Ma hajnalban magyar idő szerint fél ötkor a haditengerészet Lake Erie rakétás cirkálója a Hawaii-szigetek közeléből indítja útnak SM–3-as rakétáját, hogy eltalálja a két és fél tonnás magatehetetlen szerkezetet. A hírt hivatalos forrásból is megerősítették, de először úgy került nyilvánosságra, hogy a légi közlekedési hatóságok „légtérfoglalásra” hivatkoztak a jelzett időpontban.
A megcélzott műholdról csak kevés információ áll rendelkezésre annak titkos jellege miatt. Az űrobjektumok katalógusában NROL–21 USA–193 nevet kapott mesterséges égitestet 2006 decemberében bocsátották fel, ám nem sikerült a tervezett pályára állítani, és megszakadt vele a kapcsolat. A Nemzeti Felderítő Hivatal kémműholdjáról van szó, amely márciusban magától lépne be a Föld légkörébe, ahol csak részben égne el, maradványai elérhetnék a felszínt. A legnagyobb aggodalmat az kelti, hogy nem használta el erősen mérgező hidrozin-üzemanyagát, amelyből fél tonna található tartályaiban.
Kritikusok azt vetik az amerikai kormányzat szemére, hogy most pontosan ugyanazt a veszélyes lépést teszi, amiért egy éve Kínát bírálta. Peking 2007 januárjában szintén lelőtt egy hasznavehetetlen meteorológiai műholdat, ám az űrvédelmi kísérlet 150 ezer roncsdarabot eredményezett, amely űrszemétként veszélyezteti a mesterséges holdakat.
Egyes megfigyelők szerint egyszerűen arról van szó, hogy a helyzetet kihasználva az amerikai kormányzat válaszol a kínai kihívásra, demonstrálva a Henry Obering vezérezredes (képünkön) vezette rakétavédelmi ügynökség (MDA) képességeit, annak is legérettebb, hajófedélzeti komponensét. A többrétegű rendszerben a kaliforniai, alaszkai, majd lengyelországi telepítésű elfogórakétákon kívül az SM–3-asok alkalmasak az interkontinentális hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítésére. A szárazföldi ellenrakétákkal szemben rugalmasságukat az adja, hogy hordozóhajóik a lehető legjobb pozícióba manőverezhetnek a világ óceánjain.
Visszatér a napsütés, de strandidő még aligha lesz
