Nem tekinti az Európai Unió és elsősorban tagállamai burkolt rasszizmusának, hogy kizárólag Magyarország küldött roma származású képviselőt az Európai Parlamentbe, mégpedig kettőt?
– Ha nem haragszik, a válaszomat megfordítanám. Nagyon büszke vagyok hazámra, hogy a két roma képviselőt országom delegálhatta (a másik képviselő a fideszes Járóka Lívia – a szerk.). Politikai pártok tartották annyira fontosnak, hogy a romák politikai képviseletét biztosítsák az Európai Parlamentben (EP). Külön elismerést érdemel saját pártom, hiszen az EP magyar liberális delegációjának 50 százalékát prezentálom. Ugyanakkor sajnálom, hogy a most éppen kormányon lévő párt vezetősége ezt már nem így látja. Sajnálatos ugyancsak, hogy 26 tagállamban ez a diskurzus még nagyon gyerekcipőben jár.
– Ha a „cigány önkormányzat” összetételben a „cigány” szó politikailag korrekt, hiszen ezt a romák magukra alkalmazzák, politikailag korrektnek tartja, ha a „roma” szó helyett a „cigány” szót használom mostantól fogva e kérdéseknél? Ha nem, akkor milyen kódexből lehet megtudni, hogy kiknek és milyen körülmények között alkalmazhatók a „cigány”, illetve „roma” szavak?
– 1993-ban született meg a kisebbségi törvény, amely megnevezi az országban élő 13, hivatalosan is bejegyzett kisebbségi csoportot – magyar nyelven, nem pedig az adott kisebbségi közösség saját nyelvén. Ebből következik önkormányzataink elnevezése is, de előfordult nem egy településen, hogy roma kisebbségi önkormányzatként jegyezték be a szervet. Mindezeket tudomásul véve, nem hagyható figyelmen kívül az a tény, amely szerint a hetvenes évek elején a Roma Világkongresszus a következőket fogadta el: meghatározta a romák világnapját (EU-s határozat már született, április 8. európai roma nappá nyilvánításáról), a romák zászlaját (kék, zöld: eget, földet szimbolizálva, közepén a szekérkerék, amely az üldöztetés miatt vándorlásra kényszerített utazó közösséget jelképezi), a romák himnuszát („Gelem, gelem” címmel) és elnevezésünket (rom – ember jelentésből származó többes szám: roma). Európaiságomhoz híven természetesen a „roma” használattal azonosulok, de nem érzem hibának, ha kivételesen a cigány szót használom, mint például a „cigány tánc”, „cigány önkormányzat” vagy „cigánypecsenye” stb. szóösszetételekben.
– Cigány szervezetek és a cigány társadalom képviselői folyamatosan vádolták rasszizmussal a társadalmat és annak különböző közösségeit, intézményeit. Nem kevésbé a foglalkoztatásnál jelentkező diszkriminációt. Ugyanakkor a médiát e vád soha nem érte. Mi ennek az oka, holott a közfelfogás szerint a fősodratú médiában cigány származásúak szinte nincsenek jelen?
– Hosszú lenne elsorolni a számos civil szervezet és nemzetközi fórum, kormányzati szerv és hatóság együttes munkájának erőfeszítéseit, hogy ezek a vádak csillapodjanak, s az emberek, akik ezeket a hátrányokat elszenvedik, megfelelő kompenzációban részesüljenek. Tévedés lenne az a megállapítás, mely szerint a médiumokat soha nem érte vád cigányellenes megnyilvánulása vagy más csoportokkal szembeni előítéletének kinyilatkoztatása miatt. Ha csak a TV2 Bazi nagy roma lagzi című műsorára gondolok, emlékezetem szerint az ORTT el is marasztalta a kereskedelmi csatornát. Abban is igaza van, hogy nem túl sok roma arcot látunk műsorvezetőként, reklámban szereplőként, általában fogyasztóként, ugyanakkor igencsak megsértődne a közszolgálati média (is), ha elfelejtettük volna, hogy jómagam évekig voltam a Múzsa kulturális híradó bemondónője, az ATV egyik programjának képernyőse, sok esetben szerkesztője. Nyilván rajtam kívül is számos fiatal dolgozik szinte minden médium szerkesztőségeinél, persze nem volt ez mindig így, és az is logikus, hogy ezen a területen is van még tennivaló.
– A balliberális média nemegyszer írt arról, hogy Magyarországon nincs „zsidókérdés”, mert az a magyar társadalom problémája. Eddig azonban a cigány közösség egyetlen képviselője sem tiltakozott a „cigánykérdés” vagy „romakérdés” szóhasználat ellen. Nem jelent ez az említett média részéről burkolt, netán akár nyílt rasszizmust is?
– Jómagam is mindig integrációról, deszegregációról, emberi jogok biztosításáról, kulturális jogokról stb. beszélek, soha nem „romakérdésről”, „roma problémáról”, és pontosan ugyanolyan elvből kiindulva, mint ahogyan a zsidókérdést elutasítják az illetékesek. Idesorolnám még a „felzárkóztatás” és „beilleszkedés” kifejezéseket is, sokkal inkább helyettesíthetők ezek a szavak a társadalmi integrációval és társadalmi befogadással. Az Európai Unió szervei által kiadott hivatalos dokumentumok is az utóbb említett kifejezéseket akceptálják.
– Ön szerint a magyar lakosság jó részének szinte napi tapasztalata tényeken nyugszik, hogy a rendfenntartó erők igen sokszor a cigány bűnelkövetőkkel szemben jóval elnézőbben lépnek fel, mint a nem cigány elkövetőkkel szemben?
– Olyannyira nem értek egyet, hogy jómagam is a bőrömön tapasztalom ennek az ellenkezőjét: amikor miniszteri biztosként Opel Astrát vezethettem szolgálati járműként, egy-egy közúti ellenőrzés akár fél órát is igénybe vett, mert sem a szavaimnak, sem pedig a nálam lévő dokumentumoknak nem hittek a hatósági személyek. Nehezen fér össze a magas kormányzati megbízatással járó szolgálati autó és az azt vezető „cigány asszony”. Ma Mercedest vezetek (sajátom, nem szolgálati), most azt kérdezik, hogy került a tulajdonomba a gépjármű. De ne csak személyes tapasztalatot mondjak: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda kutatása szerint a roma elkövetők minden büntetőügyi eljárásnál a legmagasabb büntetési tételt kapták, míg nem roma társaknál figyelembe vették az enyhítő körülményeket.
– Ön a nemzetközi emberi jogi szervezeteket tájékoztató magyarországi emberi jogi szervezetek vezetőit politikailag tárgyilagosaknak tartja, vagy – mint a társadalom nagy része – az SZDSZ-hez közelinek, netán korábbi tagjainak?
– Nem tudnám megmondani, hány emberi jogi szervezet működik Magyarországon, s azoknak kik a vezetőik. Azt viszont nem gondolnám, hogy egyik (politikailag tárgyilagos) vagy másik (SZDSZ-hez közeli) csoporthoz tartozás ténye öszszeférhetetlenné tenné egymást. Attól, hogy valaki a liberális párthoz van közel, nem feltétlenül jelenti, hogy emberi jogi kérdésekben nem tudna politikailag tárgyilagos lenni, és fordítva.
– Ön szerint helyes ezen emberi jogi szervezeteknek az az állítása, hogy egyes esetekben a cigányokkal faji alapon bánnak durván, vagy ugyanilyen durván bánnak adott esetekben nem cigányokkal is (földön fekvők bakancsos fejbe rúgása, szemek kilövése stb.)?
– Mint ahogy ön is írja: egyes esetekben. Nem tagadhatjuk el, hogy megtörténnek ilyen esetek hazánkban, más országokban is. És minden társadalmi, kisebbségi, vallási, korosztályi stb. csoportból lehetnek bűnelkövetők.
– Ön, mint aki a pátkai eseményeket ismeri, miként értékeli azt, hogy Magyarországon terrorcselekménynek minősítik, ha politikus házára dobnak Molotov-koktélt, emberölési kísérletnek, ha cigányok házára dobnak Molotov-koktélt, de rongálásnak, ha cigány hajítja azt cigány házára? (Egy példa: a pátkai gyanúsítottak előzetes letartóztatásba kerültek, de nem így a taktaharkányiak.)
– Ma küldtem el az ORFK-nak azt a levelet, amelynek hasonló tartalma van, de korántsem azonos az ön okfejtésével. A terrorcselekmény minősítéssel egyetértek. Az emberölési kísérlet vádjával abban az esetben, ha tartózkodnak az épületben, s akár meg is halhattak volna az ott tartózkodók. Ennek vonatkoznia kéne minden elkövetőre, még az ismeretlen tettesre is.
– Hallott ön cigány rasszizmustól, vagyis olyan bűncselekményekről, amelyeket cigányok nem cigányok terhére követtek el, miközben, például, fajuk miatt gyalázták a bántalmazottakat?
– Rasszizmusról természetesen hallottam. Hallottam és tapasztaltam is, amikor roma ember saját népcsoportját utálja (lásd: Fodor József faddi önkormányzati képviselő). Az is előfordul, hogy roma ember utál más népcsoportot (például: kínaiakat, melegeket, skótokat, zsidókat, magyarokat, ukránokat stb.). Nem tudom, milyen bűncselekményekre gondol pontosan, de általánosságban: ha valaki(k) valaki(ke)t bántalmaz(nak), vagy szóval gyalázza, közben származása, hovatartozása miatt teszi felelőssé, az raszszista indítékú bűncselekmény. Persze, hogy vonatkozik mindenkire.
– Ha igen, ezek miatt önök valaha is elhatárolódtak-e, vagy kifejezték-e sajnálatukat?
– Mindenfajta diszkriminatív cselekedetet vagy megnyilvánulást elítélek, s mindent megpróbálok annak érdekében, hogy ezek a megnyilvánulások csökkenjenek. Természetesen jómagam európai parlamenti képviselő vagyok, egy személyben vállalom kijelentéseimet, sem brüsszeli asszisztensem, sem budapesti munkatársaim nem nyilvánulnak meg mint minden politikus közelében munkálkodó egyén. Nem értem, mit takar az „önök” megszólítás. Talán önök, romák?
– Ha egy cigány többségű faluban az ott élők tanúsága szerint rettegésben tartják a kisebbségben élő nem cigányokat, az rasszizmus?
– Amennyiben a többségi romák származásuk miatt tartanák rettegésben a kisebbségben élő nem romákat, akkor rasszizmus, mint ahogyan már korábban kifejtettem a rasszizmussal kapcsolatos nézeteimet.
– Ha igen, az enyhébb megítélés alá esik, mint ha egy kocsmába nem engednek be cigányt, mert az cigány? Nem rasszizmus-e az, ha a rasszizmusok között diszkriminálunk?
– A rasszizmus és a diszkrimináció minden formája elítélendő, mint ahogyan előző válaszaimban már megfogalmaztam. Nem én találtam ki ezeket a fogalmakat. Pontosan értelmezhetők ezek a kifejezések, ezeknek összefüggései a jogszabályok, az emberi jogi szervezetek állásfoglalásai, az aktivisták megnyilvánulásai szerint. Értelmező szótárak, tanulmányok ezrei, kutatások tömkelegei foglalkoznak ezen témakörökkel. Ezeket az anyagokat – nem mindegyiket – sikerült megismernem, alkalmam nyílt egy amerikai kormányzati ösztöndíj formájában is rövid ideig hasonló témákban tapasztalatokat szerezni, de ilyen szóösszetétellel – rasszizmusok közötti diszkrimináció – én még nem találkoztam.
– Pátkán járva és két napot ott töltve miért nem tartotta fontosnak, mint Füri Béla polgármester nyilatkozta, hogy tájékozódjon az önkormányzati képviselőktől az ottani helyzetről?
– Emlékezetem szerint legelőször nyolc éve jártam a településen (akkor még civilként) azért, mert a roma gyermekek elkülönítve tanultak, ettek (műanyag tányérból), ballagtak, és élnek a mai napig. Igaz, az iskola megszűnt a kormányzati iskolai integrációra szánt különtámogatás ellenére is, tehát mára már eltűnt az iskolai elkülönítés, de az élet többi területén még ma is tapasztalható. Polgármester úr mobilját a megyei rendőrségtől kértem, s kaptam meg, amin üzenetet is hagytam, még az érkezésem időpontja előtt pár órával. Azóta várom a visszahívását, hogy mikor alkalmas a találkozó.
– Az éppen az ön látogatásakor Pátkára sereglett mintegy félszáz kigyúrt, tetovált nyírségi cigány, ugye, előadásokat hallgatni jött Pátkára?
– Nem sereglett, hanem odalátogatott, nem félszáz, hanem körülbelül 25 ember, nem mindenkinek, hanem kettő embernek volt tetoválása, senki nem gyúrta ki magát, főleg nem erre az alkalomra, voltak köztük idős, beteg emberek is. Köztük volt az a kollégám is, akit a Nemzeti Őrsereg egyik tagja a nyíregyházi események során bántalmazott. A rendezvény helyszínén hallgattam velük és férjemmel együtt a szónoklatokat, nem pedig az előadásokat körülbelül negyven percen keresztül, majd egy nem roma pátkai lakos figyelmeztetett, hogy a romákat nem engedik ki a rohamrendőrök a telepről, akik szeretnének velem találkozni, így nekem kellett a cigánytelepre sétálnom, s velem tartottak a Nyíregyházáról érkezettek is. Együttérzésünket szerettük volna kifejezni mint roma emberek, a szabad demokraták Új Generációja néhány tagjának is ugyanez volt a célja itt is és Faddon is.
– Galgagyörkön egy cigány család erőszakkal beköltözött egy nem cigány család telkén fekvő házba, és onnan három éven át nem volt hajlandó elmenni, miközben a hatóságok is tehetetleneknek mutatkoztak. Sőt, a cigány férfi úgy megütötte a nem cigány tulajdonost, hogy annak a dobhártyája beszakadt. A rendőrség a jelek szerint tehetetlen volt. Ön elítéli a Magyar Gárdát, amiért az védelmet nyújtott a fenyegetett családnak, hogy saját házából elmenekülhessen?
– Tudomásom szerint a nem roma tulajdonos a Magyar Gárda tagja, akinek élettársa vagy felesége viszonyt folytatott a roma közösséghez tartozó egyénnel, ezért volt az összetűzés. Bármi is történt, bárhogyan is állapítja meg a nyomozás az esetleges bűncselekményt, minden esetben a magyar rendőrség megcsúfolásának tartom, hogy félkatonai jellegű, civil szervezeti tagok a hatósági személyek kezéből, önhatalmúlag vegyék ki a jogkört. Nagyon nem egészséges az önbíráskodás, ráadásul jogellenes.
– Nem egy korábban feltett kérdésben foglaltakat erősíti az a tény, hogy a rendőrség kellő létszámban csak a Magyar Gárda tagjai megjelenése miatt jött ki a helyszínre?
– Nem tartózkodtam a helyszínen, nem ismerem a rendőri vezetők indokait az ilyen és ehhez hasonló parancsok kiadása során. Mindenkinek lehet véleménye a rendőri intézkedésekről általában – nekem is van –, de akkor sem lennék annyira bátor, hogy rendőrt játsszak. Minden esetben a hatóságokra bíznám az ilyen eseteket, hiszen csakis akkor valósul meg a jogállamiság hazánkban.
– Zavarja-e, hogy az Orbán-kormány idején kialakított ösztöndíjrendszert a Gyurcsány-kormány folyamatosan kurtítja?
– Mint ahogyan a liberális pártnak, nekem is a rászorultsági elv a meghatározó mindenféle pénzbeni juttatáshoz kapcsolódó elosztási elvek kialakítása kapcsán. Nem értek egyet az alanyi jogon járó támogatásokkal. A „MACIKA” ösztöndíj sokban változott és kiegészült az Útravaló programmal, amely már a hátrányos helyzetet, nem pedig a származást helyezi előtérbe a tanulásban elérhető sikerek érdekében. A „kurtítás” semmiképpen sem lehet sikeres, azonban a másik ösztöndíjjal – tudomásom szerint – kompenzálták a kiesőket.
– Önön kívül tud-e olyan képviselőtársáról az Európai Parlamentben, aki hazájában a cigányok elleni diszkrimináció miatt szólalt fel az EP-ben, és ha igen, akkor az konkrétan milyen esetre vonatkozott?
– A májusi plenáris ülés jut eszembe hirtelen, amikor a napirend módosításával, az olaszországi roma táborok felgyújtása kapcsán vitát rendeltünk el. Akkor majdnem minden olasz képviselő megszólalt, többségében elítélve a saját hazájukban történt eseményeket.
origo.hu
Itt van az "agyhalottnak" nevezett EP-képviselő válasza Magyar Péternek
