Szinte szalad a kétméteres bogáncsbokrok között Vén István, s bár legalább négy évtized van közöttünk, alig tudom követni. Nincs fél órája, hogy eladták nagyszénási birtokát, azonban a volt Corvin közi harcost mindez nem zavarja. A maga részéről letudja a dolgot annyival, hogy megtámadta a végrehajtást. Nagyobb célok lebegnek szeme előtt: megújuló energiára épülő erőmű, sólepárló és -csomagolóüzem, tartozástörlesztés. Birtokán kalauzolva szomorúan meséli, hogy a hajdani festőüzemből birkaól lett, hogy amíg börtönben volt, ellopták az erőműbe szánt turbinát és minden fémtárgyat, ami mozdítható volt.
1956, Corvin köz. A szabadságharc egyik legfontosabb színterén bajtársaival együtt harcol az agresszor szovjetek ellen egy ifjú, Vén István. A forradalom leverése után perében másodrendű vádlottként áll a bíróság elé, börtönbüntetésre ítélik, miközben az elsőrendű vádlottat a diktatúra vérbírósága kivégezteti.
– Nem mindennapi társaságban töltöttem a börtönéveket – mondja az orosházi végrehajtói iroda rozsdás vaskapujának árnyékában Vén István. – Miközben vártuk, hogy kötelet kapunk-e vagy sem, hogy bele ne bolonduljunk az őrlődésbe, inkább tudománynyal ütöttük el az időt, próbáltuk elterelni a figyelmünket. Papp József fizikus nevezte el thermaqua turbinának az ötletemet, amely – például metánnal – szennyezett gőzök felhasználására épült.
1980-as évek, Békés megye. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt országszerte, így a Dél-Alföldön is fúrásokat végez, kőolaj és földgáz után kutatva. Ennek során eljutnak a Békés megyei Gádorosra is, ám a mélyfúrást követően – mint oly sok más esetben – a föld mélyéről nem a fekete olaj, hanem forró víz tör fel. A kutat lezárják, és többé felé sem néznek. A bányaszolgalmi jog azonban megmaradt a telken (ennek később még jelentősége lesz), amelynek tulajdonosa ekkor a magyar állam.
– Pedig amikor a Mol megalakult, a gádorosi kút nem került az apportlistára – hangsúlyozza Vén István, aki szerint a törvények értelmében így a kút azé, akinek a földjén van. Miközben éppen a birtok elárverezésére várakozik, elmondja azt is, hogy a hatalmas telket a kárpótlás során összegyűjtött kárpótlási jegyekből sikerült megvennie.
1990, Budapest. Vén István kidolgozza elméletét, amely a föld mélyén rejlő hőforrások energiájának kiaknázására épül. A rendszerváltás után a Magyar Szabadalmi Hivatal bejegyzi találmányát, amely tartalmazza a gőz hasznosítását; emellett kitér a forró párában található nemes gázok és a kősó hasznosítására is.
– A forró víz, illetve mélyebben a forró gőz mellett 2-300 millió tonna metán is található – magyarázza az immár volt földje közepén Vén István. Mutatja a négyméteres vascsapon a mérőóra számtartományát: a több kilométeres mélységben megbúvó forró víznek akkora a nyomása, hogy 300 bar erővel törne a felszínre, ezért több száz méteres, majdnem 500 tonna acél felhasználásával készült betondugó biztosítja, hogy a mélyben maradjon.
1993, Gádoros. Vén István hozzálát álmának megvalósításához, a geotermikus erőmű megalkotásához. Megalapítja az Első Magyar Geotermikus Villamos Erőmű Kft.-t (EMGVE), és felvásárlási akciót hirdet kárpótlási jegyekre. A befektetőknek húszszázalékos profitot ígér, sőt: az akkori nevetséges árak helyett névértéken számítja be a jegyeket. A hírre több ezren ajánlják fel kárpótlási jegyeiket, köztük számos egykori harcostárs. Az összegyűlt pénzből Vén István földeket vásárol Gádoroson és Nagyszénáson, a javakat a kft.-be apportálja.
– Egy harminc megawattos erőművet is lehetne itt építeni, de ha kicsit arrébb fúrnának, még nagyobbat is, mert a törésvonal távolabb lehet – mutat Orosháza irányába az ötvenhatos harcos. – Békés és Csongrád megye alatt akkora hévízkincs rejlik, hogy a rá épülő geotermikus energiával öt Paks méretű erőmű kapacitását nyerhetnénk – állítja Vén István határozottan. Úgy véli, a rendszerváltás körül energiaimport-kényszert vállaltunk, több évtizedre kiszolgáltatottá téve magunkat, ahelyett, hogy arra törekedtünk volna, hogy a saját ásványkincseinkben rejlő lehetőségeket aknázzuk ki.
1995, Nyíregyháza. Az EMGVE rossz taktikát követ, amikor az ötvenszázalékos kurzus helyett 120 százalékot ígér, és legfőképpen rövid, 90 napos határidővel. A feltaláló állítja: az olajlobbi és az általa csak „kárpótlásijegy-maffiaként” emlegetett kör mindent bevetett, hogy a tervéből ne lehessen valóság. Vént – mivel nem tudja időben teljesíteni fizetési ígéreteit – végül csalásért a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei
Bíróság hét év börtönre ítéli. Vén István a mai napig adósa ügyfeleinek több száz millió forinttal, igaz, sokaknak fizetett abból a pénzből, ami a berendezések és az ingatlanok megvásárlása után maradt.
A vállalkozó úgy véli, még ma is csak másfél-két milliárd forint kellene ahhoz, hogy próbaüzemre kész állapotú erőművet húzzanak a kút fölé, míg egy teljesen működőképes erőmű hárommilliárd forintba kerülne. – De megérné, annyi villamos energiát, hőenergiát és sót termelnénk, ami öt Magyarországnak is elég lenne – szögezi le. Hogy valóban így van-e, nem tudható biztosan, de sokat sejtető az a térkép, amely Európa geotermikus forrásait ábrázolja: a teljes Kárpát-medence alatt forró gőz és víz buzog.
2001, Nagyszénás. Öt és fél év után kiszabadul Vén István, s mivel a börtönévek alatt az orosházi városi bíróság több alkalommal is érvénytelennek minősíti a végrehajtási eljárást, újult erővel veti bele magát geotermikus erőművének magvalósításába. 2003-ban a Mol, a Kőolajkutató, a KVI és a magyar állam ellen pert indít a vállalkozó, ám első fokon a bíróság elutasítja keresetét.
Vén azt mondja, ma az ország teljesen kiszolgáltatott az energiaellátást illetően, ráadásul a gáz és a kőolaj dollármilliárdokat emészt fel. – Meg kell szabadulnunk ettől a tehertől, ami egy golgotai tövises út, de végig kell járnia Magyarországnak, e nélkül nem találunk magunkra soha többé! – magyarázza az ’56-os harcos, miért lenne fontos az ország életében, ha kiaknázná – talán egyetlen kurrens – ásványkincsét.
Ismét 2008, Orosháza. A volt forradalmárnak harminc hektár földjét árverezik el, azonban befektető- társaival együtt nem törődik bele a végrehajtásba, már a licit előtt megtámadja a végrehajtást törvénytelenségre hivatkozva. Így közel sem biztos, hogy pont kerül az évek óta húzódó szövevényes ügy végére. Az árverésen a két, összesen harminchektáros telekért, amelyen több gazdasági épület is áll, még húszmillió forintot sem fizetnek a vevők, holott a piaci ár ennél lényegesen nagyobb lehet. Virág József végrehajtó szerint a kikiáltási árat a helyi önkormányzatok állapították meg.
– A Mol ellen július elején adtam be a perújítási kérelmem, amelyben kértem a bányaszolgalmi jog törlését, és húszmilliárd forint kártérítést – fújja még mindig egy szuszra Vén István, aki maga a perpetuum mobile. Állítja: a Mol azért nem akar lemondani a bányaszolgalmi jogról, mert egy geotermikus forrás felkutatása ötmilliárd forintba is kerülhet, a gádorosi kút pedig már „megvan”. (Igaz, az eredeti kutat is a Mol jogelődje fúratta.) Közben vad méhraj állja utunk a magtár ajtajában, mondja, itt lett volna a sócsomagoló, a vízlaboratórium, az emeleten pedig munkásszálló. Óriásra nőtt bodzabokrok, borostyánliget, akác- és szilvafadzsungelen átvergődve érünk a birtok túlsó végébe. Gáztisztító és vízműépület áll egy rozzant kerítés mögött. Egy kisiklott terv mementói?
bevándorlás
A bevándorlási hivatal szinte ellenőrzés nélkül osztogatja az állampolgárságot Németországban
