Végkiárusítás

2008. 02. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az öt pontocskájával a labdarúgó NB I utolsó helyén szerénykedő Tatabánya, ahogy mondani szokták, a téli átigazolási időszakban igen élénk volt a játékospiacon. Ez érthető. Csakhogy nem vásárolt, hanem eladott. Történetesen négy kulcsjátékosát. Ez viszont első hallásra érthetetlen. Némi utánagondolással azonban már logikusnak tűnik a lépés. A csapat így is, úgy is kiesik, ha másért nem, azért mindenképpen, mert az önkormányzat nem épít reflektorokat a stadionban, így az élvonalbeli mérkőzések rendezésére alkalmatlan lesz. Tavasszal ezért a fővárosban játssza „hazai” meccseit a gárda, és azokra a szurkolókra, akik ide is rendszeresen elkísérik, semmiféle kalkuláció nem alapozható, mert mentális állapotuk egészen ingatag. A szocialista iparváros sanyarú utóéletét nyögő településen váratlan szponzor felbukkanása kizárt, és ahol nincs kilátás állami, helyi és magántőke érkezésére, valamint televíziós, hirdetési és jegybevételre sem, ott marad két lehetőség: a vég vagy a végkiárusítás.
Tatabányán utóbbi mellett döntöttek, nem először. Már tavaly nyáron is csak legjobb csatáruk, Dorge Rostand Kouemaha eladásával teremtették meg az első osztály anyagi alapjait, most pedig Takács Marcellért, Hajdú Norbertért, Filó Tamásért és Vukasin Polekszicsért kapnak nem egészen tizenhétmillió forintot. Igaz, utóbbi ingyen igazolhat Debrecenbe, de legalább nem kell folyósítani a fizetését, és az is valami. Nevezetteket az Újpest, a DVSC és a Honvéd, tehát három hazai élklub viszi, ez alapján akár értékes futballistáknak is tekinthetnénk őket, de ez őszi pontok helyett csak téli forintokban mutatkozott meg Tatabányán. Ahol joggal tartják úgy: velük sem jönnének fel utolsó előttinek, nélkülük sem lehetnek utolsó utániak. Még a mindenre képes magyar labdarúgásban sem.
Így viszont legalább befejezhetik a tavaszt; eredmények, de nem pénz híján. Aki marad, három hónapig még eléldegélhet. Vészhelyzetben megesik az ilyesmi, a süllyedő léggömb kosarából is abban a sorrendben dobálják ki a terheket, hogy nélkülözhető tárgyak, nélkülözhetetlen tárgyak, nélkülözhető emberek. Utóbbi két kategória cseréje esetleg megfontolandó.
Kerek egész ez a történet, az egyetlen kakukktojás benne Octavio Zambrano, az ecuadori edző. Hogy őt miért szerződtették, az rejtély. Illetve abban az esetben megmagyarázható, ha negatív árverést tartottak a kispadra, és a dél-amerikai ment alá legjobban a kikiáltási árnak. Esetleg még ő fizet. Mert az biztos, hogy a New Yorkban és Moldovában is megforduló trénerre Tatabányán egyedi élmények várnak. Pedig érkeztekor kijelentette, hogy a bennmaradás a cél.
Akkor persze még új fiú volt. Azóta bizonyára megfogalmazódott benne néhány kérdés, úgymint: bent maradni? Hol? Kivel? Kinek? Miért?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.