A MÚOSZ elnöke olykor hallgatag

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) regnáló elnöke Eötvös Pál. Már a kinevezése is viharokat kavart. Egy Népszabadságban megjelent hamisított Teller Ede-levél után idővel lemondott elnök-főszerkesztői tisztségéről, de rövid idő múlva a MÚOSZ legnagyobb őrkutyája lett. E tisztségnek komoly társadalmi és nemzetközi presztízse van. Elvégre az elnök személye garancia arra, hogy az újságíró-társadalom viszonylagos nyugodt légkörben végezhesse a dolgát, sokoldalúan tájékoztathassa a közvéleményt. Garancia, hogy a médiamunkások nem esnek áldozatául politikai vagy pártharcoknak. A gyakorlat azonban Eötvös országlása alatt igencsak falsul alakul. Neki tudnia kell, hogy a honi médiavilág végzetesen megosztott. A kormánysajtó és az ellenzék már-már halálos ellenségei egymásnak. Jobb- és baloldali újságírók, riporterek nyilvánosan átkozzák ki egymást. A liberális baloldal előnyösebb helyzetben van, hiszen sokkal beágyazottabb, ennélfogva sokkal gátlástalanabb, mint a jobboldal. Ez nem feltételezés, hanem tény. Ötven év előnyt nehezen is lehet behozni. Ezért lenne különösen fajsúlyos a MÚOSZ állásfoglalása, megszólalása. Hogy a média dolgozói érezzék, legyenek bár áthidalhatatlanok a világnézeti távolságok a szövetségben, igazságosan mennek a
dolgok.
Sajnos, amióta Eötvös Pál az elnök, egyre inkább meggyőződésünkké válik, hogy feleslegesen ül ott, és nem építi, inkább rombolja a tekintélyt, ami beosztásával járna. A magyar újságíró-társadalmat az elnök képviseli a közvélemény, de a külföldi kollégák előtt is. Ezért gondolnánk, hogy Eötvös pártatlanul ítél. Bár a Népszabadságnál eltöltött idő bizonyos nézeteket konzervál, pláne, hogy Eötvös az állampárt központi bizottsági tagja is volt, joggal hihettük, a sokéves főszerkesztői tevékenység a javára vált, és bölccsé tette. Tévedtünk. Eleinte fel sem figyeltünk arra, hogy a MÚOSZ-elnök kliséket használ, vagy, ami annál is rosszabb, átlátszóan hazudik, na jó, nem mond igazat. Visszatérő szófordulata: nem láttam, nem ismerem az ügyet, nem olvastam. És ez mindig akkor történik, amikor jobboldali újságot, televíziót, rádiót támadnak. Fontos lenne pedig a vélemény, mert a sajtómunkás szinte az egyetlen munkavállaló, aki alatt még annyi háló sincsen, mint egy roszszul működő cirkusz artistája alatt.
Ezért elfogadhatatlan a durván egyoldalú magatartás. Ennyire fontos a megfelelés? A MÚOSZ elnökségének arcszíne változása? Ennyire számít a liberális barátok pofavágása? Vagy csak ez számít igazán, és ott egye meg a fene a Hír TV-t meg az összes jobbos nyavalygót?
Akkor viszont minek ül ott az elnök? Látványos cinizmus, hogy az újságírók főpásztora nem figyel a sajtóra. Látszólag nem olvas, nem hallgat híreket, nem érdeklik az összefüggések, fogalma sincs, kivel, mikor, mi történt. Ha Eötvös Pálnak fogalma sincs arról, mi zajlik a magyar média háza táján, akkor mondjon le. A jobboldal pedig jobban tenné, ha nem provokálná ezt a kínos játékot újra meg újra. Történik valami, és kérik az elnök véleményét. Az elnöknek meg az a véleménye, hogy nincs véleménye. Mármint a jobboldal számára nincs se véleménye, se mondanivalója.
Ennek egy megoldása van: lépjenek ki a szövetségből azok a kollégák, akiket az elnök levegőnek néz. Minek a tagság, ha a szerkezet még a látszat szintjén sem működik? Mint az időkerekük.