazását.