Kecsegtető Gyurcsány nélküliség

Idestova fél éve, hogy Gyurcsány Ferenc azt ígérte, tanulmányt fog készíteni az ország gazdasági növekedéséről. Annak, hogy se híre, se hamva a beharangozott opusnak, nincsen különösebb hírértéke, hiszen az említett személy betartott ígéreteihez képest a fehér hollók kifejezetten túl vannak reprezentálva. Az sem túlzottan valószerű, hogy a verbális pótcselekvés helyett inkább a gazdasági pezsgés beindításának gyakorlati módozataival volt elfoglalva a kisebbségi kormányfő. A gazdasági növekedésnek ugyanis nincsen semmilyen látható megnyilvánulása, még az államilag-kormányzatilag fizetett statisztikusok is hiába keresik lámpással a nyomát. A szocialista milliárdos időről időre bejelenti: túl vagyunk a nehezén, jön a gyarapodás, aztán mégis újabb és újabb megszorítások jönnek, a gazdasági helyzet pedig tovább romlik. Mindeközben mindenkit biztosít, mennyire szívén viseli a gazdasági növekedés beindítását. Tanácskozásokat hív össze, másoktól vár ötleteket. Egyre többek szerint inkább az segíthetne a bajokon, ha a hobbiminiszterelnök eltűnne a gazdaság növesztésének közeléből, mert ez idáig minden próbálkozása balul ütött ki. Hátha nélküle bejön.
A kulisszák védelmében, a kormányfő-pártelnök és beépített bizalmasai háta mögött persze a szocialisták is latolgatják ezt a kecsegtető Gyurcsány nélküliséget. Érdemes megfigyelni, mily ügyesen kerülik ki egyes MSZP-s vezetők, hogy nyílt színen, a médiában is dicsérniük kelljen a papírhéroszt. Eleddig azonban kínos gonddal hárították el, hogy az amúgy teljesen kézenfekvő jogállami megoldást, az előre hozott választást a nyilvánosság előtt is komolyan fontolóra vegyék. A hivatalos, unos-untig eldarált verdikt erre az, hogy az MSZP-nek nem érdeke a voksolás előre hozatala, ez csak a Fidesz és a populista jobboldal hagymázos vágyálma, ami úgymond nem szolgálja az ország érdekeit. Ebbéli megrögzött tévhiedelmükben látszólag az sem zavarja őket, hogy egész Európában bevett gyakorlat a papíron rendelkezésre álló időtartam előtti választás. A magyar szocialistákon kívül ugyanis mindenki tudja, hogy ha kormányzati iránymódosításra van szükség egy országban, ennek legpraktikusabb megoldása a törvényhozás megújítása.
A Méltányosság Politikaelemző Központ tanulmánya szintén elgondolkodtathatta volna a választásellenes kormánypárti erőket. Az intézet munkatársai rávilágítottak, egy kormányzati ciklus nem azt jelenti, hogy négy évig muszáj kitartania egy kabinetnek, hanem azt: maximum ennyi idő áll a rendelkezésére. Nem véletlen, hogy mindenütt a világ demokratikus felén Nagy-Britanniától Ausztriáig habozás nélkül új választásokat írnak ki, ha nem „klappol” a kormányzás. Evidencia, hogy az ország prosperitása, működőképessége minden más önös és pártszempontot felülír. Ezért aztán teljesen feleslegesen büszkék egyesek, amiért a rendszerváltás óta minden kormány kitöltötte a neki rendelt négy évet. Nincs mire. Nem érdem, csupán magyar sajátosság a kormányrúdba való görcsös kapaszkodás.
Valami azért mégis megmozdult a magát baloldaliként meghatározó neoliberális pártnál. A jelek szerint ők is rájöttek, hogy csak saját későbbi bukásuk méreteit növelik, ha elzárkóznak a demokratikus módozatoktól. Az MSZP honlapján, az Otthon rovatban, ahol a helyi pártszervezeteket mutatják be, az alábbi felhívással találkozunk, valamennyi településnél. „Kedves Barátunk! Hamarosan újra választ az ország. A Magyar Szocialista Párt sikeres választási szerepléséhez mindannyiunk összefogására van szükség. Ha Ön is úgy gondolja, hogy szeretne részt venni kampányunkban, kérjük írjon egy e-mailt a [email protected] címre. Köszönjük!” Ugye, ez aztán az igazi meglepetés. Ki gondolta volna, hogy a kisebbségi kormánypárt, amely kézzel-lábbal tiltakozik a felszínen a parlamenti választás ellen, s látszólag úgy fél tőle, mint ördög a szenteltvíztől, saját honlapján Baktalórántházától Zalaszentgrótig figyelmezteti minden reménybeli vagy maradék szimpatizánsát. Arra int, hogy fel kell kötni a fehérneműt, küszöbön a választás. Mire hát ez a furcsa kettős beszéd, ha suba alatt ők is a kampányra készülnek? Lesz persze olyan magyarázat, hogy feltehetőleg csupán 2006-os gerjesztő szólamaikat hagyták fönt a párthonlapon. Számít ez, ha így van? Nemigen. Azt ugyanis nem lehet a puszta véletlen rovására írni – már ha így történt –, hogy több mint két évig rajta felejtenek egy kampányra izzító üzenetet. Egy szó, mint száz: az MSZP vezetése tudhat valamit, még ha nem is mutatja. Tudják titkon ők nagyon is, hogy a választók előtti megméretés nélkül nem fogják megúszni a következő hónapokat. És persze ahogy tőlük telik, készülnek is rá. Készülnek bizony, hiszen mást sem csinálnak, mint kampányolnak. Így aztán már nem is kormányzás, csupán kampányozás zajlik évek óta. Ezért is valószínű, hogy nem a feledékenység rovására írandó a honlapon található választási mozgósítás.
Már nemcsak a nyugdíjasok a fő célszemélyek, hanem mindenki. Érdekes színfoltja a nyárnak, hogy egyes diplomaosztókon népszabadságos csomagocskákat osztogatnak a frissen végzetteknek. Akik nemigen merik visszautasítani, hiszen mégiscsak a kormánypárt létrehozta alapítvány által résztulajdonolt sajtóorgánumról van szó. De rengeteg más tünete van, hogy már csak a kampány lázában égnek, s nagy ívben tesznek a kormányzati feladatokra. A voksolás közeledte tudniillik mindenütt a világon arról ismerszik meg, hogy életbe lép egyfajta kormányzási interregnum, a dolgok csak alapjáraton működnek, s minden felelős politikus a polgárok megdolgozására koncentrál. Hát ennek a nem kormányzásnak aztán permanensen megfelel a Gyurcsány-féle politikai vándorcirkusz!
Veres János pénzügyminiszter a legstréberebb a választási készülődésben. Hovatovább mindenkire ráripakodik, aki valódi kérdéssel mer közelíteni felé lőtávolon belül. Sajátságosan szúrja le azokat a médiumokat, melyek a napvilágra került jövő évi, további megszorításokat tartalmazó költségvetési tervezetek felől tudakozódnak. Méltatlankodásából az világlott ki: már hogy lehetnének ilyen tervek, amikor a kanyarban sincsenek a 2009-es büdzsének még a körvonalai sem. Hogyan? Hát nem látszódnak július közepén a tárcánál a költségvetés kontúrjai? Az bizony igen nagy baj. Nagyjából olyan, mint amikor a kocsis a lovak közé dobja a gyeplőt most már úgyis minden mindegy alapon. Amiben viszont engedhetne, ott két kézzel suhogtatja az ostort a nyírbátori veres báró. Arra a meghökkentő kijelentésére, hogy a hazai vállalkozások kilencven százalékának könnyebbedtek a terhei, az internetes portálok fórumain nem idézhető bejegyzések születtek. Nehezen értelmezhető továbbá, miként várnak népszerűségi frontáttörést attól, hogy olyan mániákusan csimpaszkodnak a magas élelmiszerárakba, mintha az üdvösségük forogna kockán. Pedig csak a társadalom további vészes elszegényedése múlik a döntésen. Vajon miért jó az nekik, ha mindenki másnak rossz? Megint Gyurcsány szólta el magát. – Magyarország békéljen meg saját életével, sorsával – mondta a nyugdíjasoknak az álbaloldali milliárdos. Vagyis őszödi feltárulkozása után folytatja politikai coming outját. Valódi szándékait ismét elárulta. Azt, hogy amíg őrajta és állandó tettestársain múlik, semmi jobbra nem számíthatunk. Békéljünk meg tehát a leszakadás, a teljes lemaradás gondolatával. Rossz hír számukra: kevés lesz erre az idejük, továbbá a kétmilliárd forint, de akár a tízszerese is, amit a társadalom önfeladásának kikényszerítésére szántak. Nem méregdrága PR-csapat, de vudu varázslók sem érhetik el, hogy az emberek belemenjenek a teljes önfeladásba.