Médiamalom

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ebben lehet valami, hiszen közismert a helóták és a magyar polgári pilóták kölcsönös rokonszenve, aminek nagyon szép megnyilvánulása volt a vasárnap Budaörsön lezajlott első helóta–pilóta-találkozó. A Korkürából érkezett Penesztész, a görög-akháj küldöttség vezetője a találkozó megnyitóján elmondott beszédében rámutatott, hogy a helóták, amióta az eszüket tudják, csodálattal tekintenek az égre, ha repülőt vesznek észre. Abbahagyják a munkát, és a láthatár széléig követik a szemükkel. De csak a Malév gépei vannak rájuk hatással. Hogy miért? Mert méltósággal hasítják a levegőt, a hangjuk nem fülsértő, inkább bensőségesen duruzsoló, lélekhez szóló, ráadásul a farkukon díszelgő piros-fehér-zöld felségjelzés gyógyító energiát sugároz. Arra pedig a jövőben is nagy szükségük lesz, hiszen a poliszokban alantas munkát végző vagy éppen a földeken látástól vakulásig dolgozó, jobbágysorban tartott helótáknak valahonnan erőt kell meríteni. Arra a kérdésre, hogy a helóták szeretnének-e egyszer az életben repülőgépen utazni, Penesztész talányos válasz adott: „Erről kérdezze a bátrakat, de minden helóta bátor, mint a sas!” A vendégek egyébként harci szekereken érkeztek Magyarországra.
De mit mond a másik fél? Görögország fölött repülve a magyar pilóták mindig is magukon érezték a helóták érdeklődő, ugyanakkor elismerő tekintetét, nem csoda, ha lassanként lelki híd épült közöttük. A pilóták közül sokan lelték kedvüket az ókori Görögország történelmének tanulmányozásában, sőt néhányuk a nyári szabadságát kihasználva el is látogatott Thébába, Mükénébe és Trójába, ahol helóta családok szívélyes vendéglátását élvezték. Tavaly nyáron Kauffmann Béla rádiósnavigátor kezdeményezésére a Budapest– Athén légi járat hajózó személyzete összeadta a pénzt tíz pharszaloszi helóta szabadságának megváltására, tavasszal pedig a ragyogó szépségű utaskísérő, Bakonyi Kitty házasságot kötött az orkhomenoszi Kalüdonnal, a nagy erejű kőfaragóval.
A budaörsi találkozó délelőttjén a pilóták légi parádéval lepték meg a helótákat, akik délután hadijátékkal kedveskedtek, bemutatták az időszámításunk előtt 462-ben kitört messzéniai helótafelkelés látványosabb mozzanatait. A napot éjszakába nyúló ökörsütés zárta. A helóták holnap Budapest nevezetességeivel ismerkednek, és kedden indulnak haza.
És most néhány gyorshír.
A ma hajnalban Eresztő és Bátylaka között frontálisan, mindannyian szörnyet, a vizsgálat szerint áttért a menetirány szerinti, mindkettőt életveszélyes, nem messze innen török kamion, a szalagkorlátot áttörve, szerencsére a meglepetésen kívül senkinek.
Terjed a járványos, főleg a húsz év alattiakat, magas lázzal jár, amint valaki szaggató fejfájást, hányingert vagy bőrpírt, legutóbb a nyolcvanas években, állati eredetű hulladékot engedély nélkül, ajánlatos a gyakori kézmosás, valószínűleg a közeli szemétlerakó, a lakosság már évek óta, az országgyűlési képviselő is többször hiába.
Balatonszemesnél a búvárok három napig megfeszített munkával, a kikötői személyzet nem figyelt fel, szerény fiúnak ismerték, de amióta a viharjelzés, az illetékeseknek el kell gondolkozni.
Ittasan beleesett, korábban már el akarták bontani, ki hinné, hogy a család sem tudta megakadályozni, minden pénzét, a lopástól sem riadt vissza.
Szóváltás közben, a szomszédok többször feljelentették, régi haragosa, látták ólálkodni, az ügyeletes orvos tájékoztatása szerint, valószínűleg maradandó.
A tavasz közeledtével menetrendszerűen, csak olyan gombát szedjünk fel, az öttagú család szombat délután, a szülőket helikopterrel, szerencsére a gyerekek csak keveset, a legnagyobb fiú állami gondozásban, az apa közismert, a polgármester soron kívüli segélyben, csak aki ismeri vagy a piacon.
És megint elölről.