Rendkívüli állapot és előre hozott választások

Sokan értekeztek már az elmúlt másfél évben arról, hogy az előre hozott választások megoldhatnák a belpolitikai válságot. Egyrészt sokan latolgatták, van-e esély előre hozott választásokra. Másrészt vita folyt arról is, hogy ez jó dolog lenne-e. Politikai helyzetmegítélés és politikai filozófiai alapállás kérdése, hogy milyen választ adunk ezekre a kérdésekre. Mindezekhez most nem kívánok hozzászólni. Felbukkant viszont egy harmadik érvelés az előre hozott választásokkal kapcsolatban, amihez igen. Fricz Tamás (Egy bevált korrekciós intézmény, Magyar Nemzet, 2007. december 31.) az előre hozott választások melletti érvelésnek közjogi-alkotmánytani megalapozást kívánt adni. Cikkemben érvelésének három olyan gyengeségére szeretnék rámutatni, amelyek miatt törekvése kudarcot vallott. De nézzük előbb, mi a szerző tézise.
Fricz cikkében az előre hozott választásokat úgy tárgyalja, mint az európai demokráciáknak egy olyan, válsághelyzetre kialakult korrekciós intézményét, amely segítségével a nép idő előtt visszavonhatja a parlamentre átruházott szuverenitást. Két választás között ugyanis nagyot változhat a társadalom véleménye, és az idő előtti választás korrekciós eszköz arra, hogy a társadalom többsége visszavonja a felhatalmazást, ha azt indokoltnak érzi. Még inkább így van ez, ha nem a nép véleménye változik, hanem a kormány fordít hátat választási ígéreteinek, és mandátumát megszegve kormányoz. Fricz Tamás érvelése szerint: „A nép tehát ideiglenesen ruházza át szuverenitását a parlamentre, ám ez nem jelenti azt, hogy az átruházást a négyéves cikluson belül ne vonhatná vissza, ha megrendülnek a megbízás alapjai.”
Első állításom Fricz érvelésével kapcsolatban az, hogy teljesen félreérti a képviseleti kormányzás intézményét. Az ugyanis ebben a tekintetben pontosan azt jelenti, hogy a nép a ciklus közben nem vonhatja vissza a képviselőknek adott felhatalmazást. Az európai demokráciák nem ismerik az úgynevezett visszahívás intézményét. Az európai választók a parlamentet vagy a kormányfőt nem tudják úgy visszahívni, mint a kaliforniai polgárok a kormányzót. (Arnold Schwarzeneggert úgy választották kormányzóvá, hogy elődjét közvetlen szavazással a kaliforniai választópolgárok viszszahívták.) Fricz fent idézett állítása nemcsak minden közjogi alapot nélkülöz, de ellentétes a képviseleti kormányzás alapelveivel is.
Kétségtelen, hogy az európai demokráciákban létezik a parlamentfeloszlatás intézménye, és így léteznek idő előtti választások is. Ez azonban (második állításom) korántsem annak a következménye, hogy a „társadalom többsége indokoltnak érezheti a felhatalmazás visszavonását és új választások kiírását”. Sem a parlament önfeloszlása, vagy az államfő által történő feloszlatása esetén nem a nép cselekszik, ellentétben például a hazai népi kezdeményezéssel vagy a kaliforniai viszszahívás intézményével. A parlament idő előtti feloszlatása olyan eszköz, amelynek semmi köze sincsen a nép véleményéhez vagy annak megváltozásához. De nincs köze a népszuverenitás elvéhez sem. Teljesen másról van szó. Olyan intézményről, amely a parlamentáris kormányzat sajátja: törvényhozás és végrehajtás közötti egyensúlyi viszony, illetve kölcsönös függés rendszerének a következménye. A parlament feloszlatására akkor kerülhet sor, ha ez az egyensúly megbomlik. A parlament feloszlatásának joga ugyanis formálisan a végrehajtó hatalom fejéé, azaz az államfőé, de a gyakorlatban sokszor ez a kormányfői hatalom része. A törvényhozás feloszlatását a végrehajtás kezdeményezheti. Mindez az országonként eltérő szabályoktól is függ, de összességében a feloszlatásra három tipikus helyzetben kerülhet sor.
A parlamentfeloszlatás intézménye először is nem a nép, de még csak nem is a parlament, hanem elsősorban a kormány eszköze. A kormány ilyen helyzetben a parlament feloszlatásának fenyegetésével próbálja megzabolázni a renitenskedő parlamenti kormánytöbbségét. A parlamentfeloszlatás lehetősége itt a kormánybukatás ellensúlya. A parlament feloszlatásának másik tipikus esete az olyan parlamenti válság, amikor a pártok nem képesek (többségi) kormányt alakítani, és a helyzet megoldására az államfő új választásokat ír ki. A harmadik tipikus eset akkor áll elő, amikor maga a kormánytöbbség kezdeményezi a parlament feloszlatását azért, hogy a közvéleményben meglévő pillanatnyi előnyét (vagy relatív lecsökkent hátrányát) előre hozott választásokkal arra próbálja kihasználni, hogy több mandátumot szerezzen, mintha a választásokat később rendeznék.
Ami mindezekben közös, hogy a parlament feloszlatását nem a nép, hanem a politikai osztály, pontosabban a végrehajtó hatalom kezdeményezi. Fricz állításával ellentétben nem a népakarat és a kormánypolitika közti ellentét, hanem a pártok vagy a kormány és a parlament közti konfliktus vezet az előre hozott választásokhoz. Azaz az előre hozott választások intézménye valóban létezik, de nem azt szolgálja, hogy a népszuverenitás helyreálljon. Nem is arra, hogy a kormánypolitikával elégedetlenkedő nép a szuverenitás ideiglenes átruházásának visszavonását kezdeményezze, minként Fricz cikkében állítja, hanem azt szolgálja, hogy a végrehajtás és a törvényhozás parlamentarizmusban szükséges összhangja helyreálljon. Ez az összhang pedig Magyarországon nem bomlott meg, mivel a szocialista és szabad demokrata frakciók szilárdan a kormány mögött állnak.
Fricz közjogi érvelését Pokol Béla A magyar parlamentarizmus című, 1994-es könyvére hivatkozva fejti ki. Mivel ismerem Pokol könyvét, meg kell jegyeznem, hogy Fricznek az erre történt hivatkozása teljesen téves. A könyvből vett idézetei kiragadottak, és eltérő szövegkörnyezetébe helyezve teljesen más, eredeti értelmüktől ellentétes tartalmat kapnak. Pokol például arról írt, hogy a kormány – ha parlamenti többségét elveszíti – a parlamentet feloszlatva, előre hozott választásokon a néphez fordulhat; ezt Fricz olyan szövegkörnyezetbe helyezi, mintha a nép akarná visszavonni a felhatalmazását az akaratától eltérő politikát folytató kormánytöbbségtől. A parlament és kormány viszonyát tárgyaló fejtegetéséből vett idézeteket pedig a nép és a képviselői között keletkezett konfliktus kontextusába helyezi. Mindezek a Pokol könyvében kifejtettek (11–20. oldal) nem egyszerű elferdítését jelentik.
Harmadik állításom, hogy a parlamentfeloszlatás intézményének félreértése összefügg a rendkívüli állapot fogalmának következetlen használatával. A rendkívüli helyzet Fricz gondolatmenetében azért jön létre, mert a Gyurcsány-kormány az ígéreteit „szögre akasztó” politikájával megsértette a választásokon kinyilvánított demokratikus népakaratot, és így a kormány (és a parlament) elveszítette a legitimitását. Azaz a rendkívüli helyzetet a demokrácia sérelme idézi elő. Az európai parlamentáris rezsimekben a parlamentfeloszlatás viszont a parlamentarizmus működésének az egyik korántsem rendkívüli – legfeljebb ritkán alkalmazott – intézménye. Például koalíciós válság vagy parlamenti kormánybuktatás hívhatja életre, és nem a demokrácia válságának a következménye, mint Fricz gondolatmenetében. Fricz szerint az illegitim kormány menesztésére az előre hozott választások adhatnak a megoldást. Csakhogy láthattuk, hogy a parlamentfeloszlatás és az előre hozott választások olyan terápiát jelentenek, amit más betegségre találtak ki.

A szerző politológus