Ki lehet jó tulajdonos?

80-as évek ele­jén az ál­la­mi tu­laj­don re­for­má­lá­sá­nak szám­ta­lan út­ját vá­zol­ták az ak­ko­ri szak­ér­tõk. A sok­fé­le kon­cep­ció egy­ben volt azo­nos: ide­á­lis­nak olyan ál­la­pot ki­ala­ku­lá­sát tar­tot­ták, ahol a sok­fé­le (tu­laj­don­for­ma, igaz­ga­tá­si mo­dell, pi­a­ci po­zí­ció, ér­té­ke­sí­té­si ori­en­tá­ció stb. alap­ján kü­lön­bö­zõ) vál­la­lat egy­mást ki­egé­szít­ve és egy­más­sal ver­seng­ve ér­vé­nye­sül­het. A pri­va­ti­zá­ció 80-as évek vé­gén tény­le­ge­sen is meg­kez­dõ­dõ fo­lya­ma­ta az el­mé­le­ti vi­tá­kat gya­kor­la­ti sík­ra te­rel­te. A magánosítási po­li­ti­ka pre­fe­ren­ci­á­i­ról szó­ló esz­me­fut­ta­tás­ok kö­zép­pont­já­ban hol az a kér­dés állt, hogy ki pri­va­ti­zál­jon, hol pe­dig az, hogy mi­lyen gyor­san kell ki­ala­kul­nia a piac­gaz­da­ság tu­laj­do­no­si struk­tú­rá­já­nak. A rész­cél­ki­tû­zé­se­ket szem elõtt tart­va a kü­lön­bö­zõ, le­het­sé­ges tu­laj­do­no­si kör­re vo­nat­ko­zó kon­cep­ci­ók egy­mást ki­zá­ró al­ter­na­tí­vák­ká lép­tek elõ a szak­ér­tõi ér­té­ke­lé­sek­ben.
Így le­het­sé­ges, hogy a mun­ka­vál­la­lói tu­laj­don­nal kap­cso­la­tos kez­de­ti po­zi­tív ér­té­ke­lé­sek is las­san ne­ga­tív­vá vál­toz­tak. Az MRP (a mun­ka­vál­la­lói rész­tu­laj­do­no­si prog­ram), ta­lán a be­tû­szó­ra em­lék­szünk még, ma­gyar­or­szá­gi lobbistái a le­he­tõ leg­na­gyobb kö­rül­te­kin­tés­sel jár­tak el, és a tech­ni­ka be­ve­ze­té­se ér­de­ké­ben a leg­na­gyobb komp­ro­mis­­szum­kész­ség­rõl tet­tek ta­nú­bi­zony­sá­got. Ez azt je­len­tet­te, hogy olyan kor­lá­to­kat épí­tet­tek ja­vas­la­ta­ik­ba, ame­lyek ele­ve kor­lá­to­zott szá­mú és kis­mér­té­kû tu­laj­don lét­re­jöt­tét tet­ték re­á­lis­sá. Rá­adá­sul a bel­sõ el­osz­tás és a tu­laj­do­no­si szer­ve­zet mû­kö­dé­sé­nek sza­bá­lyo­zá­sá­ban tett en­ged­mé­nyek­kel a vál­la­lat­vá­sár­lás­hoz szük­sé­ges ve­ze­tõi-be­osz­tott mun­ka­vál­la­lói ér­dek­szö­vet­ség ide­ig­le­nes­sé­gé­nek és ko­rai fel­bom­lá­sá­nak ve­szé­lyét is vál­lal­ták. Azt gon­dol­ták, az aj­tó­rés­be be­tett láb az aj­tó ki­nyi­tá­sát ered­mé­nye­zi majd: a cé­gek ered­mé­nyei meg­gyõ­zik a gaz­da­ság­po­li­ti­ku­so­kat ar­ról, hogy a tu­laj­don­for­ma tá­mo­ga­tá­sa költ­ség­ve­té­si szem­pont­ból is elõ­nyös. Utó­lag meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy az 1995-ben kez­dõ­dõ és az azt kö­ve­tõ évek­re jel­lem­zõ pri­va­ti­zá­ci­ós és gaz­da­ság­po­li­ti­ka a rés­be tett láb­ra erõ­vel tol­ta rá az aj­tót. Nem­hogy az aka­dá­lyok gör­dül­tek el az elõl, hogy újabb MRP-kivásárlások által újabb tu­laj­don­ré­szek ke­rül­je­nek a min­den­ko­ri tu­laj­do­no­sok együt­tes tu­laj­do­ná­ba, de még a ko­ráb­bi tu­laj­don is ve­szély­be ke­rült. Adó­sza­bá­lyok, a tár­sa­sá­gi tör­vény mó­do­su­lá­sai és egyéb gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek egy­re ne­he­zeb­bé tet­ték a meg­lé­võ szer­ve­ze­tek mû­kö­dé­sét.
Jól­le­het át­fo­gó em­pi­ri­kus is­me­re­te­ink nin­cse­nek e vál­la­la­tok sor­sá­ról, va­ló­szí­nû­sít­he­tõ, hogy az elõt­tük tor­nyo­su­ló aka­dá­lyo­kat több­sé­gük si­ker­te­le­nül vet­te. Rá­adá­sul a pri­va­ti­zá­ci­ót le­ve­zény­lõ ve­ze­tõk idõ­köz­ben el­ér­ték a nyug­díj­kor­ha­tárt, és a vál­la­lat jö­võ­jé­vel kap­cso­la­tos el­kép­ze­lé­se­ik op­ti­ká­ja lé­nye­ge­sen meg­vál­to­zott. Gya­ko­ri, hogy a je­len­tõs tu­laj­don­há­nyad­dal ren­del­ke­zõ ve­ze­tõ pa­kett­jét ér­té­ke­sít­ve a ta­ka­ré­kos­ság más, ke­ve­sebb koc­ká­zat­tal já­ró vál­fa­ját ré­sze­sí­ti elõny­ben.
A pri­va­ti­zá­ci­ós tech­ni­ka­ként in­téz­mé­nye­sí­tett mun­ka­vál­la­lói tu­laj­don lé­nye­gé­ben be­fe­jez­te ma­gyar­or­szá­gi kar­ri­er­jét. Ide­je, hogy azon gon­dol­kod­junk, melyek azok a sa­já­tos­sá­gok, ame­lyek a több­sé­gi mun­ka­vál­la­lói, il­let­ve szö­vet­ke­ze­ti tu­laj­don­ban lé­võ cé­ge­ket vagy a rész­vény­jut­ta­tás kü­lön­bö­zõ for­má­i­ban tu­laj­do­nos­sá vá­ló mun­ka­vál­la­lót az érett pi­ac­gaz­da­sá­gok ál­lan­dó sze­rep­lõ­i­vé teszik.
In­dul­junk ki ab­ból, ami­ben biz­to­sak le­he­tünk: Ma­gya­ror­szá­gon is van­nak sta­bi­lan gaz­dál­ko­dó, si­ke­res mun­ka­vál­la­lói tu­laj­don­ban lé­võ vál­la­la­tok.

Herenden 1995-ben osz­tot­ták ki a rész­vé­nye­ket: a ma­nu­fak­tú­ra 25 szá­za­lé­ka az ál­la­mé ma­radt, 75 szá­za­lé­ka pe­dig a mun­ka­vál­la­ló­ké. Aho­gyan azt az az­óta el­telt idõ­szak ese­mé­nyei is iga­zol­ják: Herendet nem a me­nedzs­ment vá­sá­rol­ta ki MRP-köntösbe búj­tat­va. Itt va­ló­ban a több mint 1500 mun­ka­vál­la­lóé a ma­nu­fak­tú­ra, rész­ben a tu­laj­do­no­si szer­ve­ze­ten ke­resz­tül, rész­ben egyé­ni­leg.
A tu­laj­do­no­si szer­ve­zet fel­ada­ta és alap­sza­bály­ban rög­zí­tett kö­te­les­sé­ge, hogy a ma­nu­fak­tú­rát a min­den­ko­ri mun­ka­vál­la­lók tu­laj­do­ná­ban tart­sa. A konst­ruk­ció ap­ró­lé­ko­san ren­de­zi a rész­vény­for­ga­lom fel­tét­ele­it és sza­bá­lya­it, most már nem a tu­laj­do­no­si szer­ve­zet alap­sza­bá­lyá­ban, ha­nem a rész­vény­tár­sa­ság tár­sa­sá­gi szer­zõ­dé­sé­nek szint­jén. El­so­rol­ni is hos­­szú, mi min­den tör­tént a gyár­ban 1989 óta. Ér­de­kes kor­do­ku­men­tum Vathy Zsu­zsa Herendrõl szó­ló köny­ve, be­lõ­le az ol­va­só sok min­dent meg­tud­hat az ese­mé­nyek­rõl. Ami a szo­ci­o­ló­gus és a köz­gaz­dász sze­mé­ben ezt a cé­get kü­lön­le­ges­sé te­szi, az egy egye­di vál­la­la­ti kul­tú­ra és egy rá­épü­lõ, a fel­té­te­lek­hez leg­job­ban pas­­szo­ló tu­laj­do­no­si-irá­nyí­tá­si struk­tú­ra. He­rend egye­di, kéz­zel fes­tett por­ce­lá­no­kat ké­szít, ter­me­lé­se a ma­nu­fak­tú­ra ha­gyo­má­nya­i­ra épül. A ma­nu­fak­tú­ra nem a kor­sze­rût­len­ség, el­avult­ság szi­no­ni­má­ja. A tech­no­ló­gia a por­ce­lán­gyár­tás egy­mást kö­ve­tõ, XIX. szá­zad­ban ki­ala­kí­tott fá­zi­sa­it és a ma is­mert leg­kor­sze­rûbb tech­ni­kát al­kal­maz­za. A ma­nu­fak­tú­rá­ban a hoz­zá­adott ér­ték a le­he­tõ leg­ma­ga­sabb: a szak­kép­zett mun­ká­sok nem­csak hogy át­lát­ják, de gaz­dái is az egyes mun­ka­fá­zi­sok­nak. A vál­la­la­ti kul­tú­ra a gyár és a te­le­pü­lés lük­te­té­sé­ben csi­szo­ló­dott: ele­mei kö­zött ta­lál­juk a sváb fa­lu „majd mi meg­mu­tat­juk” tí­pu­sú el­szánt­sá­gát, a vál­la­lat – is­ko­lát, óvo­dát, mû­ve­lõ­dé­si há­zat mû­köd­te­tõ – gon­dos­ko­dá­sát, a csa­lá­dok több ge­ne­rá­ci­ó­ra vis­­sza­me­nõ por­ce­lá­nosmúlt­ját. A vál­la­lat kí­nált elõ­re­ju­tást is, hi­szen a sa­ját szak­kép­zést kö­ve­tõ fog­lal­koz­ta­tás grá­di­csa­in a fes­tõ odá­ig is el­jut­ha­tott, hogy ál­lam­fõk, ki­rá­lyok elõtt fes­tet­te a gyü­möl­csös min­tát a por­ce­lán­ra, és fes­tõ­be­mu­ta­tók­ra utaz­ha­tott a vi­lág min­den pont­já­ra. Nem vé­let­len, hogy eb­ben a mi­li­õ­ben szü­le­tett az el­sõ mun­kás­ta­nács. A ve­ze­tõk igaz­ság­ta­lan­nak tar­tott pre­mi­zá­lá­sát kö­ve­tõ­en több mint 1000 tag lé­pett ki a szak­szer­ve­zet­bõl, és ala­pí­tott újat.
Ezek után lo­gi­ku­san fo­gal­ma­zó­dott meg a gon­do­lat: a vál­la­lat le­gyen a mun­ká­so­ké. Mint sa­ját­já­hoz vi­szo­nyult a cég­hez a ve­zér­igaz­ga­tó és a ve­zér­kar is. Fej­lõ­dött is Herend. Még a kül­csín meg­újí­tá­sá­ra is fu­tot­ta. Jól ment az ex­port, mert az 1985-ben meg­ka­pott kül­ke­res­ke­del­mi önál­ló­ság mi­att ki­ala­kult ru­tin se­gí­tett, és a te­vé­keny­sé­get vég­zõ szak­em­ber­gár­da szín­vo­na­las és el­kö­te­le­zett mun­kát vég­zett. Mert el­sõ volt a tech­ni­ka, és a kor­sze­rû­sí­tést so­ha nem he­lyez­ték a bér­ki­fi­ze­té­sek elé. An­nak el­le­né­re, hogy a dol­go­zói tu­laj­don esz­köz le­he­tett vol­na az arány­ta­lan bér­eme­lés­re is. Te­gyük hoz­zá, a mun­ká­sok így is jól ke­res­tek, az ipa­ri át­lag fe­lett, és a cég meg­õriz­ve a szo­ci­á­lis inf­rast­ruk­tú­rát, sok­kal töb­bet tu­dott nyúj­ta­ni, mint a bé­rek. Tud­ták a cég ve­ze­tõi is, hogy több em­bert fog­lal­koz­tat­nak, mint amit a ha­té­kony­ság kö­ve­tel, de amíg er­re fe­de­zet volt a dol­lár ár­fo­lya­má­ból, úgy ér­té­kel­ték, hogy ez a „be­ru­há­zás” meg­té­rül a ma­ga­san kép­zett mun­ka­erõ ma­gas szín­vo­na­lon el­vég­zett mun­ká­já­ban.
2001-ben kez­dõd­tek a ne­héz­sé­gek, ami­kor a fo­rint/dol­lár re­lá­ció a cég szá­má­ra ked­ve­zõt­le­nül kez­dett ala­kul­ni. A pi­ac­szer­zés új út­jai nem hoz­ták meg a várt ered­mé­nye­ket. A ve­zér­igaz­ga­tó nem tu­dott lé­pést vál­ta­ni. Az új igaz­ga­tó és a ki­cse­ré­lõ­dõ, jó­részt az igaz­ga­tó ko­ráb­bi mun­ka­he­lye­i­rõl ki­ke­rü­lõ ve­ze­tõ­sé­gi ta­gok te­vé­keny­sé­ge hi­bás stra­té­gi­án ala­pult. Az ered­mé­nyek nem ja­vul­tak, sõt ra­di­ká­li­san rom­lot­tak, s meg­nõt­tek a presz­tízs­fo­gyasz­tá­sok és a ve­ze­tõi jö­ve­del­mek. Már-már a ko­ráb­bi, biz­tos pi­a­cok is vesz­ni lát­szot­tak. A fo­lyo­só­kon plety­kák ke­ring­tek tö­meg­ter­me­lés be­ve­ze­té­sé­rõl, pri­va­ti­zá­lás­ról, fú­zi­ó­ról. 2005-ben a vál­ság ki­tel­je­se­dett, a nye­re­ség drasz­ti­ku­san csök­kent. Az igaz­ga­tó­ság – a tu­laj­do­no­si szer­ve­zet kez­de­mé­nye­zé­sé­re és tá­mo­ga­tá­sá­val – me­nesz­tet­te az igaz­ga­tót.
A vál­la­lat új ve­zér­igaz­ga­tó­ja „ré­gi”, meg­fe­lel a he­ren­di ha­gyo­má­nyok­nak, hi­szen a ve­ze­tõk Herenden min­dig is be­lül­rõl ke­rül­tek az él­re. Vis­­sza­ke­rült egy sor me­nesz­tett szak­em­ber is a he­lyé­re. Az új igaz­ga­tó a tu­laj­do­no­si szer­ve­zet ve­ze­tõ­je, irá­nyí­tá­si kulcs­sza­va pe­dig a nagy­ko­a­lí­ció: a vál­la­lat stra­té­gi­ai dön­té­sei rend­re a szak­szer­ve­ze­tek­kel, az üze­mi ta­nác­­csal, a mun­ka­vál­la­lói-tu­laj­do­no­si szer­ve­zet­tel és az igaz­ga­tó­ság­gal való egyez­te­tés ered­mé­nyei. Ne­héz, de szük­sé­ges in­téz­ke­dé­sek so­ra kö­vet­ke­zett: a fel­sõ ­ve­ze­tõi ja­va­dal­mak drasz­ti­kus csök­ken­té­se, lét­szám­csök­ken­tés, a vál­la­la­ti fe­gye­lem erõ­sí­té­se, a pa­zar­ló vál­la­la­ti ki­adá­sok vis­­sza­szo­rí­tá­sa. A 2005-ös vál­ság hul­lá­mai má­ra el­ül­ni lát­sza­nak. 2006-ban a ma­nu­fak­tú­ra már az el­õzõ négy év leg­jobb adó­zás elõt­ti ered­mé­nyét ér­te el. Nemcsak a jö­ve­del­me­zõ­ség ja­vult, de az idén már bi­zo­nyos jut­ta­tá­sok­ra, tá­mo­ga­tás­ra is telt.
A mun­ka­vál­la­lók Herenden jó gaz­dái vol­tak vál­la­la­tuk­nak. A vál­ság meg­ol­dá­sá­nak mód­já­ban dön­tõ sze­re­pe volt a mun­ka­vál­la­lói kol­lek­tí­vá­nak, ab­ban is a tu­laj­do­no­si szer­ve­zet­nek és ve­ze­tõ­i­nek.

A BVM-Épelem be­ton­ele­me­ket, pa­ne­le­ket gyárt. Ered­mé­nyes­sé­ge nagy­mér­ték­ben függ az épí­tõ­ipa­ri kon­junk­tú­rá­tól.
Ez a vál­la­lat is mun­ka­vál­la­lói tu­laj­don­ban van. Az MRP ré­sze­se­dé­se má­ra már 51 szá­za­lék alá csök­kent, de a tu­laj­do­nos­társ sem kül­sõs: a ve­ze­tõi MBO és a mun­ka­vál­la­lók egyé­ni­leg. A cég fi­zi­kai ál­lo­má­nyá­nak zö­mét be­ta­ní­tott mun­ká­sok ad­ják. A lét­szám a pri­va­ti­zá­ci­ót kö­ve­tõ­en drasz­ti­ku­san, szin­te a fe­lé­re csök­kent. A cég 1992-ben ön­csõ­döt je­len­tett, majd in­gat­lan­jai ér­té­ke­sí­té­sé­vel hely­ze­tét sta­bi­li­zál­ta. Ma nye­re­sé­ge­sen mû­kö­dik. Az igaz­ga­tó, aki ta­gad­ha­tat­la­nul és vál­lal­tan a cég irá­nyí­tó­ja, tu­laj­do­no­si ré­sze­se­dé­sét 33 szá­za­lék kö­rül tart­ja. Nem kell több, mond­ja, el­kép­ze­lé­se­it a töb­bi tu­laj­do­nos és a ve­ze­tõ­tár­sak meg­gyõ­zé­sé­vel kell meg­va­ló­sí­ta­nia. Sze­rin­te min­den cég­ben ré­sze­sed­ni­ük kell a mun­ka­vál­la­lók­nak: 30-40 szá­za­lék tu­laj­don­lá­sa nem­csak az együtt­mû­kö­dé­sen ala­pu­ló vál­la­la­ti kul­tú­ra ki­ala­kí­tá­sá­nak a fel­té­te­le, ha­nem a mun­ka­vál­la­lók „fel­eme­lé­sé­nek” is esz­kö­ze. A tu­laj­do­non ala­pu­ló rész­vé­tel a vál­la­lat éle­té­ben és a dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ban ál­lan­dó kép­zést és kom­mu­ni­ká­ci­ót igé­nyel. A tu­laj­do­nos-mun­ka­vál­la­lók a kez­de­tek­tõl kép­ben van­nak, szem­lé­le­tes áb­rák se­ma­ti­zál­ják szá­muk­ra a szer­ve­ze­tet, a kom­pe­ten­ci­á­kat, az adott­sá­gok/ered­mény­mu­ta­tók vi­szo­nyát. Táb­lá­za­tok, gra­fi­ko­nok mu­tat­ják a vál­to­zá­so­kat, az ered­mé­nye­ket. Az el­já­rá­sok, „patternek” so­ra kül­föl­di auditok el­vá­rá­sa­i­nak fe­lel meg. Más te­rü­le­te­ken az ESOP (ame­ri­kai MRP) „leg­jobb gya­kor­la­tá­nak” meg­ol­dá­sa­it ve­zet­ték be. – Min­den­ki ta­nul és ta­nít – mond­ja az igaz­ga­tó. A kép­zé­sek és a fó­ru­mok rend­sze­re egy­re lej­jebb vi­szi az in­for­má­ci­ót, az ös­­sze­füg­gé­se­ket. A fó­ru­mok kö­te­le­zõ­k, és mun­ka­idõ­ben van­nak, így min­den­ki részt vesz raj­tuk. A ta­nács­ko­zá­sok egy ré­sze so­ros el­nök­sé­gi rend­szer­ben mû­kö­dik: min­den részt­ve­võ ad­hat ki fel­ada­tot, és el­len­õriz­het, ha rá ke­rül a sor.
A sok ele­mé­ben tu­da­to­san ki­épí­tett vál­la­la­ti kul­tú­ra fó­ru­mai és ese­mé­nyei min­dig a kö­zös ér­té­kek hang­sú­lyo­zá­sá­val kez­dõd­nek: a vál­la­lat sor­sa, tel­je­sít­mé­nye a mun­ka­vál­la­ló sor­sa is. Csak együtt gya­ra­pod­hat­nak, mint ahogy a hát­rá­nyos kö­vet­kez­mé­nye­ket is kö­zö­sen kell el­vi­sel­ni­ük. A fe­le­lõs­sé­get nyil­ván­va­ló­an csak a tel­je­sít­mény­re va­ló rá­ha­tá­suk mér­té­ké­ben vál­lal­hat­ják a mun­ka­vál­la­lók: az el­iga­zo­dást a nyil­vá­nos és tré­nin­ge­ken el­sa­já­tít­ha­tó kom­pe­ten­cia és ér­té­ke­lõ ská­lák se­gí­tik. A vál­toz­ta­tá­so­kat min­dig át­be­szé­lik. Az ösz­tön­zõk, a ju­tal­mak és a bün­te­té­sek konk­ré­tak és cél­irá­nyo­sak. A meg­fe­le­lõ vál­la­la­ti lég­kör ki­ala­ku­lá­sá­nak szer­ves tar­to­zé­kai a BVM-es ün­ne­pek, ren­dez­vé­nyek.
Az ered­mé­nyes gaz­dál­ko­dás idõ­sza­ká­ban a vál­la­lat­irá­nyí­tás ed­dig so­rolt ele­mei ma­guk­tól hoz­zák a mun­ka­vál­la­lók azo­no­su­lá­sát cé­gük­kel. Ugyan­ak­kor a pi­a­ci igé­nyek hul­lám­he­gyei-hul­lám­völ­gyei fo­lya­ma­tos, adott eset­ben ked­ve­zõt­len kö­vet­kez­mé­nyek­kel já­ró al­kal­maz­ko­dást igé­nyel­nek. Itt a tu­laj­do­nos-mun­ka­vál­la­lók sta­bil fog­lal­koz­ta­tá­sa ki­in­du­ló­pont, a ru­gal­mas­ság esz­kö­ze pe­dig az al­vál­lal­ko­zók idõ­le­ges, igény sze­rin­ti al­kal­ma­zá­sa. A gyors pi­a­ci al­kal­maz­ko­dás nél­kü­löz­he­tet­len ele­me a tár­sa­ság ha­té­kony irá­nyí­tá­sa is. A te­vé­keny­ség tí­pu­sa, a mun­ka­erõ-ál­lo­mány kva­li­fi­ká­ció sze­rin­ti ös­­sze­té­te­le más cé­gek­nél is az egy­sze­mé­lyes autoriter ve­ze­tés ki­ala­ku­lá­sá­nak ked­vez. En­nél a cég­nél az el­len­súly a már rész­le­te­zett, bel­sõ in­for­má­ci­ós-kom­mu­ni­ká­ci­ós rend­szer mû­köd­te­té­se és az igaz­ga­tó sze­mé­lyé­nek hi­te­les­sé­ge.

Két vál­la­lat, két­fé­le vál­la­la­ti kul­tú­ra, el­té­rõ ve­ze­té­si kon­cep­ci­ók, kü­lön­bö­zõ ha­gyo­má­nyok. Le­het­ne még so­rol­ni, hi­szen tu­dunk olyan MRP-rõl, ahol a vál­la­lat el­len­sé­ges ki­vá­sár­lá­sát aka­dá­lyoz­ta meg a 10 szá­za­lé­kos tu­laj­do­no­si ré­sze­se­dés­û MRP.
Ezek­nél a cé­gek­nél biz­to­sak le­he­tünk ab­ban, hogy a szer­ve­zet al­kal­maz­ko­dá­sa so­rán a mun­ka­vál­la­lók ér­de­ke­it fi­gye­lem­be ve­võ meg­ol­dá­sok szü­let­nek. A gaz­da­sá­gi szo­ci­a­li­zá­ció kö­vet­kez­mé­nye az is, hogy a fog­lal­koz­ta­tás esz­köz­tá­ra a tör­vény­nek meg­fe­le­lõ, a mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok pe­dig ren­de­zet­tek. Ezek­nek a vál­la­la­tok­nak a köz­pon­ti költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tá­sa eb­bõl a szem­pont­ból biz­to­san ke­ve­sebb koc­ká­za­tot rejt, mint más vál­la­lat­cso­por­to­ké. Tör­té­ne­tük is­me­re­te azért sem fe­les­le­ges, mert a tu­laj­do­nos­vál­tás­ok, a cég­ala­ku­lá­sok-meg­szû­né­sek és -át­vé­te­lek bi­zo­nyos kö­rül­mé­nyei, gaz­da­sá­gi szi­tu­á­ci­ók, erõ­vi­szony­ok te­rem­tet­te kon­tex­tu­sok is­mét­lõd­nek.

A szer­zõ köz­gaz­dász-szo­ci­o­ló­gus