Néhány centiméterrel lejjebb csúszott a glóriánk, így hurok lett belőle – Skaliczky László tegnap délelőtt metszően pontos képpel írta le, mennyit változott a magyar csapat esélye és megítélése szerda este mindössze másfél óra leforgása alatt. Az Izlandtól elszenvedett 36-28 Skaliczky szövetségi kapitányi pályafutása egyik legsúlyosabb veresége, pontosabban negatív csúcsbeállítás (a 2004-es Eb-n a franciák intézték el a mieinket 29-21-re), és mivel 2001 augusztusában nevezték ki posztjára, ez nem akármilyen adat. E traumáig nemhogy az olimpiai selejtező, de az Eb-elődöntő is karnyújtásnyira volt, tegnapra azonban egyetlen szalmaszál maradt, és azt az aktuális ellenfelek, a franciák mellett a svédek, a németek, sőt a stavangeri résztvevők is szaggatták. Az izlandi meccs képével együtt ez olyan sokkszerű volt, hogy otthonról meg is érkeztek az ilyenkor szokásos „hírek” a csapategység bomlásáról. Az alapot a televíziós közvetítés, azon belül is egy időkérés szolgáltatta, amely alatt Gál Gyula eleresztett egy közepes erősségű káromkodást. Hajdu János küldöttségvezető mindezt így kommentálta: „Vannak feszültségek, de ezek pillanatnyi szakmai ellentétekből fakadnak, világversenyen az ilyesmi mindennapos. Kétszázas pulzusnál érthetően nem a légy szíves az általános kötőszó. Gál és Nagy Laci, az állítólagos viszálykodók viszonyáról pedig annyit, hogy egy szobában laknak, étkezésnél egymás mellett ülnek, olyan nagyon rosszban nem lehetnek.”
Való igaz, Gálnak nem a szájára, hanem a kezére kellett volna sokkal jobban vigyáznia, mert ha közel arra lenne képes, mint a tavalyi németországi vb-n, akkor a svédeket kedden minden bizonnyal legyalulja együttesünk. Így viszont Gál tegnap már ki is maradt, hisz sérülése még mindig nyilvánvalóan akadályozza a labdafogásban. Ez pedig egy beállónál valamivel fontosabb, mint a feltétlen ragaszkodás a virágnyelvhez.
Az igazság megint sokkal hétköznapibb, egyben szomorúbb is: szünet után az izlandiak túlfutották a mieinket, akik lábbal képtelenek voltak követni őket. A kérdés az volt, tegnapra sikerül-e az új, szerényebb és szürkébb célért is mozgósítani a tartalék energiákat, mert abban bízhattunk ugyan, hogy a már holtbiztos csoportelső franciák a cseresorukat játszatják, de abban aligha, hogy ők szándékosan megadnák magukat.
Mivel Fazekas 58 százalékos hatékonysággal védett az első félidőben, Zubai mind a négy ziccerét értékesítette, és Ilyés is harminc perc alatt vágott ötöt, a 27. percre 15-8-ra elhúzott csapatunk. Az Eb-címvédő nagyágyúi közül Karabatic a 23. percben, Narcisse pedig fordulás után lépett pályára, előbbinek döntő szerepe volt abban, hogy szünetre 15-11-re mérséklődött a különbség, majd a 39. percben, 17-17-nél máris megtörtént az egyenlítés. Karabatic újra visszaült a padra, a magyar csapat viszont szerencsére felállt, és az ezen az Eb-n új dimenzióba lépett, kilencgólos Ilyés vezérletével, no meg a két Iváncsik, Törő és Eklemovics vagány játékával 31-28-as diadalt aratott.
Ha létezik tartózkodó boldogság, akkor Skaliczky László azzal mondta: „Még nem tudom, mire megyünk ezzel a győzelemmel, de legalább nagyon szép volt.” Este kilencre részben megszületett a válasz: mivel a németek 31-29-re verték a svédeket, másodikok lettek, a skandinávok harmadikok, a mieink pedig negyedikek. Tehát a számunkra legkedvezőtlenebb variáció jött be.
Sajnos a másik ágon a horvát–norvég meccsen is. Az itteni 23-23-as döntetlen azt jelenti, hogy a két harmadik, Svédország és Norvégia utazhat az olimpiai selejtezőre, Magyarország pedig végleg búcsút inthet az Eb-nek és Pekingnek.
Az a bizonyos hurok tehát valamivel feljebb emelkedett, mégis szorítja a nyakunkat.
Eredmények. I. középdöntő, Trondheim: Spanyolország–Izland 33-26, Magyarország–Franciaország 31-28, Németország– Svédország 31-29. A csoport végeredménye: 1. Franciaország, 2. Németország, 3. Svédország, 4. Magyarország, 5. Spanyolország, 6. Izland.
Irán
Az iráni elnök is megsebesült a háborúban
