Akár ön is lehet SZDSZ-es pártelnök

Valljuk meg őszintén, néhány ávóscsemetén, enyveskezű néptribunutódon, karanténlakó világpolgáron kívül senkit nem érdekel igazán, ki az SZDSZ elnöke, illetve törvényes úton-módon jutott-e arra a roppant magas polcra, ahová még egy felkapaszkodott szocialista is csak lábujjhegyen ér fel. Miként az embereket a legkevésbé sem izgatja, hogy ki a gombfociszövetség főtitkára, vagy a veterán csillagharcosok önsegélyező egyletének van-e érvényes bírósági bejegyzése. Pedig ezek a szervezetek minden bizonnyal többet tettek az országért, mint az SZDSZ. Igaz, ez nem túl nagy teljesítmény, hiszen a párt tagjai többnyire utálják a hétköznapi embereket, lenézik és megvetik mindazt, ami nemzeti, keresztény és népi. Ezért nagy elhivatottság buzog bennük, hogy még véletlenül se legyenek a nép hasznára, viszont vélt felsőbbrendűségük okán maguknak vindikálják az ország irányításának jogát. Ezért nem lehet folyamatosan egészséges közönnyel viszonyulni hozzájuk. Mert az teljesen rendjén való, hogy az általuk delegált miniszter öt-hat, többször leellenőrzött, tetőtől talpig megbízható bennfentesnek tart „lakossági fórumot”, ám mivel ez a jelentéktelen párt lépten-nyomon belemaszatol az emberek életébe, egy zászlóaljnyi állig felfegyverzett rohamrendőr kénytelen biztosítani a liberálisok „tömeggyűléseit.”
Kivételes toleranciájuk miatt kerültek legutóbb is botrányos helyzetbe. Csak most, hónapokkal az esemény után derült ki, az elnökválasztáson csalás történt. Valahogy úgy, mint az Kenyában is megesett. Csakhogy a magas politikai kultúrájú, komoly demokratikus hagyományokkal bíró Kenyában ebből véres polgárháború lett. Nem úgy nálunk, ahol egy kis választási csalás nem nagy ügy. Ha miniszterelnököt lehetett csalással kreálni, aki még büszke is rá, egy támogatottság nélküli párt elnökének megválasztásakor felesleges holmi törvényességgel pepecselni. Különben sem kellene csalásnak minősíteni a történteket. Csak arról volt szó, hogy máshol már bevált, de nem mindenki által elfogadott eszközökkel elősegítették az egyedül helyes döntés diadalra jutását. Előrelátó módon – miként azt egy haladó szellemű pártban szokás – igyekeztek kiszűrni, megelőzni a váratlan meglepetéseket. Abból sem lett túl nagy lárma, hogy elnökválasztás és tisztújítás előtti hetekben, egyes elmaradottabb vidékeken tömegével léptettek be segélyen élő, nyomorgó embereket a pártba. Nem azért, hogy az a régió több küldöttet delegálhasson a választásra.
Szó sincs ilyesmiről. Kizárólag a párt analfabéta tagozatát akarták erősíteni, mert már rájuk fért egy kis frissítés. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz aknamunkájának következtében kerülhetett mégis kavics a gépezetbe, és Kóka az elnökválasztáson történt szabálytalanságok erős gyanújáról kénytelen beszámolni, pedig piperkőc önteltségéhez mennyivel jobban illett a mindent letagadó arrogancia, a perekkel fenyegetőző sértettség. Mert az SZDSZ-ben a hiányzó erkölcsi értékrendet, morális tartást hisztériába hajló érzékenységgel pótolják.
Kóka is, mint a kifelé érzéketlen emberek általában, roppant érzékeny. Ha történt is csalás, ő nem vett részt benne, nem tudott róla. Valami titokzatos társaság csalt a javára, de a tudta és beleegyezése nélkül. Az ilyesminek hagyománya van a koalícióban. Például Török Zsoltról is sötét lelkű ismeretlenek terjesztették az interneten, hogy diplomája van. Pedig elég egy pillantást vetni a jámborra, hogy tudjuk, milyen alaptalan híresztelés ez. Tele van veszedelmekkel a világ ott, a baloldalon. Az ember csak egy pillanatra nem figyel oda, s kinevezik valami magas tisztségbe, luxus körülmények közé helyezik, feltöltik a bankszámláját. Így járt szegény Kóka is, amely történetben az a legrémületesebb, hogy az SZDSZ-ben valami azonosíthatatlan erő manipulálja a tisztségeket, s gyakorlatilag bárkiből pártelnököt csinálhat.
Bárkiből, még önből is, tisztelt olvasó. Ne vállalja.