Légmentes zár

Nagy államok főinek, másként nagyállam-főknek az érkezésekor, újabban saját „közjogi méltóságaink” nyilvános szereplésekor szigorú biztonsági intézkedéseket léptetnek életbe. A sajtóban (médiában) ekkor gyakran halljuk: „Az operaház környékét hermetikusan lezárták.” Sőt egyre többször még ekképp fokozva is: „A szálloda környékét a szó szoros értelmében hermetikusan lezárták…”
Elgondolkodtam, hogy ha hermetikusan, ráadásul szó szerint értve zárnák le a szállodát és a környékét, mennyi ideig bírná ki a nagyállam-fő avagy a közjogi méltóság. Levegő nélkül. Ugyanis a hermetikus szó (a fizikából eredő) első, szótári jelentése: légmentes, légmentesen elzárt. Gondolom, öt percig se. A nagyállam-fők és közjogi méltóságok azonban nem a szó szoros értelmében hermetikusan lezárt szállodában szoktak elhunyni, tehát akkor mégsem a szó elsődleges, ma már köznapi jelentésével van dolgunk.
Hanem a másodikkal. A szótárak szerint ugyanis a sajtónyelvben a hermetikus: hozzáférhetetlen, elzárt. Tehát már nem légmentesen… És ha így tekintjük, akkor valóban lehet valami szó szerint hermetikus, azaz a szó szoros értelmében hozzáférhetetlen, elzárt.
Írásom itt véget is érhetne, talán annyi tanulsággal, hogy a szavak jelentése változik; bővül vagy szűkül, ráadásul vannak, akik csak egy jelentést ismernek, míg mások többet. Akik többet, mert sokat olvastak, például mitológiát, ismernek más nyelveket, azok számára a szavak jelentései közötti játék finomabb, érzékenyebbek a szóhasználatra.
Nyilván ezért van az, hogy néhányan mosolyognak a „szó szerint” hermetikusan elzárt politikusokon. A „szó szerint” vagy a „szó szoros értelmében” kifejezések ugyanis a magyar nyelvben a szavak első, alap- vagy állandó jelentésére figyelmeztetnek. A Magyar szólástárban meg is található ez a kifejezés: „a szöveg vagy a kijelentés nem átvitt értelmében ért vagy vesz valamit”, illetve: „nem érti meg valaminek a lényegét”.
A lényeg megértéséhez vezető út a hermeneutika, a szövegértelmezés és a szövegmagyarázat művészete. A szó görög jelentése: hermészi. Végső soron a görög herméneutész (magyarázó), illetve a herméneuó (magyaráz, értelmez, tolmácsol) szóra megy vissza, s nem kétséges, hogy Hermész, az istenek hírnökének neve is innen származik. Hermész mindamellett a leleményesség, az ügyesség istene, a kereskedők és a tolvajok (ma azt mondanánk: politikailag nem korrekt kapcsolat, de mit tegyünk, mitológia!) pártfogója, a holt lelkek vezetője, a lant, a pásztorsíp és a betűvetés feltalálója, a szónokok segítője. Sokarcú isten, aki ért a betűvetéshez, hírvivésre szegődik, segít az eligazodásban, de olykor füllent vagy lop… Ne is folytassuk. Hermész Triszmegisztosz (Háromszoros Hermész, voltaképpen az egyiptomi Thot isten másik neve) néven a mágia, az alkímia legendás egyiptomi képviselőjét is látják benne. Ennek nyomán beszélünk hermetikus (hermészi, azaz elzárt, titkos) asztrológiai, alkímiai, vallási irodalomról, illetve hermetikus (hozzáférhetetlen, csak a beavatottaknak szóló) vallási kultuszról, illetve művészeti irányzatról. Hermetizmus néven külön is emlegetve például az olasz irodalomban.
A magyar írásbeliségben a hermetikus (korábban latinos formában: hermetice) szó már régóta (a XIX. század óta föltétlenül) jelen van. Például: hermetikus (titkos, elzárt) magányban élnek a szerzetesek. A XX. században a fizikai jelentés került előtérbe: hermetikusan (légmentesen) záródó ablak. Ma pedig a sajtónyelvi jelentés terjed: a területet hermetikusan (hozzáférhetetlenül) lezárták.
A titkosságból, az elzártságból így lett a századok folyamán fizikai légmentesség, majd pedig ismét elzártság, hozzáférhetetlenség, érinthetetlenség. Az ókori istenektől eljutottunk a ma – média által sztárolt – isteneiig. Még mondja valaki, hogy a történelem (és a nyelv) nem ismétli önmagát!