Szindbádi séták a haza házai közt

Évszázados terheket tartó, remegő vonalak, míves kandeláberek, macskaköves utcák ódon házacskái, várromok és büszke templomok húzzák ki magukat K. Pintér Tamás Hazám házai című könyvében. Az építész rajztolla gazdag magyar építészeti örökséget elevenít meg ezeken az oldalakon, a legtágabb értelemben vett haza kincseiből. Utazásai, poroszkálásai a régi utcákon hajdan volt épületek közt minket is utazásra csábít. A tétlen vasárnapok egyszerre megtelnek nyilakkal az ország – a nemzet – minden irányába, s mi is indulnánk, csak a szebbnél szebb helységneveket kell kibogarásznunk a térképen, s már mehetünk is, hiszen érdemes, van hová: a Hazám házai határon innen és túl szindbádi sétákkal kecsegtet. Azokkal a bizonyos, filmbe illő kis utcákkal, csendes vendéglőkkel, napfényes délutánokkal, amelyekből olyan kevés jut ezeken a csapzott hétköznapokon.
Egyfelől tehát útikönyv, vagy inkább iránymutató lehet K. Pintér Tamás könyve, ugyanakkor, mint ahogy ő is vallja, egyfajta állapotrögzítés, bensőséges kapcsolat gyümölcse, egy-egy rég lebontott épület előtt eltöltött fél óra lenyomata, amely a fotón színtelenségben is jócskán túlmutat. Ha arról kérdezem, hogyan dönti el, melyik szögből rajzol le egy épületet, a válasz habozás nélkül: a legjobból. Egyértelmű, hisz nem üldögél húsz perceket az ember egy tökéletlen képért sehol. Ez nem digitális fotó, amit kitörölhetünk és újralőhetünk, itt megfontolt döntés kell, az a hely, ahol a legjobb érzések töltik el az embert. Nemcsak a társaságról lemaradó rajzoló bensőséges magánya, de a hely szeretete is átsüt ezekből a képekből.
K. Pintér Tamás magyarországi, erdélyi, felvidéki, őrvidéki rajzai két törökországi épület képével is kiegészülnek. Ahogy a haza fogalma is fokozatosan tágult az építész tudatában, az ország belső zártságában tett képzeletbeli, majd valóságos utak az évekkel kibővültek, egyre messzebb értek el, szép lassan oda is, ahol a magyar történelem alakjai valaha megfordultak. A keményfedelű vázlatfüzetek tartalmából már nem egy kiállítás, könyv született. A francia és az iszlám építészet kincsei után ideje volt, hogy az építész szívéhez legközelebb álló, magyar vonatkozású rajzok is méltó formában jelenjenek meg. A gyűjtemény egy éve kiállított része március 15-re Lendvára utazik, egy hónapra rá, április 17-től pedig a debreceni Nagytemplom toronygalériájában csodálhatja meg a közönség. A Litea kiadásában megjelent – és csak a budavári Liteában kapható – Hazám házai a kiállítási anyagnak körülbelül a felét mutatja be, ezért is érdemes a tárlatra is ellátogatni. A spirálfüzetek tartalma az épületekről lejegyzett sorokkal kiegészülve egy rendkívüli útikönyv, amely nemcsak ötleteket ad, de emlékek százait rejti magában. Akinek van rá szeme, felfedezheti ezeket a remegő vonalak között.
(K. Pintér Tamás: Hazám házai, Litea, 2007.)