(mi történt Dzsíbíszível I. )

Kristóf Attila
2008. 02. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, emlékszik-e rá a nyájas olvasó, hogy karácsony előtt néhány nappal egy hajléktalanról írtam a Magyar Nemzetben, akivel jó, mondhatni baráti kapcsolatot ápolok. Akkortájt köszöntöttek be a jeges éjszakák, s engem lelkifurdalással elegy aggodalom fogott el, hogy Dzsíbíszít elviszi a tél. Írásom végén volt egy kérés: aki tud valami fedett helyet, ahol meghúzhatná magát, értesítsen engem.
Dzsíbíszí nem könnyű eset. A maga módján liberális, a szabadságot többre becsüli még Kókánál is, de ő ezért bizonyos kényelmetlenségeket vállal. Az adott időszakban egy Rákóczi úti ház gangról nyíló elhagyott WC-jében aludt, hónapok óta nem fürdött, ruházatát a kukázás kissé megviselte, büszkén mondhatom: az egész EU-ban talán ő volt a legelhanyagoltabb küllemű hajléktalan. Semmiféle igazolvánnyal nem rendelkezett, s nem akart megbecsült tagja lenni a társadalomnak. Mindebből eredően, ahogy nekem elpanaszolta, tetőtől talpig viszketett. Én úgy véltem, a viszketést és kiütéseit atkák okozzák, ezért elsőrendűnek látszott hősünk megfürösztése és fertőtlenítése. Munkaruházatát pedig legjobb lesz elégetni. A Barát utcában, ahol történetünk egy része játszódik, az idő tájt híre kelt, hogy a Máltai Szeretetszolgálat egyik menhelyén az utcáról bemenve is fürödni lehet. Ám kiderült, hogy csak tüdőszűrési papírral, tetvetlenséget és rühetlenséget igazoló okmányokkal rendelkezők használhatják a fürdőt (miként erre nekem is gondolnom kellett fürdőszobánk esetleges átengedésével kapcsolatban). Sikerült kiderítenem, hogy a Gyáli úton az ÁNTSZ-nél fertőtlenítenek és fürösztenek, ott viszont – célszerűen – épp a tetvességnek és a rühességnek kellett fennállnia. Szóba jött még egy Kürt utcai speciális objektum, ahol reggel nyolctól tízig tisztálkodhatnak a hajléktalanok. Dzsíbíszí azonban – állítása szerint – a WC-ülőkén oly mélyen aludt nap nap után, hogy képtelen volt időben odaérni. Világossá vált előttem, hogy valamiért iszonyodik a Kürt utcától. Közben a máltaiak egyik ügyvivőjétől azt az (illegális) tanácsot kaptam, vigyem be viszkető barátomat a Fő utcai szeretetkórházba; ha kész helyzet elé állítom az ottaniakat, s ráadásul újságíró vagyok, nem fognak elzavarni. Ám amikor Dzsíbíszí meghallotta a Fő utca nevét, gondterhelten közölte, hogy ott van a katonai ügyészség, s ha igénybe veszi a máltaiak szolgálatait, rásütik, hogy hazaáruló. Ez ellen nem volt érvem.
Közben a Barát utca népe is megmozdult. Többen anyagi segítséget ajánlottak fel, a sarkon lévő Bognár Cukrászat tulajdonosai pedig komplett felsőruházatot vásároltak egy exkluzív turkálóban, egyre jobban viszkető és fázó hősünknek, én alsóruhákról gondoskodtam. S ekkor, mi mást mondhatnék, a jó Isten közbeavatkozott. Régi kollégám, Kertész Péter könyvbemutatójára voltam hivatalos, amit karácsony előtt egy héttel a Dankó utcában, az Oltalom Karitatív Egyesület székhelyén rendeztek. Itt találkoztam Iványi Miklóssal, az Evangéliumi Testvér Közösség lelkészével, az egyesület egyik vezetőjével. Vázoltam neki a probléma lényegét, mire ő a legnagyobb természetességgel és jóindulattal felajánlotta, hozzam el Dzsíbíszít bármikor az Oltalomhoz, orvosi ellátást kap, fürödhet, fertőtlenítik, ott is aludhat egy-két napig, a papíroktól eltekintenek.
Hajléktalan barátom már annyira viszketett és fázott, hogy meghökkenésemre, mindenbe belement. Csak azt kérdezte: „Ott imádkozni is kell?” Mondtam neki, hogy ajánlatos, de nem muszáj. Ugyanezen a napon este kapcsolatba léptem azzal az idős hölggyel, Disztl Jánosnéval, aki egyedüliként jelentkezett a Magyar Nemzetben közzétett kérésemre, s felajánlotta Óbuda határában lévő fűthető víkendházát Dzsíbíszínek.
Az ezután történtekről beszámol majd a következő Én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.