Szent Iván reggele

Kőfaragók. A műemléket gondozó English Heritage (angol örökség) szervezet a nyári napforduló megünneplésének alkalmából a szokásos távolságnál közelebb engedte a látogatókat a monolitokhoz, bár az önkéntes őrök így is az összegyűlteken tartották vigyázó szemüket. A látogatók számára kijelölt útvonal rendesen legkevesebb húsz méter távolságban halad el a kövektől. Ottjártamkor, 2005-ben a távolság miatt valószínűtlenül kicsinek tűnt az építmény, viszont sehol nem láttam nyomát a képen látható eldobott szemétnek. Az elővigyázatosság azonban indokolt. Alig egy hónapja, május 22-én két férfi átugrott a látogatható terület határát jelző kötélen, és megpróbált egy darabot kihasítani az egyik álló sziklából. Kalapácsot és csavarhúzót használva rongálták meg a 4,8 méteres kőtömböt. Egy ötforintos érme nagyságú darabot sikerült is kitörniük belőle, mielőtt az őrök elkergették volna őket. Ezután beugrottak egy piros Roverbe, és elhajtottak a helyszínről. Évtizedek óta ez volt az első vandál támadás a Stonehenge ellen.

Napforduló. Mint minden évben, a múlt héten is emberek ezrei ünnepelték a Stonehenge-nél az év leghosszabb napjának, a nyári napfordulónak a reggelét. A napforduló múlt vasárnap, a csillagászok szerint pontosan egy perccel délután egy előtt következett be, greenwichi idő szerint. Feltételezik, hogy a napforduló alapvető szerepet játszott a Stonhenge-et építő emberek hitvilágában. Róluk szinte semmit nem tudunk, hiszen nem volt írásuk, emlékek nem maradtak ránk tőlük. A hely rendeltetéséről azonban újabb és újabb elméletek látnak napvilágot. Mike Parker Pearson és munkatársai, a Sheffieldi Egyetem régészei néhány hete hozták nyilvánosságra felfedezésüket, miszerint a Stonehenge alapvetően temetkezési hely lehetett. A leletek tanúsítják, hogy már építésének egészen korai szakaszában, ötezer évvel ezelőtt is temetkeztek ott, és ötszáz éven keresztül hantoltak el oda embereket, általában hamvasztásukat követően. A kutatók radiokarbonos módszerrel határozták meg a talált emberi csontok és fogak korát. Az ásatások a Stonehenge-hez közeli lakóépületeket is feltártak. Pearson szerint ezek időszakos lakhelyül szolgálhattak a temetkezési hely építői számára. A faluban legkevesebb háromszáz, de akár ezer ház is lehetett, és a régész szerint csak nyaranta és telente laktak ott emberek. Úgy becsülik, hogy mintegy 240 embert temethettek el a Stonehenge területén, ami arra utal, hogy csak uralkodók részesülhettek e végtisztességben.
(M. Cs.)