Adófizetők állják a kormány kampányát

Hervadt szóvirágok gyűjteményét nyújtotta át évértékelőnek mondott beszédében az Országgyűlésnek és az ország népének hétfőn Gyurcsány Ferenc. A szokásosnál sokkal halványabb verbális teljesítményből, a hadarva előadott, botladozó mondatokból is kivehető: a beszédnek két fő vonása volt. Az egyik a tartalmi, szellemi zűrzavar, a másik pedig az ámítás: a figyelem elterelése arról, hogy Gyurcsány tehetetlen, cselekvőképtelen. Szónoklatokban merül ki egész tevékenysége.
A beszéd ennek megfelelően kampánybeszéd volt. A miniszterelnök nyilván azt reméli, hogy hívei majd belekapaszkodnak meghökkentő, gyermekded ötleteibe, s elemzésükkel kitöltik azt a háromhetes időszakot, amely a népszavazásig hátravan. Nem feledhetjük ugyanakkor, hogy a kormány a költségvetés pénzéből, a közkasszából drága kampányelemeket finanszíroz. Mintegy 3 milliárd forintért a kabinet brosúrát készíttetett, s juttat el a családokhoz, így agitálva a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj mellett. A miniszterelnök Horváth Ágnes egészségügyi tárcavezető kíséretével emellett gyógyító intézményekbe látogat, s a vizitdíjat dicsőíti. A tandíj eltörléséről pedig azt állítja, hogy a fiatalok ingyenes egyetemi oktatása a mások zsebéből venné ki a pénzt.
Ismerjük ezeket az érveket. Gyurcsány a 2004. december 5-i népszavazás előtt is hasonlóképpen cselekedett. Azzal agitált, hogy a határon túli magyarok elennék előlünk a kenyeret, ha megkapnák a kettős állampolgárságot. Az erdélyi, a felvidéki és a vajdasági magyar közösségek képviselőivel folytatott tévévitája gyalázatos volt. A miniszterelnök akkori pökhendi viselkedése szégyenteljesnek mondható. Gyurcsány – az üres ígérgetést, handabandázást kiegészítve – most is gyűlöletkampányt folytat. A kormány ugyanakkor nem kampányolhatna. Az Alkotmánybíróság 1997. évi határozata szerint ugyanis a népszavazás a népfelség elvéből következő alkotmányos alapjog. „Minden alapjog magában foglalja az alanyi védelemi igény mellett az állam objektív kötelességét is a joggyakorlás feltételeinek megteremtésére.” Ez – ugyancsak a határozat szerint – konkrétan azt jelenti, hogy a nép az ügy ura. Az Országgyűlés köteles minden kiszolgáló, elősegítő tevékenységet elvégezni. Tartózkodnia kell az olyan magatartásoktól, amelyek befolyásolnák vagy meghiúsítanák a független és közvetlen hatalomgyakorlást. Köteles más szerveket is távol tartani ettől.
Gyurcsánynak esze ágában sincs, hogy támogassa a népfelség érvényre jutását, sőt mindent elkövet, hogy a népakarat helyett az ő elképzelése érvényesüljön. Nem veti magát alá az alkotmányos követelménynek, nem akceptálja, hogy az összességében 1 millió aláírással támogatott népszavazási kezdeményezés elsőbbséget élvez a képviseleti hatalomgyakorlással szemben. Gyurcsány az alkotmánnyal dacolva úgy véli, nem a nép az ügy ura, hanem a miniszterelnök.
A tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról rendes körülmények között nem kellene népszavazást tartani. Csak azért kerülhet erre sor, mert a koalíció nem rendes körülmények közt, elképzeléseinek ismertetésével került hatalomra. Ráadásul a hatalmat nem a polgári demokráciákban szokásos módon, a polgárokkal konzultálva gyakorolja. Diktatórikus eszközöket, módszereket alkalmaz, az ellenvéleményt elfojtja. Gazdaságilag, szociálisan is a tönk szélére juttatta az országot. A feltörekvő, érvényesülni kívánó, ambiciózus embereket, nem utolsósorban a fiatalokat megpróbálja megfosztani a tudás megszerzésének lehetőségétől. A frusztrált személyiség megnyilvánulása ez: ha ő nem járhatott rendes iskolába, más se tanulhasson. S különben is, egy primitív és tudatlan országot tetszés szerint lehet kormányozni.
Nem kérünk ebből a kormányzásból. A polgári forradalom – március 15-e – közelgő évfordulója arra emlékeztet: szabad és független csak az a társadalom lehet, amely megpróbálja érvényre juttatni akaratát. Amelynek felelős kormánya, minisztériuma van, s ez nem vonja kétségbe, hogy adott feltételek mellett a nép az ügy ura.