Küzdelem a sivataggal

Kína óriási erőfeszítések árán próbálja megfékezni az elsivatagosodást, de nemigen van oka derűlátásra – nyilatkozta tegnap a kínai erdőgazdálkodási miniszter helyettese az ENSZ égisze alatt Pekingben megtartott nemzetközi konferencián. Zhu Lieke elmondta: az ázsiai ország egyötödét borítja a felfelé terjeszkedő terméketlen talaj, amely az évtizedeken át folytatott kíméletlen erdőirtás és a túllegeltetés miatt már a Sárga folyó felé tart. Egyebek között a tibeti fennsíkot és Belső-Mongólia egyes részeit is fenyegeti. Becslések szerint már ötszázezer négyzetkilométer kiterjedésű földterületet kellene visszahódítani, miközben további 320 ezer négyzetkilométert boríthat el a homok – írta a Reuters.
A kínai kormány már több milliárd dollárnak megfelelő összeget költött a fásításra, és minden munkára fogható embert kötelezett arra, hogy évente legalább öt fát elültessen. Ám annak ellenére, hogy az utóbbi években telepített fasorok hossza már vetekszik a Nagy Kínai Faléval, a siker eléggé szerénynek mondható. A csemetéknek csak kis százaléka ered meg, mert a talajban már nincs elég nedvesség. Zhu Lieke szerint a kilátások azért is rosszak, mert azokon a területeken, ahol megpróbálják visszafordítani a káros folyamatot, ott változatlanul folynak azok a tevékenységek, amelyek a jelenséget előidézték.
A sivatag egyre falja az értékes termőföldeket, és mind több muníciót szállít a homokviharoknak, amelyek minden tavasszal végigkorbácsolják az ország északi részét. Ezek hatása már Dél-Koreában és Japánban is érezhető.
Peking szeretné, ha a főváros a nyári olimpia idejére mentes lenne a homokviharoktól, ezért növénytelepítési kampányt indított. Ám, ha nem sikerül néhány éven belül látványos győzelmet aratni a sivatag fölött, a pesszimista jóslatok szerint a fővárost néhány évtized múlva elnyelheti a homok.