Bajnai rossz bizonyítványa

A hazánkba érkező uniós támogatások szervezeti működésével kapcsolatban súlyos gazdaságossági és hatékonysági hiányosságokat tárt fel az Állami Számvevőszék legfrissebb jelentése. A számvevők szerint az intézményrendszer működési költségei a tervezettnél sokkal magasabbak, a kommunikációra fordított összegek pedig sokszor megalapozatlanok.

Késedelmes kifizetéseket, a területi egyenlőtlenségek mérséklődésének elmaradását, a kormány által választott kiemelt projektek jogi hátterének rendezetlenségét, s az erősen megkérdőjelezhető kommunikációs kiadásokat is kifogásolta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) működését ellenőrző, tegnap közzétett jelentésében az Állami Számvevőszék (ÁSZ). A számvevők súlyos hiányosságokat tártak fel a Bajnai Gordon gazdasági és fejlesztési miniszter felügyelete alá tartozó NFÜ-nél, ezek főleg a stratégiai tervezést, a pályázati rendszer buktatóit, az ésszerűtlen gazdálkodást érintik. Az ÁSZ megállapítja: nem egyenlő esélyekkel indultak a pályázók, a legelmaradottabb térségek szerepeltek a leghalványabban, s olyan cégek is nyertek EU-s támogatást, amelyek önerőből is megvalósíthatták volna az adott programot.
*
Az NFÜ torz elosztási rendszerét jelzi, hogy a gazdasági és versenyképességi programokból a kis- és középvállalkozások mindössze 14 százaléka jutott támogatásokhoz, a mikrovállalkozásoknak pedig csak egy százaléka.
Súlyos kritika érte a kormány által egyedileg kiválasztott kiemelt programokat is, amelyek támogatásával a 2007 és 2013 közötti ciklus összes uniós forrásának egynegyedéről döntöttek – pályáztatás nélkül és bizonytalan háttérrel. A számvevők a tavaly kitalált rendszert erősen központosítottnak minősítették, s az 1650 milliárd forintról szóló döntések „hazai jogi alapját hiányosnak” vélik. A 2006-ban elindított tíz zászlóshajó projekt is léket kapott: az ÁSZ szerint nincs kormányzati felelősük, költségvetésük, de még ütemezési tervük sem.
A már megítélt támogatások kifizetéseinek késlekedése is óriási problémát okoz a pályázóknak – véli az ÁSZ, amely jelentésében rámutat: a 2004-ben indult első fejlesztési terv megvalósulása késik, „a 163 pályázat közül gyakorlatilag kettő tekinthető teljesen lezártnak”. A 2006-ig tartó időszakra vonatkozó szerződések mindössze 40 százaléka zárult le, 12 százalékára pedig még kifizetés sem történt. Az első tervvel kapcsolatban az ÁSZ az elnyert támogatások térségenkénti aránytalanságát, így a felzárkóztatási cél megvalósulatlanságát emelte ki. A legnagyobb gondot az egész fejlesztéspolitika törvényi szabályozatlanságában, az egyes szaktárcák és az NFÜ együttműködésének zavaraiban, s az állandóan változó szervezeti felépítésében látják a számvevők.
A káoszt jelzi, hogy az első fejlesztési tervet koordináló Nemzeti Fejlesztési Hivatal 2006-os megszűnte után a Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos vezetésével létrehozott NFÜ-nél jelentős átszervezésekre került sor, majd amikor Bajnai tavaly önkormányzati és területfejlesztési miniszter lett, vitte magával az NFÜ felügyeletét is. „Az ügynökségnek annak ellenére nem volt szerves kapcsolata a szakminisztériummal, hogy törvényileg ide tartozott” – állapítja meg a jelentés, amely hozzáteszi: 2008-ban újabb változás történt az NFÜ életében, amikor Bajnai immár a gazdasági minisztérium vezetőjeként őrködik az ügynökség felett. A felépítési zűrzavaroknak és módosítgatásoknak tulajdonítható, hogy az intézményrendszer tanácsadói tevékenységre csak a múlt év során mintegy kétmilliárd forintot fizetett ki különböző tanulmányokra és szakértői díjakra a közreműködő szervezetekkel együtt. Az EU által meghatározott, a források maximum négy százalékát érintő, a szervezeti működtetésre fordítható úgynevezett „technikai segítségnyújtási” plafont is túllépték az első fejlesztési terv során, s majdnem hét százalékot költöttek el. Az ÁSZ szerint az egyik legvitatottabb tételt a kommunikációra elköltött milliárdok jelentik: 2007 és 2013 között 16 milliárdért népszerűsíthetnek Bajnai Gordonék, nem tisztázott kérdés azonban, hogy pontosan mit. Aggályosnak találták a számvevők többek között az imázskampányt („Magyarország – Benned van”), valamint a Jóban-rosszban szappanoperára fordított 200 millió forintot is, annál is inkább, mert ezzel kapcsolatban „előzetes méréseket nem végeztek”. A népszerűsítési stratégia mellett a tanácsadói hálózatot is erősen bírálta az ÁSZ. A kistérségi megbízotti, a falugazdászi, a vidékfejlesztési és a nemzeti fejlesztési terv házhoz jön négy egymással párhuzamosan működő hálózat, amelyek nem voltak kellően összehangoltak, maga a tanácsadás erősen hiányos volt, a panaszok kezelését pedig nem oldották meg.