Turulügy: politikai provokáció

Még el sem csitult a melegfesztivált követő csatazaj, máris itt az újabb gyűlöletkeltő botrány: a turulszobor ügye. Budapest közigazgatási hivatalának vezetője, Forgács Imre a napokban az SZDSZ-es Gegesy Ferenc polgármester irányítása alatt álló IX. kerület jegyzőjét bízta meg azzal, hajtsa végre az ügyben korábban hozott jogerős bontási határozatot. A jegyző, saját bevallása szerint még be sem fejezte az iratok tanulmányozását, de úgy nyilatkozott: ha kell, karhatalommal fog érvényt szerezni a döntésnek.
Szép kis cirkusz kezd tehát ismét kibontakozni. Az Országgyűlés régóta szabadságon van, a kisebbségi kormány csak papíron létezik, nem csinál semmit. Az MSZP és az SZDSZ hívei és csatolt hivatali apparátusai – a rendőrség és a közigazgatás – gondoskodnak arról, hogy a gyűlölet hullámai ne csituljanak el. Így nem kell az égbe szökő élelmiszer- és gázárakról, a szociális és az egészségügyi ellátás igazságtalanságairól, hibáiról beszélni. Ha valaki mégis elégedetlenkedne, harcba küldik ellene az adóhivatalt. A tények elfedését szolgálta a melegfesztivál körüli hercehurca és ezt szolgálja a turulügy is. Előbbivel kapcsolatban rögzítsük: bár az ügyészségi, bírósági eljárások nem zárultak le, a balliberális agitátorok, propagandisták nézeteivel ellentétben a tojásdobálás önmagában nem több tettleges becsületsértésnél. Semmiképp sem minősül közvádra üldözendő garázdaságnak. Hiányzik belőle az erőszak és a kihívó közösségellenesség. Aki sérelmesnek tartja, hogy megdobálták, feljelentést tehet a bíróságon, s magánvádas perben megvédheti becsületét. Ezt azonban nem akarják, hanem az ügyészséget, a bíróságot próbálják rávenni arra, hogy változtassa meg gyakorlatát és az ügyeket tettleges becsületsértés helyett tekintse garázdaságnak. Jogállamban ez az átminősítés nem történhet meg.
A turulügy sem más, mint jogi keretbe bújtatott politikai akció: provokáció. Csak míg a melegfesztivált követő atrocitások ellen a rendőrséget próbálták bevetni, a szobor lebontásáért a közigazgatási hivatalt állították csatasorba. Utóbbi eset is elvezett azonban a bírósághoz, sőt, az Alkotmánybírósághoz is. Rögzítsük mindenekelőtt: Forgács Imre, aki a turulügy kezdetén, több mint két évvel ezelőtt még a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője volt, később a Központi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetőjeként járt el, jelenleg pedig a Központi Területi Közigazgatási Hivatal élén áll. Közben egész idő alatt ugyanabban a vezetői székben foglalt helyet. Hogy miként történhetett ez meg? Úgy, hogy az Országgyűlés 2006-ban úgynevezett feles törvénnyel 2007. január 1-jétől 7 regionális hivatallá szervezte át a 20 megyei közigazgatási hivatalt. Az Alkotmánybíróság ezt a törvényt a hozzá kapcsolódó kormányrendelettel együtt 2007 novemberében alkotmánysértőnek minősítve megsemmisítette. Az AB határozata szerint a hivatalok regionális átalakítását előíró kormányrendelet csupán egy 50 százalékos többséggel elfogadott jogszabályon alapult. A közigazgatási hivatalokról ugyanakkor – az önkormányzatok önrendelkezési joga mellett – csak kétharmados törvény rendelkezhet. A bírák úgy határoztak, hogy a parlamentnek ez év június 30-ával bezárólag meg kell hoznia az új szabályokat.
Ismeretes: a szocialista–szabad demokrata koalíció nem gondoskodott a kétharmados többségről, a kisebbségi kormány pedig még kevésbé törekedett erre. A kabinet idén július 1-jén kormányrendeletet tett közzé, s a korábbi alkotmányos hibát úgy próbálta kiküszöbölni, hogy kétharmados törvény helyett kormányrendelettel szabályozta a régiókban összevont közigazgatási hivatalok működését: a regionális hivatalokat területi közigazgatási hivataloknak nevezte át. A hét regionális, újabban területi hivatal tevékenységének tehát nincs meg a jogi alapja. Forgács Imre is olyan közigazgatási hivatal élén áll, amely alkotmányosan semmilyen döntést sem hozhat. Forgács Imre mégis azt közölte: nem fogadja el a turulszobor ügyében korábban kijelölt I. kerületi jegyző döntését, nem tartja jogszerűnek a szobor fennmaradását engedélyező határozatot. A jegyző a XII. kerület polgármesterének kezdeményezésére rendelte el az új eljárást.
A korábbi ügy jogerős lezárása után ugyanis a fővárosi önkormányzat visszavonta azt a határozatát, amely nem járult hozzá a szobor felállításához a budai kerületben. A jegyző úgy látta, az új tény ismeretében nincs akadálya annak, hogy a szobor fennmaradhasson. Ezután gondolta Forgács Imre, a regionális, területi közigazgatási hivatal vezetője azt, hogy az I. kerületi jegyzőtől nem várható az ügy tárgyilagos megítélése. Elfogultság címén kizárta őt a további eljárásból és a IX. kerület jegyzőjét jelölte ki az eredeti, bontást elrendelő határozat végrehajtására. A ferencvárosi jegyző megpróbál majd odahatni, hogy a szobor eltűnjön. Forgács Imre hivatalvezető érvei, nyilatkozatai ugyanakkor nagyon is megfontolandók. Forgács azt mondta: az Európai Unió egyik tagállamában, jogállamban megengedhetetlen, hogy a jogot éppen a jogalkotók, a jogalkalmazók sértsék meg. Tiszteletben kell tartani – közölte – a bíróság határozatát is, hiszen ha az igazságszolgáltatás egyszer ítéletet hozott, ahhoz mindenkinek tartania kell magát.
Egyetérthetünk ezzel. Ezért azt kérjük Forgács Imrétől, vizsgálja felül saját döntését és forduljon az Alkotmánybírósághoz. Mielőtt bárkit kijelölne az eredeti, bontási határozat végrehajtására, kérdezze meg az alkotmánybírákat: a jog szerint létezik-e egyáltalán az általa vezetett hivatal. Tudakolja meg az AB-től, joga volt-e a kormánynak megsértenie a jogot: figyelmen kívül hagynia, hogy a közigazgatási hivatalokról csak kétharmados törvény rendelkezhet. Azt várjuk Forgács Imrétől, indítványozza, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az AB tavaly novemberi határozatával szembehelyezkedő kormányrendeletet. Jogállamban ugyanis – miként ő maga nyilatkozta – a jogalkotóknak is tisztelniük kell a törvényt. Az alaptörvényt különösképpen. Meg kell fontolnia azt is, hogy tavaly novemberben az AB úgy fogalmazott: azért nem azonnali hatállyal semmisíti meg az alkotmányt súlyosan sértő feles törvényt és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletet, mert akkor megkérdőjelezhető volna a közigazgatási hivatalok összes határozata. Döntéseiket az ügyfelek semmisnek tekinthetnék. Amennyiben tehát Forgács Imre hivatalvezető az alkotmány és a jogállam iránt annyira elkötelezett, mint amennyire azt sajtónyilatkozataiban feltünteti, ragaszkodnia kellene mindenekelőtt saját eljárási jogosultságának tisztázásához. Az I. kerületi jegyző határozata a bíróságon még felülvizsgálható. A szobor felállítását, fennmaradását kezdeményező XII. kerületi önkormányzatnak akár egy ilyen per kapcsán, akár attól függetlenül, módja van rá, hogy alkotmányjogi panaszt tegyen: megkérdőjelezze a Forgács Imre döntésének, működésének alapjául szolgáló kormányrendelet jogszerűségét.
Ha valamely szobor valakiknek nem tetszik, még nem jelenti azt, hogy nem is maradhat fenn. Emlékezzünk csak a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű körüli ádáz vitákra! Az igazán nem mondható, hogy európai megoldás volna elesett katonák sírjának megtartása nagyvárosok központi terein. Az elesett katonáknak úgy adható meg a kellő tisztelet, ha megfelelő körülmények között, katonai temetőben pihennek. Hiába sérti azonban sokak érzékenységét a belvárosi emlékmű, azt mindeddig nem sikerült máshova helyezni. Ízlések és vélemények különböznek. A jog nem arra szolgál, hogy segítségével, hatóságok beiktatásával politikai cirkuszt rendezzünk, gyűlöletet keltsünk, terrort alkalmazzunk az eltérő nézeteket valló polgártársainkkal szemben.