Hosszú betegség után, hatvanhat évesen meghalt ifjabb Fasang Árpád zongoraművész, volt UNESCO-nagykövet, kulturális diplomata. Halálával hatalmas űrt hagyott maga mögött a kulturális és kultúrdiplomáciai életben. Amellett, hogy kiváló zongoraművész volt, a zenei újságírás is sokat köszönhetett neki: fiatalkorától rendszeresen publikált, majd a Muzsika szerkesztőjeként és a Magyar Rádió zenei rendezőjeként is dolgozott.
Kultúrdiplomataként a rendszerváltás után debütált, onnantól életének jelentős részét ez a terület töltötte ki, és a szólómuzsikusi karrier háttérbe került. 1991-ben az akkori kulturális miniszter, Andrásfalvy Bertalan felkérésére elvállalta az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának főtitkári posztját, erről 1994-ben, egy hónappal a választások előtt mondott le. A Fidesz-kormány alatt tért vissza a szervezethez, 2000-ben az Orbán-kormány nevezte ki Magyarország UNESCO-nagykövetének, s négy évig ilyen minőségben Párizsban dolgozott.
Franciaországi tevékenysége szerteágazó: számos könyve és tanulmánya jelent meg francia nyelven, munkásságát pedig a francia állam többször is elismerte: megkapta a Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát és a Francia Becsületrend lovagi címét is. Tevékenységéhez hozzátartozik a Magyar–Francia Ifjúsági Alapítvány létrehozása, négy éven át volt az Európai Demokrata Fórum magyar szekciójának igazgatója, 2006-ban pedig a Thomas More Intézet magyar szekciójának elnökévé választották.
Pedagógusként Finnországban is nagy nyomot hagyott, a hetvenes években három éven át két finn konzervatóriumban tanított, majd hazajövetele után tizennégy évig a Magyar Nemzeti Filharmónia szólistájaként rengeteg emlékezetes koncertet köszönhettünk neki.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
