Úgy néz ki, a közelgő népszavazáson valamelyest csökkennek majd a választási betyárok esélyei. A voksturizmusra, a választók szervezett utaztatására sem lesz sok lehetőség, sőt a mozgóurnát is írásban, előzőleg kell kérni. Valószínűleg befellegzett a trükközésnek, a haramiák is kénytelenek lesznek becsületesen eleget tenni állampolgári jogaiknak.
Hol vannak már a régi szép kékcédulás idők (1947-ben), amikor egyetlen teherautónyi ember is képes volt „leszavazni” tíz-tizenkét településen, mire aztán megtudhatta az ország, hogy ő végeredményben Rákosi Mátyást szereti, de őt aztán nagyon.
Ugyanakkor most is vannak dilemmák. A referendum kérdései más-más színű (lila, fehér, illetve zöld) papírra kerülnek majd, arról azonban még nincs hivatalos határozat, melyik kérdéshez melyik szín tartozik majd. Nem akarok előre huhogni, de félek ettől a színkavalkádtól. A kaméleonok mindenre képesek…
Az egészből csak annyi a biztos, hogy Gyurcsány Ferenc ülepébe mostanában legfeljebb egy márkásabb ütve fúróval lehetne egy zabszemet elhelyezni. Végtelenül be van gazolva Fletó. Mozdulataiból a maradék koordináció is eltűnt, végtagjai kezelhetetlenül lobognak maguk után, mondataiból pedig – bár nagy pátosszal fogalmaz – csak a fülnek kellemetlen visszhang marad meg az emberben. (Valamelyik szeretetszolgálatnak kellene a szárnyai alá venni szegényt, mégsem maradhat itt, mint egy mumifikálódott KISZ-torzó…)
A kormánypártok is vérszegénynek látszanak a népszavazás előtti napokban, Kóka pártelnök arcáról például napok óta eltűnt a felhőtlen derű, már az anyázása sem a régi. Aritmikusan imbolyog fel a szószékre, s mond egy halom összefüggéstelen marhaságot. Gyurcsány és Kóka sóhajtoznak, most kéne igazán egy szavazási trükk…
taktaharkányi önkormányzat
Újabb település köti feltételekhez az ingatlanvásárlást
